Harangszó, 1939

1939-02-26 / 9. szám

68. HAftANGSZÖ 1939. február 26. imádságával és a Himnusz eléneklésével fejeződött be. A közgyűlést követő értekezleten Vargha Sándor rozsnyói lelkész a visz- szacsatolt egyházak sürgős intézkedést igénylő egyházi és iskolai ügyeit terjesz­tette elő. Ennek megtörténtével a köz­gyűlés tagjai ép úgy, mint az előző es­tén, az Egyházkerület vendégei voltak, s az ünnepi közebéden újabb alkalmat találtak arra, hogy gondolataiknak és ér­zéseiknek, a várva-várt viszontlátás fe­lett érzett örömüknek kifejezést adjanak. Turmezei Sándor. ITT A BÖJT: JÁRJ MÉG SZORGAL­MASABBAN ISTEN HÁZÁBA! Apró történetek. A ffazuqsúg bünOődése. Egy fiatal házas katona, mielőtt ki­ment a harctérre, abban állapodott meg feleségével, hogy ha megszületik várt gyermekük, azt fogja néki sürgönyöz- ni: „Feleséged meghalt.“ így akart ma­gának az illető hamissággal szabadsá­got szerezni. Egyszer csak tényleg meg­kapta a féri a harctéren a várva-várt táviratot: „Feleséged meghalt." Meg is kapta a szabadságot. Vidám szívvel in­dult haza. Háza kapujában szomorú szóval fogadta egyik rokona: „Későn érkeztél. Tegnap temettük el a felesége­det!" A favíi&ataílan fyaxug. Egy apának három fia volt. Nagyon rossz gyermekek voltak. Egyik tolvaj a másik részeges, a harmadik megrög­zött hazug volt. Apjuk semmire sem ment velük. Értesült erről a király és magához kérette a fiúkat. A tolvait megtette kincstartónak, a részegest pin­cemesternek. A király bizalma ezt a kettőt megjavította. A hazuggal azon­ban nem boldogult. Akárhova tette, mindenütt megcsalta. OLVASSUK A BIBLIÁT A tékozló fiú atyja házában. Lukács 15. rész. Február 26. Ismét otthon. 20. vers. A tékozló fiú végül mégis csak haza­tért. Ez a hazaérkezés és az azt követő öröm a történetben a fődolog. Jézus eb­ben rajzolta meg Istennek az emberhez való viszonyát, amelyet éppen az ő megváltói munkája tett áldott, boldog viszonnyá. Mélyen megrendítő a szívek gyötrődése és vergődése. S most amikor a fiú ismét otthon van, a két szív, az atyáé és a fiúé, egybeforr a bűnbánat­ban és a megbocsátó szeretetben. Február 27. Az atyai csók. 20. vers. Az atya csókkal fogadta gyermekét. A tékozló fiúnak az atyai házba vezető útat nem kellett mindvégig egyedül megtennie. Az atya elébe ment és át­ölelve vezette be abba az otthonba, ahonnan kiszakadt. Mily végtelen szere­tet! A gyermek vétkezik, megcsúfolja az ő atyját és az atya szíve mégis meg­esik rajta. — íme, (gy vár az Isten. Nem szemrehányó szavakkal, nem fenyítés­sel, hanem ölelő karokkal, a szeretet meleg csókjával. Az Isten atyai szíve érted is, értem is dobog. Jer, menjünk haza! Február 28. A bűnvallomás. 21. vers. Az atyai csók égetett. Az a tűz, mely a tékozló fiú lelkét égette, olthatatlan lánggal perzsel minden életben. Fájda­lommal jár, de célja mégsem a szenve­dés, hanem a megtisztítás. Csak azért pusztít Isten tüze, hogy a salak leváljék és a lélek szabaddá legyen. A tékozló fiú engedett ennek a tűznek. Lelke meg­szabadult a kínos, bűnös környezettől és az atya kebelén kitört belőle a fáj­dalmas vallomás: „...nem vagyok mél­tó ...“ De méltóvá tétetett. Azzá tette a kegyelem csókja. Március 1. Az igazi öröm. 22—23. vers. Hogyan mert volna gondolni a té­kozló fiú arra, hogy az ő hazatérése örömöt jelent atyja számára?! Ezt ő nem remélte. Azzal is megelégedett vol­na, ha a béresekkel egyenlő elbánásban részesülhetett volna. Ünnep volt. Egy nagy nap az atya életében, aki örült, hogy az ifjabbik fia ismét az övé. Örömünnep az, amikor egy lélek visz- szatér az atyai házba, amikor egy bűnös megbánja bűneit. Öröm ez a mennyben és a földön. „Mondom néktek, örvende­zés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.“ (Lukács 15, 10.) Március 2. A testvér haragja. 