Harangszó, 1939
Kis harangszó
1939. április 23. KIS HARANGSZÓ 35. oldal. kérdezte, hogy meddig szándékozom maradni. Erre meg az Anyukája pirult el, mert hát nem illik a vendégtől mindjárt a megérkezése napján ilyesmi után érdeklődni. Zsuzsika ezt még nem tudta. Hát 5 éves kislány honnan is tudná? De ártatlan kis lelke nem is bántani akart, mert akár 3 hétig is szívesen látott volna a házuknál. Azonban édesanyjának is igaza volt, mikor figyelmeztette, hogy máskor ilyent ne kérdezzen a vendégtől, ha még olyan nagyon szereti is. Különben is a csomagolás közben teljesen tisztáztuk a dolgot. Amikor pedig megmondtam, hogy a hozott tortának és dióskalácsnak a fele az övé, minden nézeteltérés nélkül ürítettük ki a nagy kofferemet. Másnap azután a játékait mutogatta meg. Volt egy nagyszerű számológépe. 100-ig bármilyen számot ki lehetett rajta kopogni. Erre meg a Nemes Kari ugrott fel cs bökött bele mind az öt újjával a levegőbe: — Tanítóbácsi térem azt is medtutta mondani az a masina, hogy 5 meg 1? — Mért kiváncsiskodol Kari? — Jó lenne olyan netünt is! —■ Inkább csak neked Nemes Kari! Zsuzsika meg is Ígérte, hogy ha Ö már jövőre iskolába jár, elküldi nekünk azt a csodagépet. Úgyis rád gondoltam magam is. — De áttör én már 2-ikba járót, — fűzi tovább a Kari. (Erre az egész osztály hangosan felnevet.) — Tudod-e mit jelent ez a nevetés Kari? — kérdem újra tőle. — Nem — szütyögi aggodalmasan. — Kénytelen vagyok megmondani, hogy ennyi tudománnyal nem lehetsz Il-ik osztályos. Már nem segít rajtad az a masina sem. Látod-látod! Ez lett a vége a sok csúszkálásnak. Sajnálunk, de már nem segíthetünk. Erre a Kari mély sóhajtással leült s meséltem tovább: Azután a többi játékát is megmutatta Zsuzsika: szineslepke kirakása golyókkal, térkép, melyen az egész országot be lehet utazni, rajzvázlatok a színeskrétához, meg még vagy 3—4 féle, amiknek a nevét már magam is elfeledtem. Olyan gyönyörű magyar-ruhás lányokat rajzolt, hogy szemem-szám elállt. Tudta is ám, hogyan kell tartani a füzetet, ceruzát; meg rá sem feküdt a rajzlapra. A hajas babáit is megmutogatta. Bámultam, milyen szép rendben szedte elő őket a dobozokból. Kezük, fülük, nyakuk tiszta mint a hó, kiSruhácskáik rendben, vasalva éltévé. Megmondta melyiket varrta egyedül, melyiknél segített a mama. Reggel szépen köszönt nekik, megkérdezte mit álmodtak s este, reggel velük imádkozott. 8—9-ig minden reggel a babáival játszott. A játékainak külön szekrénye volt. Belenéztem. Szeretném nektek megmutatni, milyen rend volt abban! Mikor elbúcsúztam, megdicsértem mindenért, amit nála láttam s azt mondtam neki. hogy boldog lehet az a tanítóbácsi. akinek ilyen okos, rendszerető kis diákjai lesznek. Most ki tudná megmondani, mért meséltem én nektek ennyit erről a kis Zsuzsikáról? Az Imre rögtön kitalálta: Hogy mi is ilyen rendet tartsunk a dologban is meg a játékban is! — Úgy van Imre! A jól végzett munka a legnagyobb öröm s utána lehet csak nyugodtan és boldogan játszani. A héten még elnézek majd ide-oda, hogy kinél, milyen rendet találok? Orbán bácsi. Jeremiás könyve. Április 23. — 1:6—9. „Istennél minden lehetséges.“ Április 24. — 3:4—5. „Minek mondjátok pedig nékem Uram, Uram, ha nem mívelitek, amiket mondok.“ Április 25. — 3:11—15. „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. Április 26. — 7:3—8. „Légy buzgó- ságbs azért és térj meg.“ Ápriils 27. — 8:4—7. „ítélet végett jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak." Április 28. — 9:23—24. „Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.“
