Harangszó, 1939
1939-12-31 / 52. szám
36. évtoíyarti. 1639. dtcember 31. Alapította: KAPI BÉLA I9i0-b«n. Lap tulajdonol: Ounintúll Luther-8zövetség. Migjdinik minden márnep. ItiíjtK mdlékltt Unt« din téthitinktnf i KIS HARANQ82Ö. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhouám 1939-ban a felvidéki Luther. HIRANGSZO ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. vqtPnr&y Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl Minden kegyelem. 32» szám. A Baiaacnö BWkesaM-kULdfalTaaal» 6 Y ÍR 0., Petőfi-Ur X. Klöfiaetéii ára: negyedévre 1 P 28 fillte, félévre 2 P 4u fillér, egy évre * P no fillér. Caoportoa küldéssel 10 °/»-oa kedvezmény. Amerikába egéaz évre 3 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 BUér. Poatacaekkazámla: 30,626. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért. János 1, 16. Ez az ige Istentől való fényt áraszt arra az évre, amely most már mögöttünk van. Mi mindnyájan vettünk. Ezt olvassuk. A legtöbben közülünk inkább arra gondolnak, amit vesztettek. S csakugyan, valamennyien vesztettünk valamit az elmúlt évben. Egyesek talán egyenest sokat vesztettek. Az egyik pénzt. A másik egészségét. A harmadik valakit a kedvesei közül. S amikor elértél egy-egy év végéhez, hányszor érezted, hogy milyen szegény vagy, holott az év kezdetén milyen gazdag voltál. Bizony, micsoda változás mehet végbe egy házban csak egy esztendő folyamán! S a mi textusunk mégis azt mondja: mindnyájan vettünk. Igen, mi mindnyájan vettünk, még azok is, akik vesztettek, még pedig sokat vesztettek. Ez az, amire most Isten figyelmeztetni akar bennünket, amikor visszatekintünk az elmúlt évre. Mi mindnyájan vettünk, mert Isten egyebet sem tesz, mint ad. Ad mindenkinek, a rosszaknak is, a jóknak is. S ő csak jó adományokat ad. De nem adhat mindenkinek egyformán annyit, amennyit adni akar, mert sokan vannak, akik nem akarnak egyebet, mint ideigvaló ajándékokat. Mi mindnyájan kegyelmet vettünk, olvassuk továbbá. Igen, ez az, amit mindnyájan vettünk. Mert Isten minden ajándéka, az ideigvaló is, a lelki is, kegyelem. Nincs közöttünk senki, aki csak egyetlen egyet megérdemelt volna az ajándékok közül, amelyeket elvett az Istentől. S jó lezárni az ó esztendőt úgy, hogy látjuk: kegyelem volt az, amit számunkra Istentől hozott. S jó megkezdeni az új esztendőt úgy, hogy látjuk: kegyelem az, amit kapni fogunk. Amit kapunk, nem a magunk érdeme szerint kapjuk, hanem minden új nap új kegyelmet, új jótéteményeket hoz nekünk Istentől. Megsegített az Or, megsegített engem Mindeddig, mindenben. Öle Hallesby—Báró Podmaniczky. Hová? Isten elé! Istenre mutat a múlt, hozzá köt a jelen s eléje ragad a jövő. Az idő az út, melyen át Isten elé lépek. Isten s köztem az idő. A múltba rohanó évek s a jövőből előtőrő napok. Az időben bonyolódik le az élet. Az életből burjánzik elő a bún. Ezt a bűnt kell legyőznöm. S e diadallal erőt vettem életen, időn, s nincs többé Isten s közöttem semmi. Isten elé jutottam s egymásé vagyunk. Hová? Isten elé!! Isten s közted a bűn. Le kell győznöd emezt, hogy Amaz előtt leborulhasa. Az új esztendő alkalmat ád, hogy kivessed életedből a bűnt. Az idő alkalom. Isten adja ezt a drága alkalmat. Ma búcsúzol a múlttól s találkozol a jövővel. A múlt alkalmait elmulasztottad. Utánuk nézel meredten s észreve- szed, elvittek mindent, mindent, amiről azt hitted, hogy a tiéd. Magadba nézel s látod, csupán a bűneid maradtak visz- sza, melyekről azt vallottad, hogy nincsenek. Ifjúságodból, erődből elvittek egy darabot s ezzel -szegényebb lettél, érintetlen csupán a bűneid maradtak, a hitványságod s ebben meggazdagodtál. Rettegve nézel a jövőbe. Várod a jövő alkalmait. S azok jönnek. Jönnek hívó szóval, hogy felfigyeljél rájuk. Megszólalnak a lelkiismeretedben, hogy belesápadsz, megszólalnak a templomok szószékén, hogy belcremegsz: „Ember, vigyázz!! A könnyelműség, a szenvedély, a vakság bűnbe taszít. Gyalázatba, szégyenbe. Vigyázz! Menekülj! Jönnek az alkalmak. Jönnek kinyújtott kézzel, hogy bele kapaszkodjál!“ Az alkalomnak e kinyújtott keze, Isten keze. S a kinyújtott kéz: a Krisztus, ö jön, hogy kivezessen a gyalázatból, a szégyenből, a bűnből. Épp akkor találkozol Vele, mikor megkönnyebbülten búcsút intesz múltad bűneinek. Igen bűneidben találkozol vele. Eléd áll s nézi hitványságodat. Farkasszemet néz bűneiddel, mígnem megtorpansz, mígnem megerednek könnyeid s nem lángol fel benned a vágy, az éhség, hogy megszabadulj tőlük. Krisztus az örök akalom. ö az égből lenyújtott kéz. Kapaszkodj bele, hogy vezessen! Hová!? Isten elé. Itt az alkalom. A jövő esztendő. A Krisztus. Krisztusban az idő kegyelemmé lesz. Az idő kegyelem. Ragadd meg, mert benne bocsánattá lesz a bűn, verőfénnyé a homály, életté a halál s a múlandóság öröklétté. Benne szentté lesz az élet. S ez a te életfeladatod, ember! Szentté tenni az életet. Ezért vagy itt. Ezért szenvedsz, ezért küzdesz. Ez az élet-cél. Hová?! Egy tömve megrakott autóbusz meredek úton halad lefelé. Egy sápadt hölgy ijedten kérdezi a vezetőt: „Mi lesz, ha a jármű iramba jön?“ „Fékezünk!“ — „S ha törik a fék?!!“ „Akkor a motorral fékezünk!“ — „S ha ez is felmondja a szolgálatot?!“ „Akkor Isten elé jutunk s minden attól függ, nagyságos asszonyom, hogyan használta fel napjait, hogyan élt!“ Lejtőn állunk, ember, s rohanunk lefelé. Vigyázz, bármikor törhet a fék és Isten előtt állasz. Az ítélő Isten előtt. Élni annyi, mint Isten elé menni. Semmi egyéb. Bűn és erény, öröm s fájdalom, bőség és nyomor, dicsőség, szégyen, minden az élet úttestén gránit Kockák, melyen át Isten elé ragad az idő. Gyilkost és szentet egyaránt. Az idő az út, melyen haladsz, az idő alkalom, hogy találkozzál Krisztussal, az idő kegyelem, melyben Isten elé borulhatsz. örök sorsod felett ö dönt. És Isten igazságos! Ember vigyázz, Isten igazságos! Kérdezed ma, meddig hová? Isten elé! Dr. Schlitt Gyula.
