Harangszó, 1939
1939-02-12 / 7. szám
1939. február 12. .iiniliir.ii HARANGSZŐ 51. A konferencia. Délután missziói konferencia kezdődött. Vargha Sándor rozsnyói lelkész a misszió lelki hátteréről szólva rámutatott arra, hogy a misszió frontja mögött ott áll az egyház a maga hittapasztalatával és hitbizonyosságával. A hit nem álmodozás, hanem csudákat tevő erő. Király Lajos erdőmérnök' a Missziói Egyesület elnökségének felkérésére néhány szóval bizonyságot tett tapasztalatairól, amelyeket hadifogolykorában Kínában szerzett. A pogányok között önmagát érezte igazán pogánynak, mert meglátta, hogy a Krisztus nem világító tűz az Ő életében. Mi nem tudjuk a Krisztust másoknak megmutatni. Arra van szükség, hogy a Krisztus mutassa meg ő magát mi bennünk. Szántó Róbert kelenföldi lelkész: A misszió mérlegén c. előadásában aláhúzta ama meg állapítást, hogy az elmúlt évtizedek bizonysága szerint azoknak volt igazuk, akik a missziói munkát előtérbe akarták állítani, nem pedig azoknak, akik jóindulatú semlegesség álláspontjára helyezkedtek. Kunos Jenő búcsúja. Végül a Kínába induló Kunos Jenő a következő beszéddel búcsúzott: Otraindulásunk előtti napokban gyakran hangzik felém ez a kérdés: nem félsz elmenni a közé az ismeretlen nép közé, arra az ismeretlen földre, ahol méghozzá most háború is dúl? Az egészen bizonyos, hogy félelem tölti el szívünket, ha mi hitetlen kémeket küldünk el magunk előtt és azoktól várunk híreket és tudósításokat Kínából. Ugyanúgy járunk akkor, mint Izrael fiai Kánaán határán. Semmi másról nem hallának mint áthághatatlan nehézségedről és akadályokról. Hitetlen h'r- szolgáltatók csak bátortalanokká és erő- telenekké, csiiggeteggé és levertté tennének bennünket. Mi nekünk azonban jobb hőszolgáltatásunk, jobb tudósításunk van. amelyet hívő szívvel csak el kell fogadnunk. Isten azt mondja magáról: „Én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek.“ ..Cselekszem, ki vál- toztatia azt meg.“ A fenti kérdésre csal: ez le^et a felelet: ..Istenben bfzotn, nem félek ember mit árthatna nékem“. Az említett kérdés mellett majdnem ugyanolyan gyakran hallhatok egy kijelentő mondatot is: Nagy elhatározás kell ahoz, hogy valaki elinduljon ilyen útra. Aki a félelemre hivatkozik, az nem ismeri a mindenható Istent, aki pedig emberi elhatározásról beszél a misszió- munkával kapcsolatban, az nem ismeri az élő Krisztust. Krisztus tanítványai sohasem önelhatározásból indultak el az igehirdetésére. Az ember önszántábó' legfeljebb az ige üldözésére kel útra. de Ige szolgálatára csak akkor mozgósítható, ha a ma is élő Krisztus elhívja és elküldi. Avagy ki mondaná, hogy a katona önszántából, önelhatározásából megy a harcra. Nemde á katona behívót kap, parancsot adnak neki és az engedelmeskedik. A misszió Ura, az élő krisztus, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, ma is mint egykor, elhív és elküld. Menjetek és hirdessétek az evangéliumot. Kevesen mondják ugyan nyilvánosan, de mégis sokan gondolkoznak eme tagadó mondat szellemében: Ügy sincs eredménye a missziónak. De, aki tagadja a misszió eredményességének lehetőségét, az tagadja a Szent Lélek munkálkodásának létezését. Az ilyen hitetlenkedő, kétkedő feleletekre soha nem mondhatom, hogy maid én megmutatom, majd lesz eredménye az én munkámnak. Nem. Ilyen kijelentés hallatára halkan, fohászkodva azt imádkozom: Az Úrnak Lelke legyen én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szi- vűekeket gyógyítsam, hogy a folyok- nak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Ürnak kedves esztendejét. Az elküldő egyháznak és az elinduló misszionáriusnak azt mondja a mindenható Isten: „Én Isten vagyok. Mostanié' rogva is az leszek!“ Az élő Krisztus Ígéri: íme én vele tek vagyok minden napon a világ vége zetéig! A Lélekről pedig bizonyságot tesz az írás: Ama Vigasztaló, a Szent Lé lek megtanít titeket mi módon és mn szóljatok! Az Ige szavára ez a mi feleletünk: Hiszek egy Istenben! Hiszek a Jézus Krisztusban! Hiszek a Szent Lélekben! Harminc év határán áldjuk az Istent misszióegyesületünk minden eddigi és ezutáni szolgálatáért! Hordozzuk imádságainkban különös- ' éppen is: v'téz Sréter Ferenc evange- '■'zá/ó szolgálatát. Most (február 4—12- !g) Tokaiban szolgál. — Dezséry László °gyetemi hallgatók közt végzett szolgálatát. PendkiviU fontos szolgálat, amely most úi lendületet vett. — A nagytar- csai első evangélikus népfőiskola szolgálatát. Félszázados lelkészi szolgálat után, 72 éves korában február 3.-án meghalt a nyíregyházi gyülekezet igazgató-lelkésze: Paulik János. Vele a régi lelkészi gárdának egyik legjellegzetesebb szálfaalakja dőlt sírba. Milyen nagy kegyelem Istentől 50 évig hirdetni Isten igéjét! Paulik János 50 évig prédikálhatott. A félszázadból 38 esztendőt Nyíregyházán sáfárkodott. Közegyházi téren is sokat munkálkodott. Hosszú évekig főjegyzője volt a tiszai egyházkerületnek s eddig leghosz- szabb ideig elnöke a magyarhoni evangélikus lelkészegyesületnek. Közéleti tevékenységéért hazánk kormányzója kormányfőtanácsosi címmel és érdemkereszttel tüntette ki. Irodalmi téren is működött. Művei közül több kisebb-na- gyobb füzete mellett kiemelkedő az ágostai hitvallás magyarázatos fordítása és Isten felé című prédikációs kötete. Nyíregyháza díszsírhelyet adott hamvai pihenőhelyéül. Nyíregyházán két év alatt nagy rendet vágott a halál kaszája. Az utolsó két évben immár hazament az egész régi lelkészi kar: Geduly Henrik, Krieger Mihály, Dómján Elek, Paulik János. Legyen áldott elvégzett magvetésük! ,-.Isten eltemeti a munkást, de folytatja i munkát!“ —fURAM, KÜLDJ ENGEMET! Uram, küldj engemet, Sivár a pusztaság, Hol egy korty viz után Emésztő lett a vágy, Oázis nincs sehol, S az ember lázbeteg, örömhírt zengni ott örömmel elmegyek; Uram, küldj engemet! Uram, küldi engemet! Úgy bömböl már a vész, Izmok pattannak el, S erő mind kárba vész, Hol tenger hab iái Zúgón rettentenek, Te szent nevedben ott Én békét hirdetek, Uram, küldj engemet! A helsinki! missziói ház, ahol Kunos Jenő a misszióra készült.