25—28. vers. Az egész ház örömét megzavarja az otthonmaradt fiú féltékenysége. El­sőbbségét féltette testvérétől, akit aty­ja régi szeretettel fogadott vissza házá­ba. Fájó hang ez az ünnepi öröm kö­zepette, de mégis — tagadhatatlan — gyakran előforduló esemény az, ami itt megtörtént. Mennyire jól ismeri Jézus az ember szívének rejtett dolgait. Mily sok ember cselekszik ma is úgy, mint a nagyobbik fiú. Megbocsátásért s azért, hogy valakit — elfeledve hibáit — visz- szafogadunk szeretetünkbe, nem kell-e sokszor irigykedő, gúnyolódó megjegy­zéseket hallanunk? De mindezt elmossa a szeretet harmata. Március 3. A testvér szemrehányása 29—30. vers. Szívtelen hangon beszél a nagyobbik fiú. Nem akarja felvenni a testvéri közösséget a tékozló öccsével. Testvérének minden hibáját kiszellőzte­ti, csakhogy az ő személye annál jobban tündököljön. Dicséri önmagát: „soha pa­rancsolatodat át nem hágtam...“ A ma­ga kiválóságáról meg van győződve. Szemrehányásokat tesz atyjának, elfe­ledve az atyának iránta való jóságát. — Rút dolog az önhittség. „Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemed­ből és akkor gondolj arra. hogy kives­sed a szálkát a te atyádfia szeméből.“ (Máté 7, 5.) Március 4. Az atyai szív békéje. 31— 32. vers. Az egyik gyermek szíve meg­tört és alázatos, a másiké szeretetlen és gőgös, az atya szíve pedig békességes. Ez a békesség a két gvermek szíve fe­lett összekulcsolódik. Gyengéd és sze­líd minden szó az atya ajakán: „min­denem a tiéd!“ Még a szeretet is, szí­vének minden jósága is! — Óh Isten, bocsáss meg nékünk, hogy mi eltékozol- iuk a szeretetek a kegyelmet, amely a Te ingyenvaló ajándékod. Hozzád té­rünk. fogadj minket vissza a Te békes­ségedbe! Fuchs Pál. KARCOLATOK /I KIÉ vagy a kártya!? Mindkettő az ifjúságért harcol. — De más „hasonlóság“ is van kö­zöttük. — Bibiiás munka az első, s a másodikat is lehet gúnyosan .,bibliának" nevezi, de csak „akasz­tófahumorral." Az ilyen „bibliázás- nak“ aztán majdnem mindig a kö­tél, vagy egy golyó vet véget, — amint azt a farsangvégi újsághí­rekből olvashatjuk. — Ahol nincs KIÉ, ott elvégzi a munkáját a kár­tya. — Csak az vígasztal bennün­ket, hogy az Isten Igéje is dolgo­zik az ifjúságunk között. — KIÉ, vagy kártya!? — Melyik mellé állsz?! írjuk pedig mindezt abból az al­kalomból, hogy a somogymegyei Tabon egy fiatal legény kártya- adósság miatt felakasztotta magát! HETI KRÓNIKA Lemondott az Imrédy kormány. A kormányzó a lemondást elfogadta és az új kormány megalakításával gróf Te­leki Pál kultuszminisztert bízta meg. Teleki az új kormányt az Imrédy kor­mány tagjaiból alakította meg. Kultusz- miniszter Hóman Bálint lett. Az új kor­mány szerdán mutatkozott be a képvi­selőházban. — A brit parlament ma­gyar-barát tagjai nem tartják kielégítő­nek a müncheni egyezmény alapján tör­tént trianoni magyar határok módosí­tását — mondotta Sir Robert Gower. — A Volosin kormány erőszakos úton biztosított magának többséget a kárpát­aljai választáson. — Lebrun francia köz- társasági elnök Londonba utazik. — Bródy András volt ruszin miniszterelnök kiszabadult a cseh börtönből. — Bulgá­ria a Balkán kérdés rendezését vária az új jugoszláv kormánytól. — Aláírták az állampolgárságok rendezésére vonatko­zó magvar-csehszlovák egyezményt. — Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Tö­rökország külügyminiszterei Bukarest­ben tanácskozásra gyűltek össze. — Ciano február 25.-én érkezik Varsóba. — Burgosban angol és francia megbí­zottak jelenlétében megkezdődtek a fegyverletételi tárgyalások. — Ango!-né met kereskedelmi tárgyalások kezdőd­nek Berlinben. "Rádiós Istenttsxlelet. Feb­ruár 26-án 11.15 perckor evangélikus istentisztelet a Deák-téri templomból. Prédikál D. Raffay Sándor püspök. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyv­ből: 323, 184 és a himnusz. Énekel a Lutheránia Vegyeskar Kapi-Králik Jenő vezényletével. Orgonái Zalánfy Aladár. — Az énekek a szarvasi énekeskönyv­ben a 370. és a 151. szám alatt talál­hatók.

Next

/
Thumbnails
Contents