Harangszó, 1939

1939-02-26 / 9. szám

6é. HARANGSrd 1935. február Öfi. ■» i vízkeresztig fehér, vízkereszttől böjtig zöld, böjttől virágvasárnapig lila, nagyhéten fekete (nagycsütör­tökön azonban fehér), husvéttól ál­dozócsütörtökig fehér, pünkösdtől szentháromság vasárnapjáig vörös, a szentháromság utáni vasárnapo­kon zöld, aratási hálaadón zöld, re­formáció ünnepén és a hazafias ün­nepeken vörös. Voltaképpen tehát csupán öt pár — lila, fehér, zöld, fekete és vö­rös — térítőre van szükség. Ha ezeket beszereztük és következete­sen használjuk, akkor temploma­inkban már a néma oltár és szószék is prédikálni fogja az egyházi esz­tendő nagy tényeit. Szabj József. bat 200 évi szünetelés után Töltéssy Sá­muelnek e célra berendezett csűrében, 1786. február 5.-én első nyilvános isten- tiszteletét. Megválasztja első lelkészét, Kuzmányj Sámuelt és tanítóját, Fábri Já­nost. Telket vásárol templom, iskola és papiak részére. A megkezdett építés gyorsan halad. Bár sem ajtók, sem abla­kok, sem boltozat még nem volt a temp­lomon, mégis 1788. november 30.-án a még nem is félig kész templomban meg­tartják az első istentiszteletet. Micsoda vágyakozás Isten háza után! A templom csak 1790-ben készült el teljesen s július 4.-én szentelték fel. A torony pénz hiány miatt csak rész­letekben épül s végre 1858-ban teljesen elkészül s három, ma is meglévő, acél­harangot szereztek bele a hívek. Ä templom belső berendezésénél kü­lönös figyelmet érdemelnek: az oltár­kép, az úrvacsorái és keresztelési szent­edények. Ezeket az egyház III. Gusztáv Adolf svéd királytól kapta térítvény niellett, mclysferint ha megsiOnne $g. 10. Rimaszombat. h. evangélikusnak lenni, akkor ezeket a svéd királyi kincstárnak vissza kell szolgáltatni. Ugyanis az építkező egyház értesülvén, hogy a bécsi svéd, követség, a bécsi evangélikus egyház megalaku­lása folytán beszüntette magán kápol­náját, ennek szenteszközeiért folyamo­dott, s azokat meg is kapta. Az oltár­kép a megfeszített Jézust ábrázolja, svéd festő műve, aki később Szent- pétervárott cári udvari festő lett. Az úrvacsorái edények tömör ezüstből készültek, gazdagon aranyozva. Az egyház 1804-ben gimnáziumot is állít fel s bár azonnal 30 tanulója van 1806-ban mégis megszűnik, anya­gi nehézségek miatt. Az elemi iskola szépen fejlődik. 1862-ben külön fiú és külön leány­iskolára oszlik. 1873-ban tűzvész pusztította el az épületeket. Ekkor a város közös fiúiskolát állított fel, az egyház tehát beszüntette fiúiskolá­ját, a leányiskola részére pedig szép, emeletes épületet emelt. A város ké­sőbb, 1890-ben elemi és polgári le­ányiskolát is állított fel s az egyhá­zakat felhívta, hogy iskoláikat szün­tessék be. Ezt szerződésileg meg is tette mind a három felekezet, bizto­sítva a tanítók felekezeti számará­nyát. A kicsi, 78 lelket számláló dúsai leányegyház felekezeti magyarnyel­vű iskoláját megtartotta 1934-ig, bár szlovák állami iskolát állítottak fel a nagy számú telepesek" részére. 1934-ben az evangélikus tankötelesek száma háromra apadt le, s ezért az államsegély megvonása következté­ben, az iskolát szüneteltetni kellett. A felszabadulás alkalmával a Felvi­déki Evangélikus Egyházi Tanács intézkedésére a több mint 200 éves evangélikus iskolát újra megnyitot­tuk. A templomot és tornyot legutóbb 1929-ben külsőleg és 1935-ben belső­leg renováltatta az egyház és most jókarban várja építésének 1940-ben esedékes 150-ik évfordúlóját. 1924-től Leánykor, Lutherkor, Bibliakör, vasárnapi iskola működé­se élénk belmissziói életet terem­tett. Az egyház e belmissziói szervei a hitnek és nemzethűségnek hathatós ápolói voltak az elvesztett iskolák he­lyett. * Mennyi lelkesedés, mennyi küzdelem és áldozat egy egyházközség életében! És e fölött az élet fölött sötét árnyék­ként lebegett az utolsó két évtized alatt a gyötrő gondolat: magyar elődeink építése, más nyelvűek öröksége lesz. A város lakosságának nagyobb része ki­cserélődött, a magyar hivatalnok osz­tály eltűnt, a helyükbe jött szlovákok és csehek az egyházban egyre több kö­veteléssel léptek fel s egyre jobban elő­térbe nyomultak. Kemény harcot kellett vívnunk ősi jogaink épségben tartásig Hazatért. Ahol a gyorsfolyású Rima meglassú- dik, partjának kétoldalán tornyosuló he­gyek dombokká szelídülnek és fokoza­tosan beleolvadnak a magyar rónaságba, ott fekszik az 1938. november 10.-én visszatért Rimaszombat, a vele szom­szédos és már egészen összeépült Ri- matamásfalva községgel, amellyel egy anyaegyházat alkot. A rimaszombat-tamásfalvi egyház­nak kétszer kellett megküzdenie a kezdet nehézségeivel. A reformáció megindulása után nem sokára meg­alakult az evangélikus egyházközség úgy, hogy 1550-ben úgy a rimaszom­batiak, mint a tamásfalviak evangéli­kus vallásúak voltak. A 17. század első felében azonban Rimaszombat helvét hitvallásúvá lett. A kishonti esperes- ség 1./3. sz. eredeti jegyzőkönyvének 3—5. lapján az 1620. év június 16.-án Tiszolcon tartott esperes-gyűlés leírá­sában, a rimaszombati egyház és an­nak lelkésze, mint ág. h. ev. szerepel és a lelkészt megrójják, hogy a gyű­lésen nem jelent meg. Az elmaradás oka az volt, hogy a kálvinizmus felé terelte egyházát. Ezentúl a jegyző­könyvek nem is emlékeznek meg a rimaszombati evangélikus egyházról. A város kálvinizált. Tamásfalva megmaradt továbbra is evangélikus vallásának és a cseren- csényi, majd a felsőpokorágyi egyház­hoz csatlakozik. Követi a példát a né­hány megmaradt rimaszombati evan­gélikus is. Súlyos fordulat történik 1771-ben. A rimaráhói plébános tüntetőén pro- cessiót vezet a városon keresztül. Ek­kor a higgadtabb iparos férfiak éppen a debreceni vásáron voltak, — az itt­hon maradtak, főkép asszonyok, a processiót szétverték, a vezetőjét a Rima mellékágába (Sodoma-patak) dobták, ahol különösebb baja ugyan nem esett, de a megtorlás nem ma­radt el, — a reformátusok és evan­gélikusok a szabad vallásgyakorlattól eltiltattak. Hiába járult evangélikus küldöttség 1773-ban II. József elé, aki országos kőrútjában Rimaszombatot is meglátogatta, hogy imaházat építhesse­nek és kántortanítót tarthassanak, — nem kaptak engedélyt. Tíz év lepergése után megjelent II. József türelmi rendelete. Erre Rima­szombat Tamásfalvával együtt leányegy­házként Felsőpokorágyhoz csatlakozik, Tamásfalván Andrik András csűrét is­tentiszteleti célra közköltségen berende­zik, de néhány istentisztelet megtartása után a vallásgyakorlattól ismételten el­tiltják őket. Ekkor a türelmi rendeletre támaszkodva, anyaegyházzá szervezked­nek, Dúsa, mint leányegyház, megígéri csatlakozását. így tartja meg Rima,szög]­A hazatért rimaszombati templom.

Next

/
Thumbnails
Contents