Harangszó, 1939

1939-12-31 / 52. szám

390 HXRANGSZ9 1§39. december 31. igazak a Jézus érdeméből és ezek a szen­tek, kik újjá születtek a Szentlélek által. Ezeknek van joguk az élet fájához, ezeké az örökélet. Az Or Jézus a 15. versben világosan megmondja: kik maradnak kívül az örök­élet kapuin: az ebek: az olvanok, kik sohasem változtak meg, a bűbájosok, a kuruzslók, a babonásak, a paráznák, a gyilkosok, az igazi és modern bálvány­imádók, a hazugok. Ilyen vagy-e? Lemostad-e már e bű­neidet a Bárány vérében? Gaál József. SZILVESZTER ESTE. Szilveszter alkonyán mikor lámpák gyúlnak, Mélabús hangjukon harangok kondúlnak. Oda hívnak engem végső búcsúszóra, Egy koporsó mellé a leszámolóra. Elhagyni készülök mindent ami untat. Elrepült időket a csalóka múltat... Idő határánál, mely szélvészként pergett, Meghatott an állok a ravatal mellett. örömök, bánatok ma mind sírba térnek, Elmúlás honában békén össze férnek, Fiatalos tervek széthulltak a porba ... Látom a népeket földig letiporva, Látom a kesergők könnytől ázott arcát, Dávid és Góliát rettenetes harcát. Fegyveres milliók mint raboltak öltek .. De i a szörnyű csaták mind halomra dőltek Uram ezt az évet Te nevedben kezdtem Nagy irgalmad folytán be is felezhettem. Megadtad én nekem mind azt, amit kértem Szilvesztert is íme épségben megértem. Add Uram, hogy hálám soha el ne fogyjon Dicsérő énekem örökké harsogion ... Szilveszternek napiát, ha többet nem érek Megfáradt lelkemnek menedéket kérek. Bencsik József. »♦♦»♦♦♦♦> ♦»»«♦« ♦♦♦ »♦♦♦♦< Bízunk ni vasai nie fiőséqábpnf A Harangszót szolgálatának 30 évén át Isten, olvasóinak hűségén keresztül tartotta meg. Ugyaneb­ben bízunk ezután is. Istenben, hoev nem hagy és olvasóinkban, hogy továbbra is engedelmes esz­közeiül bizonyulnak Istennek a Ha­rangszó szent ügyének továbbvite­lében. Mai számunkhoz csekklapot mel­lékeltünk. Kérjük olvasóinkat hát­ralékaik beküldésére és előfizeté­sük megújítására. OLVASSUK A BIBLIÁT Uj év—uj élet. December 31. A nagy fordulat. Efez. 4, 22—24. A rongyos, szennyes ruhától szabadulni igyekszik az ember. A csa­lárdság kívánságai miatt megromlott ó-ember rongyos, szennyes ruha. Egy esztendő végén sok mindenről megálla­pítjuk, hogy már kiszolgált és semmi­képpen sem alkalmas arra, hogy vele és benne új esztendőt kezdjünk. Hogy sza­badna tehát magunkkal vinni „ama régi élet szerint való ó-embert?“ Semmire sem jó az már, mint hogy levetkőzzük és eldobjuk magunktól. Elég keserűsé­get, boldogtalanságot okozott az el­múlt évben, félre vele, mert új életet csak úgy kezdhetünk az új évben, ha elménk lelke szerint megújulunk. Január 1. Üj eget és új földet várunk. II. Péter 3, 13, Várhatunk, mert meg­ígérte az Űr. A hívő ember sóvárgása nem is irányulhat magasztosabb válto­zásra. mint arra, hogy a föld és az ég megújuljon körülötte. A megújult ég és föld nem fog lakóhelyet adni a gonosz­nak Az igazság fog benne lakni s Az, aki azt mondotta magáról, hogy „én vagyok az út és az igazság...“ Ezt az új eget és új földet várjuk. Vájjon el­jön-e az új esztendővel? Lehet, hogy nem, de a mi várakozásunk mégis ébe­ren előretekint, mert az új ég és az új föld csak a mi bízó várakozásunkból születhetik meg Isten akaratából. Január 2. A nagy felfedezés. 