Harangszó, 1939
1939-01-29 / 5. szám
V 1939. január 29. HARANGSZÓ 37. 1900-ban Zachár Sámuel akkori rat- kói lelkész intézte hozzám a kővetkező sorokat: „Mai postával b. címére 20 koronát küldtem a Lipcsei Misszió céljaira. Él itt egyházamban szerény viszonyok közt egy kegyes hívünk, ki minden egyházi célt erejéhez képest szívesen támogat. Neve Texatorisz Magdolna. 77 éves kegyes nő. Látogatásom alkalmával szóba hoztam a missziót s a Nagytisztele- tüséged által szerkesztett folyóiratot átolvasás végett átküldtem neki. Az olvasás gyümölcse a küldött adomány; tessék azt szívesen fogadni s rendeltetési helyére juttatni, az adakozó azon kijelentésével, hogy a hívő keresztyének Urunk Megváltónk iránti kötelessége a külmissziót támogatni.“ Folytathatnám, de legyen elég annak igazolására, hogy 30 év előtt igenis voltak és pedig nagy számban voltak ilyen i hittérítési munka igazi erőforrásaiként számba vehető hívő és áldozatkész egyháztagjaink s ezek adták a szervezőknek az igazi indítást és minden nehézséget lekiizdő bátorságot, ami aztán a Misszióegyesület létrehozásában nyert diadalmas betöltést. , S minél több ilyen igazi erőforrásra támaszkodhatik Egyesületünk ezután is, ■ innál jobban fogja betölteni az Isten Országa terjesztése érdekében folytatott nagy és szent hivatását. Scholtz Ödön. Egy kéfszázéves lelkészí naplóból. A nemeskéri gyülekezet birtokában 1 ennmaradt Fábry Gergely lelkész által Ij elkezdett és veje: Bozzay György ne- [i neskéri lelkész által folytatott lelkészi napló. Latin, német és magyarnyelvű feljegyzések találhatók benne. Nemeskér történetéhez számtalan új adattal és ismerettel járult hozzá, amikor azt immár »oldogult nagy történettudósunk, D. Payr Sándor felkérésre kész volt meg- rni. Sok-sok apró adatai és főként a gyülekezet történetével szerves össze- üggésben lévő kis feljegyzései nem nyerhettek Nemeskér történetében felvételt. Ezekből szeretnék egyet-kettőt deiktatni. A Felvidék visszacsatolásával hazaért Szentz községgel kapcsolatban értékes feljegyzéseket találunk. Itt raboskodott másfél évig Lőcsről Pénzes Lász- ó nemes ember, akit felségsértéssel vá- loltak és el is ítéltek. Titkos úton sikerült neki levelet juttatni egyik sop- oni barátjának, aki viszont továbbí- otta azt Bozzay lelkésznek. E levél •gyes pontjairól Bozzay feljegyzést ké- zített naplójába. Pénzes sorsa igen ér- lekelte Bozzayt, mert míg a nemeskéri ármegyeházán volt bezárva, három íz- >en is meggyóntatta a hajdúk szobájáén. „A gyóntatás felől pedig Bozzay Jramnak szóljon az Ur, hogy írjon Pozsonyba, mert sokan vagyunk lutherá- íusok itten.“ „Az halál is igen regnál (uralkodik) i czukházba (börtönben), ma is halottink van, egy Hont vármegyei szép neues legény. Másfél esztendeje, hogy itt íaboskodott és a mi legnagyobb, hogy gyónatlan halt meg, az is evangélikus volt.“ Egyik rab bűnét is felemlíti. „Itt van egy rab — írja: — Orosz Zsigmond Ungvár vármegyéből tízesztendőre! A feleségét bőrzsákba rekesztette, két nagy macskájával együtt és úgy korbácsolta.“ 23 férfi rab (2 evangélikus és 3 református) és 60 női rab volt az ő idejében Szentzen. * Amikor Pénzes László meggyóntat- hatása ügyében Bécsből és Pozsonyból engedélyt nyert és ezt a vice ispánnál megköszönte, azt a választ kapta: „Tisztelendő Ur ne nekünk, hanem ö Fölsége grátiájának (kegyének) köszönje, mert- ha egyedül mirajtunk állott volna, azt tartom a dologból semmi sem lett volna.“ * Tanulságos következtetést lehet vonni az akkori úrvacsorái életre vonatkozóan abból a bormennyiségből is, melyről az alábbi feljegyzésből értesülünk. „Minthogy a kortsma bora majd zavaros, majd a szüret táján a communió- hoz nem alkalmatos, ha azért Tiszt. Prédikátor Ur bővebb esméretséget szerezvén a hallgatóságnál, a locsmándia- kat, vagy a szakonyiakat, avagy másokat, kiknek szőlőtermések vagyon, szép intésével a borból buzgó adakozásra felindíthatná annyiban az ekklésiának köl- csége megkéméltetnék. Ha pedig ennek folyamatja nem remélhető, szükségesnek ítéltetik, hogy apró hordócskák ké- széttessenek, mint egy hat akóig valók és azokba emlétett perceptor úr által alkalmatos bor szereztetvén, a parochiá- lis háznál lévő pintzében asserváltassék, úgy az ekklésia nem fog szűkölködni alkalmatos borból.