Harangszó, 1939

1939-01-29 / 5. szám

V 1939. január 29. HARANGSZÓ 37. 1900-ban Zachár Sámuel akkori rat- kói lelkész intézte hozzám a kővetkező sorokat: „Mai postával b. címére 20 ko­ronát küldtem a Lipcsei Misszió céljaira. Él itt egyházamban szerény viszonyok közt egy kegyes hívünk, ki minden egy­házi célt erejéhez képest szívesen támo­gat. Neve Texatorisz Magdolna. 77 éves kegyes nő. Látogatásom alkalmával szó­ba hoztam a missziót s a Nagytisztele- tüséged által szerkesztett folyóiratot át­olvasás végett átküldtem neki. Az olva­sás gyümölcse a küldött adomány; tes­sék azt szívesen fogadni s rendeltetési helyére juttatni, az adakozó azon kije­lentésével, hogy a hívő keresztyének Urunk Megváltónk iránti kötelessége a külmissziót támogatni.“ Folytathatnám, de legyen elég annak igazolására, hogy 30 év előtt igenis vol­tak és pedig nagy számban voltak ilyen i hittérítési munka igazi erőforrásai­ként számba vehető hívő és áldozatkész egyháztagjaink s ezek adták a szerve­zőknek az igazi indítást és minden ne­hézséget lekiizdő bátorságot, ami aztán a Misszióegyesület létrehozásában nyert diadalmas betöltést. , S minél több ilyen igazi erőforrásra támaszkodhatik Egyesületünk ezután is, ■ innál jobban fogja betölteni az Isten Országa terjesztése érdekében folytatott nagy és szent hivatását. Scholtz Ödön. Egy kéfszázéves lelkészí naplóból. A nemeskéri gyülekezet birtokában 1 ennmaradt Fábry Gergely lelkész által Ij elkezdett és veje: Bozzay György ne- [i neskéri lelkész által folytatott lelkészi napló. Latin, német és magyarnyelvű feljegyzések találhatók benne. Nemeskér történetéhez számtalan új adattal és is­merettel járult hozzá, amikor azt immár »oldogult nagy történettudósunk, D. Payr Sándor felkérésre kész volt meg- rni. Sok-sok apró adatai és főként a gyülekezet történetével szerves össze- üggésben lévő kis feljegyzései nem nyerhettek Nemeskér történetében fel­vételt. Ezekből szeretnék egyet-kettőt deiktatni. A Felvidék visszacsatolásával haza­ért Szentz községgel kapcsolatban ér­tékes feljegyzéseket találunk. Itt rabos­kodott másfél évig Lőcsről Pénzes Lász- ó nemes ember, akit felségsértéssel vá- loltak és el is ítéltek. Titkos úton si­került neki levelet juttatni egyik sop- oni barátjának, aki viszont továbbí- otta azt Bozzay lelkésznek. E levél •gyes pontjairól Bozzay feljegyzést ké- zített naplójába. Pénzes sorsa igen ér- lekelte Bozzayt, mert míg a nemeskéri ármegyeházán volt bezárva, három íz- >en is meggyóntatta a hajdúk szobájá­én. „A gyóntatás felől pedig Bozzay Jramnak szóljon az Ur, hogy írjon Po­zsonyba, mert sokan vagyunk lutherá- íusok itten.“ „Az halál is igen regnál (uralkodik) i czukházba (börtönben), ma is halot­tink van, egy Hont vármegyei szép ne­ues legény. Másfél esztendeje, hogy itt íaboskodott és a mi legnagyobb, hogy gyónatlan halt meg, az is evangélikus volt.“ Egyik rab bűnét is felemlíti. „Itt van egy rab — írja: — Orosz Zsigmond Ungvár vármegyéből tízesztendőre! A feleségét bőrzsákba rekesztette, két nagy macskájával együtt és úgy korbá­csolta.“ 23 férfi rab (2 evangélikus és 3 református) és 60 női rab volt az ő idejében Szentzen. * Amikor Pénzes László meggyóntat- hatása ügyében Bécsből és Pozsonyból engedélyt nyert és ezt a vice ispánnál megköszönte, azt a választ kapta: „Tisz­telendő Ur ne nekünk, hanem ö Fölsége grátiájának (kegyének) köszönje, mert- ha egyedül mirajtunk állott volna, azt tartom a dologból semmi sem lett volna.“ * Tanulságos következtetést lehet von­ni az akkori úrvacsorái életre vonatko­zóan abból a bormennyiségből is, mely­ről az alábbi feljegyzésből értesülünk. „Minthogy a kortsma bora majd za­varos, majd a szüret táján a communió- hoz nem alkalmatos, ha azért Tiszt. Prédikátor Ur bővebb esméretséget sze­rezvén a hallgatóságnál, a locsmándia- kat, vagy a szakonyiakat, avagy máso­kat, kiknek szőlőtermések vagyon, szép intésével a borból buzgó adakozásra fel­indíthatná annyiban az ekklésiának köl- csége megkéméltetnék. Ha pedig ennek folyamatja nem remélhető, szükséges­nek ítéltetik, hogy apró hordócskák ké- széttessenek, mint egy hat akóig valók és azokba emlétett perceptor úr által alkalmatos bor szereztetvén, a parochiá- lis háznál lévő pintzében asserváltassék, úgy az ekklésia nem fog szűkölködni alkalmatos borból.