34. zsol­tár 9. Az új esztendőben meginduló új élet alapja az a felfedezés, amit elmulasz­tottunk az elmúlt évben, pedig megte­hettünk volna. Az ó-évben is megláthai- tuk volna, ha nyitott szemmel járunk, hogy jó az Űr. De nem láttuk meg. Ha megláttuk volna, új életünk már az ó-évben megkezdődött volna. így mos­tanra maradt. Az új élet kezdete az Isten jóságának a felismerése. A kegyelemnek a meglátása, az irgalomnak a megér­zése. Belátása annak, hogy a kis hó- 'drágtól kezdve a felettünk kiterjesztett erősségig ingyenvaló ajándék, jóságból fakadt isteni kegy, Január 3. A dolognak summáia Préd. 12, 15. Ez az első. Az ember fő­dolga. Istenfélelem és engedelmesség. Ez az új életnek is a tartalma. Régi éle­tünktől azért kívánunk elfordulni, azért vágyunk az új után. mert fődolgunk he­I lyett, mindig második, vagy még hát­rább eső helyre soroztuk be az istenfé­lelmet és az engedelmességet. Ha időnk maradt rá, ha volt felesleges erőnk, ha nem ellenkezett életérdekeinkkel. Pedig íz Istent félni csak mindenekfelett, en­gedelmeskedni csak teljes élettel lehet. Nemcsak a dolgoknak, hanem az élet­nek is summája, főtörvénye és össze­foglalása ez: Az Istent féljed és paran­csolatait megtartsad. Január 4. Uj öltözet. Kol. 3, 12—17. Öltözzétek fel! Eszébe sem jut Pál apos­tolnak feltenni ezt a feltételt: ha még nem tettétek volna. Tudta, hogy a ko- lossébeliekhez nem fog későn érkezni felhívása. Nem lesznek túl még a dol­gon. Még új öltözet lesz az nekik, amit ajánl. Aminthogy nekünk is új mindaz, amire az apostol azt mondja: Öltözzétek fel! Tudunk róla, mint egy kirakatban levő ruhadarabról, ami azonban még nem a mienk. Jó szívet, jóságot, aláza­tosságot, szelídséget, hosszútűrést, meg­bocsátást, szeretetet — nem elég is­merni. A kirakatban levő ruhának a lá­tásától az utcai koldus még megfagyhat Január 5. Legyen úgy, mint volt. 1. Kir. 8, 57—58. Ami a mienk volt, ami tőlünk származik, az jobb, ha elmarad tőlünk az ó-évvel együtt. De maradjon meg, ami az Istentől való volt. Marad­ion meg az új évben is Isten kegyelme, legyen velük az Űr, amiképpen volt a mi atváinkkal. Ebben ne legyen válto­zás. Ebben ne legyen újulás. Ha any- nyi kegyelem árad ránk, mint atyáinkra, ha úgy velünk lesz Isten, mint velük volt. akkor mi is Isten hosszútűrésének fényét és melegét fogjuk élvezni, mint ők. Csak az legyen új, hogy szívünket még jobban vonja magához, mint atyá­ink szivét Január 6. A csillag nyomában. Máté 2, 1—12. A napkeletről jött bölcsek azért találtak rá Jézusra, mert — saját beval­lásuk szerint — látták az ö csillagát és mindig csak azután mentek, mert meg voltak győződve arról, hogy a csillagot Isten tűzte eléjük útmutatónak. Az új élet vége is csak az lehet, hogy Krisz­tust megtaláljuk De azon az úton so­hasem, amelyet magunk képzelünk és huzunk meg életünk térképén. Isten ra­gyogó csillagot gyújt elénk igéjében. Ha arra függesztjük szemünket, megtalál­juk a Krisztust, új életünk királyát. Ruttkay-Miklian Géza. KARCOLATOK Ferdítés! Tudvalevő, hogy finn testvéreink 98%-ban evangélikusok. Tudnivaló az is, hogy éppen evangélikus hitük az az erő, amelynek birtokában oroszlánként küzdenek. Ügy látszik, csak a Szent Domon­kos Rend kiadásában megjelenő Rózsafüzér királynője" c. ujsá- gocska szerkesztője nem tudja ezt, mikor a novemberi szám ,,Katoli­kus szemmel“ című rovatában azt írja, hogy a finnek az oroszoktól való félelmükben tömegesen tértek ki a római katolikus egyházba és a római katolikus templomokat zsú­folásig megtöltötték a visszatérni szándékozó szakadárok. Ezzel szemben az igazság az,, hogy egész Finnországban egyet­len római katolikus templom van, az is egy kis kápolna Helsinkiben, a finnek pedig egyáltalán nem fél­nek az oroszoktól, tehát nem kell félelemből elhagyniok őseik tiszta hitét. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját!

Next

/
Thumbnails
Contents