Harangszó, 1939
1939-02-19 / 8. szám
60. HARANGSrŐ Í939. február 19. máról, de kikötötte, hogy az állam Losoncon egy felekezeti jelleggel nem bíró gimnáziumot s hozzá csatlakozó iparosvagy kereskedelmi iskolát és tanítóképzőintézetet fog fenntartani. A gyülekezet elemi iskoláját a mai napig fenntartja. A gyülekezetét rendezett anyagi viszonyok közé juttatta Búsbak Ádám hagyatéka. A gyönki születésű Búsbakot az Isten kegyelme adta I.osoncnak. Ma is mintaképe a magyar kereskedőnek. 1841-ben jött Várpalotáról Losoncra, mint teljesen szegény kereskedősegéd, s amikor 1882-ben végrendeletet készít, számtalan intézménynek, egyháznak, egyesületnek s községnek juttat tekintélyes összeget. A losonci egyházra hagyja a város közvetlen közelében fekvő 90 holdas birtokát. Fő-utcai házát. 3000 kötetes könyvtárát. Nyomtatott végrendeletében szinte látnoki szemmel előre látta Trianont, mikor ezt írja: „A helyi evangyélmi egyháznak adott összes hagyatékom, kiválólag magyar egyháznak értendő, — ha bármi előfordulható viszonyok között a magyar nemzetiséget levetkőzve idegen istenekhez szegődik, felhatalmazom Losonc város elöljáróságát, miszerint ama vagyon mindaddig, míg nevezett állapot az óhajtott rendes mederbe zökken, jövedelme tőkésítendő.“ A gyülekezet másik nagy jótevője volt Beniczky Árpád, dunáninneni kerületi felügyelő. A Losonc melletti Lázipusztai birtokát — 700 hold — a losonci egyházra kívánta hagyni, de nemkeresztyén elemek ravasz tanácsára a birtokot eladta s az egyháznak 100.000 aranykoronát hagyott. Mire azonban a család a hagyatékot kifizette, a tekintélyes összeg 100.000 koronás értékben hadikölcsönkötvénnyé lett. Az 1915-ben épült új lelkészlak 36.000 aranykoronás költségeihez egymaga 30.000 koronával iárult. A Ielkészlaknak egyik szobája Beniczky szoba név alatt szélesebb egyházi körökben ismeretes. Beniczky Árpád mondotta Turinban Kossuth Lajosnak: Kormányzó úr, én az Ön egyházi elöljárója vagyok. Kossuth kissé elgondolkodott s azt felelte: Tudom, hogy ön mint nógrádi egyházmegyei felügyelő elöljáróm nekem, ki sámsonházi egyházfelügyelő vagyok. A türelmi parancs óta 14 lelkipásztor legeltette az Ür nyáját. A már említett Pékár Lajos mindenhez értett. Az egész Felvidékről ezrével tódultak Losoncra, majd Tamásiba a gyógyulást kereső betegek. Azt mondják, hogy jóval Bell előtt már 1850-ben kertben dolgozó szolgájának a losonci lelkészi irodából telefonon adta a parancsokat. Kaszáló- és vetőgépet szerkesztett. A Losoncra bevonuló orosz csapatokat magacsinálta látcsővel nézte, amiért majdnem életével lakolt, mert kémnek nézték. Hatvannégy évig munkálkodott az Úr szőlejében. — Sztehló András, a későbbi budai lelkész, szervező talentum volt. —- Trsztyénszky Ferenc és Holles Dániel híres szónokok, Margócsy József az evangélikus öntudat élesztője, az egyház múltjának hangyaszorgalmú kutatója. — Wolf József irodalmi téren jeleskedett. Legismertebb alkotása a „Luther“ című ünnepi játék. A két utóbbi lelkész a losonci temetőben ny,i- goszik. A gyülekezet újabbkori történetét az építkezések töltik ki. Közvetlenül a világháború előtt felépül az elemi iskola, tanácsterem, a díszes lelkészlak. Trianon után a templom alapos renoválása, a 23 változatú orgona, a 22 mázsás harang, a templom fűtési berendezése. Az utolsó 20 esztendő alkotásai 75,000 pengőt emésztettek fel, s ez mind önkéntes adományokból folyt be. Ez annál elis- merésreméltóbb, mert Losonc a híres gyáripar elpusztúlása után a munkanélküliek tipikus városa volt. A hitélet ápolásának eszközei a bel- missziói egyletek is: a lgrégibb s legáldásosabb a Nőegylet (alakult 1862.1, Énekkar (1886), Leányegylet (1826), Evangélikus Egylet (1935.), Evangélikus Ifjúsági Kör (1935.). A losonci egyházközség 1936. végén 3610 lelket számlált. Ez a szám a bécsi döntés következtében kissé megcsappant. Losonc mindig nevezetes volt a nemes értelemben vett demokratikus gondolkodásáról, az új eszmék megértéséről s azoknak átplántálásáról. Ez a lelkűiét nem tagadta meg magát az egyházi életben sem. A hívek bizalmának nyilvánulásánál nem a születés az irányadó, hanem a már bizonyságot tett egyházszeretet. Ezért álltak a gyülekezet élén a nemes földesurak mellett kereskedők és iparosok. Kubinyi mellett Keller, Prónay oldalán Búsbak, Beniczkv- vel egyidejűleg Kujniss. Hogy a megszállásból minden értéket átmentettünk, az Isten kegyelme mellett köszönhető