“ * Az „egyházfia" fizetése így alakult: „néki járó vasárnapi garas, minden sá­toros ünnepi tízgarassa, úgy egy pár csizma, összvösséggel esztendőnként hat forint húsz pénz. * Részlet Wittnyédy János felügyelő leveléből: „Mitsoda az ember? Egy gonosz nyavalyás állat, Gén. 6, 5. Jer. 17, 9. Zsolt. 104, 3, 4. Jób. 14, 2. Nyavalyája I. Kor. 4, 31. Pred. 7, 16, 23., item 8, 5—7. Orvossága: Gál. 6, 3—4. Lk. 6, 41, 42. Mk. 9, 50. Egy hajszál fejünkről le nem eshetik Isten akaratja nélkül, mond­juk tehát igazán: Légyen a Te akara­tod.“ Micsoda felügyelői bibliaismeret­ről és lelkületről beszélnek e sorok! * Befejezésül egy búcsúztató ének utolsó sorait lássuk még: „Légy velem Jézusom halál árnyékában, Mikor bajt kell vívnom utolsó harcomban. Te vessződ és botod nehéz bánátimban Vigasztaljanak, még jutok szent hazámban. Tedd a mennyet nekem édessé, Keserűvé e világot, Lelkem elméből ki ne vesse Az örökkévalóságot. Isten Krisztusért énnékem Engedd, hogy légyen jó végem. Ámen.“ Közli; Novak Elek. Apró történeteit. Sürgős. Egy fiatal herceg arra kérte tanító­iét, hogy tanítsa meg, miként kell el­készülni a halálra. „Ráér még fenség — felelt a tanító — máid ha megöreg­szünk.“ „Nem — mondta a herceg — ma kint jártam a temetőben és egészen ki­csi sírokat is láttam.“ Hallogaíús. Egy fiatal leányt többször kért az édesanyja, hogy hagyion fel hiábavaló életével. Egy este a leány nagy lelkiis- meretfurdalást érzett. Hogy megnyug­tassa magát, elővett egy darab papírt és ráírta: „Három hónap múlva megté­rek." Azután lefeküdt. Nyugodni azon­ban nem tudott. Megint felkelt hát s előbbi írását áthúzva ezt írta alája: „Egy hét múlva megtérek." De csak nem tudott aludni ezután sem. Harmadszor ezt írta a papírra:* „Holnap megtérek." Azután elaludt. Reggel, amint édes­anyja bement felkelteni, megtalálta a papírt és a leányt — holtan. OLVASSUK A BIBLIÁT A szeretet himnusza. I. Kor. 13 :5/b—8., és 13. Január 29. A szeretet nem rójja fel a gonoszt. A szeretet nélküli ember szí­vében mindenkinek sok van a rovásán. Nem tud semmit elfeledni, sem bocsá­natot adni, sem kérni. Bizalmatlan min­denkivel szemben, mindent rosszra ma­gyaráz és mindenkiről minden rosszat feltételez. Éppen ezért elkerülik őt az emberek s élete keserűvé, fanyarrá vál­tozik. Azt hiszi, hogy arra van teremt­ve, hogy másnak felrój ja a gonoszt s ő tartsa nyilván embertársai bűnét. És nem veszi észre, hogy az Égben milyen sok van már az ő rovásán. Január 30. A szeretet nem örül a hamisságnak. Hát van olyan ember, aki a hamisságnak örülni tud? Van! Mert a szeretetnélküli ember kárörvendő em­ber. Ebben a világban —- az ember bű­nei miatt — sokszor diadalmaskodik a hamisság, de a szeretet után vágyódó és a jóra igyekvő ember, ha gyáva is ahhoz, hogy felvegye vele a harcot, leg­alább nem áll be a hamisság diadalme­netébe hozsannázónak. Aki kidobta szí­véből a szeretetet, annak annyira meg­romlik a szíve, hogy a Sátánnal együtt örül a hamisság diadalának. Január 31. A szeretet együtt örül az igazsággal. Az, hogy valaki nem örül a hamisságnak még nem feltétlen biztosí­ték arra, hogy együtt örül az igazság­gal. Ha például az igazság az én érde­kemet sérti, vagy felebarátomat emeli föléin, ha el is ismerem ezt igazságnak, de örülni nehezen tudok neki. Pedig az igazi szeretet az, amelyik feltétel nél­kül az igazsághoz köti életét, vele har­col vele örül és ha szenvednie kell érte, az Úrral vallja: „Boldogok, akik hábo­rúságot szenvednek az igazságért, mert azoké a mennyeknek országa.“ (Máté 5, 10.) Február 1. A szeretet mindent hi­szen. Az Ur Péternek azt mondotta:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents