Harangszó, 1939
Kis harangszó
1939. október 1. KIS HARANGSZÓ 63 oiúáL most léptek be az ajtón s kezükben egy- egy fényes fácskát tartanak? Ezek az igaziak? A fácskát az egyik ágy mellé állítják, majd ismét hoznak s azt egy másik ágy mellé helyezik — Aztán még egyet s még, — óh, mily ragyogó fényesség lesz mindenütt! Fenséges ének hallatszik, mit halk zene kísér. — Igen, bizonyára ez a mennyország. A fehérbe öltözött alakok Andráshoz is közelednek. Diakonisszák ők, kiknek fehér fejkötőjük és kötényük van. Bandi ágyacs- kája elé is tesznek egy ragyogó fácskát, miközben így énekelnek: A halál az égbe Igazi hazámba vezet, Hol minden szenvedésen Örökre győzedelmeskedem. Jézus maga megy előttem, öt boldogan követhetem! Igen, igen, Jézus. — Hol is van hát? Bandi még nem látta. Ekkor ágya fölé hajlik egy öreg, hosszú szakáltú férfiú, kinek barátságos arca és óh, oly tiszta tekintetetű szemei vannak. Gyöngéden megsimogatja a kis fiú arcocskáját és lágy hangon kérdi: — Nos, hogy vagyunk kis ember? Bandi ránéz, igen, ez lesz az Ür Jézus, ilyen öregnek kell lennie, hiszen az már régen volt, midőn a földön járt. A kis fiú fejecskéje odabórul a jóságos ember mellére és szívhez szólóan suttogja: — Engedd, hogy mindig, mindig itt maradhassak. — Eszembe sincs, hogy elküldjelek, — mondá az aggastyán, — de most már mindenekelőtt enned kell, kis fiam! Talán gyümölcsöt kap a paradicsomkertből? — Nem. Erősítő italt, zsemlyét hoznak neki, de ő nem akar enni, hisz oly tele van a boldogsággal! Azonban mégis engedelmeskedik a jóságos kéznek, amely ételt nyújt feléje. Eszik, iszik, aztán álomba merül. Már több mint nyolc napja, hogy ott van. — Az égben? — Nem a kórházban. Most már tudja, hogy hol van s azt is hogy az égbe nem lehet a nagy vízen át bejutni. Tudja azt is, hogy az Ür Jézust testi szemeinkkel nem láthatjuk, valamint azt is, hogy nem kell visszatérnie a nénjéhez, aki biztosan ismét börtönben ül. Tudja, hogy nem kell neki többé hidegben, hóban gyufát árulnia, hogy nem fog éhezni és fázni, mert a kórház jóságos vezetői megígérték neki. Hogy mi lesz vele ezután, azon a gyermek nem búsult, de törődtek azok, kik őt ápolták. Csak kis ideig tarthatják ott, mert ez beteg gyermekek kórháza, Bandi pedig tulajdonképpen nem is beteg. Legjobb volna, ha falura kerülne, vélte az orvos, mert hogy gyönge, az bizonyos. A jó levegőn rendes táplálkozás mellett erőteljes ifjú válhatnék belőle, aki még ha jó nevelésben is részesülne, az emberiség örömére lehetne. De melyik család az, amely a kis fiút házába és szívébe fogadná? —• A kis fiú azt hitte, hogy a vízen át, melybe esett, Üdvözítőnk maga jön érte. Nem hiszem, hogy az, kibe ő, habár gyermekes tévhitében, bizalmát helyezte, cserben hagyná — mondá az öreg orvos. András vidám volt és elégedett. Három nap múlva minden délben fölkelhetett; reggel pedig midőn felébredt, első dolga volt, hogy a közeli ablak függönyét félrehúzza s vidáman tekintsen kifelé. — Hová nézel olyan vágyódással? — kérdezte az ápoló testvér. — Vársz valakit? — Te mondtad, hogy az Ür Jézus fog értem küldeni jó embereket, akik elvisznek, azt nézem, jönnek-e már? (Folytatjuk.) BIBLIÁJA Az egyház katonái: Gedeon. Október 1. — Bírák 6:1. Izrael népe bűnei miatt került az ellenség hatalmába. Az egyház katonáinak világosan meg kell látni, hogy népük nyomorúságának mindig ez a legfőbb oka. Október 2. — Bírák 6:2—6. Az Istentől elfordult népen nem segíthetett a barlangokba való menekülés. Ilyen helyzetben rajtunk is csak az segít, ha bűnbánó lélekkel odafordulunk a hűtlenül elhagyott Istenhez. Október 3. — Birák 6:11—16. Gedeon tudatában volt a maga szegénységének és kicsinységének. Az egyháznak jó katonája csak az lehet, aki nem magában, hanem Krisztusban bízik.