a gyülekezet közismert buzgóságú s e«-vbeforrt tisztviselőkarának, élén a kiváló egyházfelügyelőknek: Selmeczv Miklósnak (1919—1973.), néhai Thaisz Lajosnak (1924—1928.) és Zorkóczy Edének (1929-től a mai napig). Kivették ebből részüket a belmissziói egyletek vezetői is, különösen Szilassy Béláné és Szlávy Aranka. Losonc lélekszámára nézve a legnagyobb hazatért felvidéki gyülekezet. A számbeli nagyság kötelez: szerény erőink legteljesebb kifejtésére s a rneersap- oant lélekszámnak felfokozott áldozat- készséggel való kiegyensúlyozására. Kuszy Emil lelkész. Énekeljetek. őseink, mint jó templombajárók és hithű evangélikusok nagyon szerették istentiszteleteinket. Ahol templom nem volt, ott napi iáróföldet is megtettek, hogy vasárnap isten házában hallgathassák az igét. Esténként pedig összejöttek ahhoz a házhoz, ahol biblia volt; ima, ének után áhítatos lélekkel olvasták az ige részeit. Az asszonyok és gyermekek is ott voltak és tanulták a nagyoktól a vallásos esték tartalmas előadásait. Én magam is sokszor felolvastam kis faggyúgyertya világánál a biblia egyes fejezeteit, énekeltem, imádkoztam a nagyokkal. Ma is kegyelettel őrzöm öreg 1700-ból való bibliámat. Ebből ivott Uraiujfalu evangélikus népe és megújult lélekben, erőssé lett hitében, mert abban az időben evangélikusnak nem volt könnyű dolga. így mi még otthon megtanultuk szépen csengő egyházi énekeinket. Ma hatványozott figyelmet kell fordítanunk a templomi éneklés szépségeire. Rádiós istentiszteleteink egész világ színe elé tárják és megítélik az éneket. Énekeink szépsége különösen ütemes alakjukban domborodnak ki. Ezt azonban teljesen elvesztették, mert a hívek hosszú húzással kiforgatják mivoltukból az ütemet. Hogyan tudnánk most már segíteni, egyöntetűvé és közkinccsé tenni énekeinket? Az ifjú nemzedéknél a vallástani órákon szigorúan meg kell követelni nemcsak a dallamot, hanem a szöveget is. Itt az ütemes dallamot is betaníthatjuk. Hogyan lehet most már a felnőttekkel megtanítani énekeinket? Faluhelyen nem lesz nehéz. Az ismétlőiskola, valamint a leventeintézmény felhasználásával könnyű összegyűjteni a fiatalságot esténként s ott gyakorlati énekórákat adni. Az idősebbeket is az iskolába kell összegyűjteni és megtanítani az ütemes éneklésre, valamint az ének szövegére. Én hiszem, hogy a téli estéken, ádvent- ben, továbbá a böjti esti istentiszteletek után könnyű lesz híveinket összetoborozni erre a célra. Lelkes tanítótestvéreim, itt az alkalom a nép szívéhez közel férkőzni! Városainkban pedig a vallásos ösz- szejövetelek alkalmával kell szorgalmazni az énekek tanulását. Hiszem, hittestvéreink szívesen vennék, ha egyházanként egy-egy órát a leánykörök, nőegyletek kebelében ennek a szent célnak áldoznának. Minden kezdet nehéz. De aztán úgy megszoknánk a heti egy-egy énekórát, hogy szívesen járna oda testvéreink apraja-nagyja. A konfirmáció oktatás keretében okvetlen teret kell engedni az énekek tanításának. E néhány sorral az volt a célom, hogy azokat a drága kincseket, melyeket eleink olyan szeretettel és nagy gondossággal, sokszor az üldöztetés nehéz napjaiban, veszélyek közben megőriztek és reánk hagytak, ne hanyagoljuk el. A magyarhoni evangélikus hit- testvéreink énekes szája zengje szebben a mi édes, drága dallamainkat. Szeressük énekeinket. Sohasem tudjuk, hol és mikor vesszük hasznát! A világháborúban történt: a svéd és norvég vöröskeresztmisszió bejárta az oroszfogságban sínylődő magyar táborokat. Elhatározták, hogy elsősorban a orotestáns hadifoglyok hazaszállítását teszik lehetővé. Hogyan tudják meg, ki a protestáns hadifogoly? Behívták az elsőt. Azt mondták néki, mondja el: .Erős vár a mi Istenünk.“ Természetesen nem tudta. Igen görbe orrú volt a vitéz. Kiküldték. A többiek mind megkérdezték tőle, mit mondtak odabenn? Erre elmondta. Másnap a behívott foglyok mind tudták az „Erős várunkat." Erre azt mondja a kiküldött: énekelje el. Aki el tudta énekelni, azt hazavitték, aki pedig nem tudta, az — sajnos — ott maradt. íme ilyen igazi életbevágó isteni haszna van az evangélikus énekek tudásának. Evangélikus testvérerp ta- tanuld szeretettel egyházi énekeink dallamát és szövegét. Legyen hatalmas és erős éneklésünk, tudjuk könyvnélkül énekeink drága szövegét. Isten világosítsa meg elméteket erre a tanulásra. . Alapi István a Prot. Orsz. Árvaház igazgatója. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t!