“ * Az „egyházfia" fizetése így alakult: „néki járó vasárnapi garas, minden sátoros ünnepi tízgarassa, úgy egy pár csizma, összvösséggel esztendőnként hat forint húsz pénz. * Részlet Wittnyédy János felügyelő leveléből: „Mitsoda az ember? Egy gonosz nyavalyás állat, Gén. 6, 5. Jer. 17, 9. Zsolt. 104, 3, 4. Jób. 14, 2. Nyavalyája I. Kor. 4, 31. Pred. 7, 16, 23., item 8, 5—7. Orvossága: Gál. 6, 3—4. Lk. 6, 41, 42. Mk. 9, 50. Egy hajszál fejünkről le nem eshetik Isten akaratja nélkül, mondjuk tehát igazán: Légyen a Te akaratod.“ Micsoda felügyelői bibliaismeretről és lelkületről beszélnek e sorok! * Befejezésül egy búcsúztató ének utolsó sorait lássuk még: „Légy velem Jézusom halál árnyékában, Mikor bajt kell vívnom utolsó harcomban. Te vessződ és botod nehéz bánátimban Vigasztaljanak, még jutok szent hazámban. Tedd a mennyet nekem édessé, Keserűvé e világot, Lelkem elméből ki ne vesse Az örökkévalóságot. Isten Krisztusért énnékem Engedd, hogy légyen jó végem. Ámen.“ Közli; Novak Elek. Apró történeteit. Sürgős. Egy fiatal herceg arra kérte tanítóiét, hogy tanítsa meg, miként kell elkészülni a halálra. „Ráér még fenség — felelt a tanító — máid ha megöregszünk.“ „Nem — mondta a herceg — ma kint jártam a temetőben és egészen kicsi sírokat is láttam.“ Hallogaíús. Egy fiatal leányt többször kért az édesanyja, hogy hagyion fel hiábavaló életével. Egy este a leány nagy lelkiis- meretfurdalást érzett. Hogy megnyugtassa magát, elővett egy darab papírt és ráírta: „Három hónap múlva megtérek." Azután lefeküdt. Nyugodni azonban nem tudott. Megint felkelt hát s előbbi írását áthúzva ezt írta alája: „Egy hét múlva megtérek." De csak nem tudott aludni ezután sem. Harmadszor ezt írta a papírra:* „Holnap megtérek." Azután elaludt. Reggel, amint édesanyja bement felkelteni, megtalálta a papírt és a leányt — holtan. OLVASSUK A BIBLIÁT A szeretet himnusza. I. Kor. 13 :5/b—8., és 13. Január 29. A szeretet nem rójja fel a gonoszt. A szeretet nélküli ember szívében mindenkinek sok van a rovásán. Nem tud semmit elfeledni, sem bocsánatot adni, sem kérni. Bizalmatlan mindenkivel szemben, mindent rosszra magyaráz és mindenkiről minden rosszat feltételez. Éppen ezért elkerülik őt az emberek s élete keserűvé, fanyarrá változik. Azt hiszi, hogy arra van teremtve, hogy másnak felrój ja a gonoszt s ő tartsa nyilván embertársai bűnét. És nem veszi észre, hogy az Égben milyen sok van már az ő rovásán. Január 30. A szeretet nem örül a hamisságnak. Hát van olyan ember, aki a hamisságnak örülni tud? Van! Mert a szeretetnélküli ember kárörvendő ember. Ebben a világban —- az ember bűnei miatt — sokszor diadalmaskodik a hamisság, de a szeretet után vágyódó és a jóra igyekvő ember, ha gyáva is ahhoz, hogy felvegye vele a harcot, legalább nem áll be a hamisság diadalmenetébe hozsannázónak. Aki kidobta szívéből a szeretetet, annak annyira megromlik a szíve, hogy a Sátánnal együtt örül a hamisság diadalának. Január 31. A szeretet együtt örül az igazsággal. Az, hogy valaki nem örül a hamisságnak még nem feltétlen biztosíték arra, hogy együtt örül az igazsággal. Ha például az igazság az én érdekemet sérti, vagy felebarátomat emeli föléin, ha el is ismerem ezt igazságnak, de örülni nehezen tudok neki. Pedig az igazi szeretet az, amelyik feltétel nélkül az igazsághoz köti életét, vele harcol vele örül és ha szenvednie kell érte, az Úrral vallja: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azoké a mennyeknek országa.“ (Máté 5, 10.) Február 1. A szeretet mindent hiszen. Az Ur Péternek azt mondotta: