Harangszó, 1939

1939-11-26 / 47. szám

352 HARANGSZÓ í939 november 26. tőben volt, mert halott volt. Atyja szá­jából hangzik ennek megállapítása. 24. v. Ifjúságának temetőjében önmaga sírjá­nál volt. Itt időzésének csendes percei­ben szakadt rá lelkiismeretének ostor­csapása s véresre verte a lelkét. Vádolta. Sírok között nemcsak felénkjön a bűn, hanem vádol is miatta a lelkiismeret. Kérdezd meg magadtól nem vádolt még édesapád, édesanyád, éíettársad, gyerme­ked sírjánál a lelkiismeret? Ha nem al­tattad el, bizony vádolt! December 1. Szeretet sok könny- csepjével. Ján. 11:28—36. Lázár sírjánál a szeretet hullat könnyeket. Szerétéiből sír Mária, szeretetből sírnak a vele jött zsidók és szeretetből sír Jézus is. Bi­zony nagyon szerették Lázárt! Sok drá­ga könnycseppje van a szeretetnek. Óh de jó, hogy elsírhatjuk őket. Talán ki se bírnánk, ha nem sírhatnánk. Ezért találkozunk a sírok között a szeretetnek oly sok könnyével. Akit igazán szerettél, mig élt, nagyon szereted és ezért na­gyon siratod, mikor már meghalt. Csak sírj hát — szeretetből! December 2. Könnyet letörlö Isten­nel. Lk. 7:11—17; I. Kor. 15:51—58. Bor­zasztó lenne koporsó vagy sir mellett I állni. Istennel való találkozás nélkül. Nem bírnánk elviselni, hogy zúzza, töri szí­vünket a veszteség fájdalma, hogy bán­tanak a mulasztások, vádol a lelkiisme­ret, zokog szívünkben a szeretet! Ilyen­kor jön felénk az Isten. Halk csendes, léptekkel közelérve megáll előttünk s azt mondja: Ne sírj! Nem a halálé az utolsó szó. Meghalt a halál! Krisztus le­győzte, ha hiszel, a te számodra is. Emeld Istenre könnyes szemed s így sírj, hogy Isten azt mondhassa a sírok között: , Ne sírj!“ Lukács István. talta: az előzménynél még szabadok va­gyunk, a következménynél azonban már teljesen ki vagyunk szolgáltatva. — Pró­báljon egészen őszinte lenni: nem érzett soha a bensőjében egy nagy békétlen­séget, amely önnek nyugtot nem ha­gyott, amely valósággal fúrta és faragta, és állandóan ostorozta? — És akkor át­élte a legrettenetesebbet is: annak elle­nére, hogy az ember csömörük és un­dorodik az ilyen élettől, mégsem találja meg a kivezető útat. Ha egyszer az ösz­tönök és szenvedélyek féknélküliekké válnak, tehetetlenül sodródik az ember mindig mélyebbre a mocsárba! És ek­kor valóság: a jót, amit akarok, azt nem teszem, hanem a rosszat, amit nem aka­rok... Én, nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem ennek a halálnak a testétől!? Mély lélekzéssel s időnként heves idegrángatódzással figyelte az öngyil­kosjelölt az orvos szavait. Aztán majd­nem, mint vízbefuló fogta meg a karját és elrémült hangon a következőket mondta néki: — Ember! De honnan tudja mindezt? Éppen így éltem át! Próbáltam én elég­szer új életet kezdeni. Lehetetlen volt. Mindig visszasiklottam a régi ösvények­re! És mindig mélyebbre süllyedtem az erkölcsi posványba és nyomorúságba. Ily módon arra jutottam, hogy az ön- gyilkosság megváltás volna. De — sem­mi kedvem sem volt az öngyilkosság­hoz; sőt őrülten rettegtem tőle. Most KARC Ö_L ÁTOK Sajnos ?! Budapest Székesíőváros Népművelési Bizottsága az Uránia filmszínházzal kar­öltve november 12.-én Magyar-Svéd es­tet rendezett. Igen előkelő közönség gyűlt egybe és a székesfőváros főpol­gármestere Dr. Karafiáth Jenő m. kir. titkos tanácsos névszerint is üdvözölte a Képviselőház elnökét, a M. Kir. Köz- igazgatási Bíróság elnökét, Svédország követét, Finnország meghatalmazott mi­niszter követét, a polgármester képvise­letében megjelent ugyancsak protestáns vallású tanácsnokát. Látható ebből Is, hogy magas vezetői tisztséget betöltő evangélikus és református vallású kivá­lóságok nagyszámban vettek részt az ünnepélyen. Rendkívül emelkedett és mélyenszántó ünnepi beszédet mondott s alkalmat talált arra, hogy Hollandia, Dánia és Norvégia felé, tehát szintén csupa protestáns ország felé üdvözlő szavakat küldjön. Az európai hírű Chol- noky Jenő dr. professzor pedig vetített­képek kíséretében nagyon érdekes elő­adást tartott Svédországról. Rendkívül bántó volt azonban az elő­adó professzor egy kisiklása, amely min­den megjegyzés nélkül nem hagyható. Amikor fejtegette, hogy nemcsak Euró­pa, de a világ egyik legműveltebb népe a svéd, hozzátette, hogy „sajnos azon­ban 99% -ban lutheránusok“. Mit akart ez jelenteni? Azt, hogy az előadó pro­fesszor úr egyénileg sajnálja, hogy ez a legműveltebb nép 99%-ban evangélikus? Hogy egyénileg sajnálja-e, vagy sem, ez, az előadó professzor úr egyéni vélemé­nye lehet. Azonban egy ünnepi ülésen ilyen kirívó tüntetésszerű megjegyzést meg, mikor elhatároztam, hogy végetve- tek, jön ön. — Mégiscsak érdekes. A megváltás örömöt hoz. Ha tehát az öngyilkosság megváltás volna, honnan a rettegés? — No igen. Ha az ember pontosan tudná, hogy mi következik a ponttétel után?! Ekkor az orvos feléje fordult és meg­állt. Mindkét kezét a fiatal ember vál­lára tette és így szólt: — Én tudom pontosan. A ponttétel után következik a leszámolás. így van ez barátom. Mert van örök élet, halha­tatlan lélek és Isten, aki a halhatatlan lelket maga elé idézi, hogy számadást tartson! Ez az oka annak, hogy ön az öngyilkosság előtt rettegett. Ezt sejtet­te ön is. Ez persze nagy és félel­metes igazság. De mondhatok egy öröm­üzenetet is. Van megváltás a legnyomo­rultabb és legutálatosabb létből is. Kell, hogy az ember végetvessen az elfuserált létnek. De az ember csak revolver nél­kül szabadulhat meg a régi, elrongált lényétől. Van ugyanis Valaki, aki meg tud bennünket szabadítani. Aki így szól: .Gonoszságaidat, mint felhőt, bűneidet, mint ködöt oszlatom szét! Térj hozzám, megváltlak téged.“ Van Valaki, aki a mi kétségbeesésünket és nyomorúságunkat magára vette: „Betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozá ... megsebesítte- tett bűneinkért, megrontatott a mi vét­keinkért. békességünk büntetése rajta tenni — enyhén szólva — igen súlyos kisiklás. Nem gondolja a professzor úr, hogy a hallgatóságnak részben felsorolt előkelőségei és a többi nagyszámú pro­testáns hallgatóság, amely önérzetes és öntudatos evangélikus vagy református — a professzor úr egyéni véleményével szemben — rendkívül büszke arra, hogy Svédország és a főherceg által felsorolt többi ország, melynek lakói a világ leg­műveltebb nemzetei közé tartoznak, óriási többségben protestánsok? Több tapintatot kérünk tehát a pro­fesszor úrtól, mint ahogy nagyon saj­nálatos elszólására ott a helyszínen ál­talános felzúdulás volt hallható. K. O. HETI KRÓNIKA Anglia keleti partvidékén aknarobba­nás kilenc hajót elpusztított. A hajók különböző nemzetiségűek voltak. Leg­súlyosabb a Simon Bolivar nevű holland személyszállító hajó katasztrófája, me­lyen mintegy 130 személy életét vesz­tette. — A cseh protektorátusban súlyos németellenes zavargások voltak. A né­metek szigorú megtorló intézkedéseket tettek. — A balkán bolsevizálására irá­nyuló minden szovjetorosz kísérlet azon­nali ellenállást váltana ki Olaszország részéről. —- A balkáni semleges blokk megalakulása nehézségekbe ütközik. —- Januárig 100 új tengeralattjárót állít szolgálatba a brit haditengerészet. -— Az angol és francia légihaderőt közös fő­parancsnokság alá helyezik. — A finn­orosz tárgyalások állása változatlan. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t! van és az ő sebeivel gyógyulánk meg.“ És ez a Valaki: Jézus, ön ismerheti a képét, amint kitárt karokkal, átszögezett kezekkel a kereszten függ. Ugyanott meghalt az Ön elfuserált életéért is. He­lyezze azt csak oda, a kereszt alá és ak­kor lerakta. Úgy tett egyszer az az em­ber is, aki magát „nyomorult“-nak ne­vezte, de később aztán boldogan vallot­ta, hogy élek, de többé nem én, hanem Krisztus él bennem; mert amely életet mostan élem, azt az Isten Fiába vetett hitben élem, aki engem szeretett és ma­gát érettem feláldozta. — Még egy Pál apostol is véget kellett hogy vessen a régi életének. Csak így tudott új életet kezdeni. Ha valaki Krisztusban van, ak­kor új teremtés az, a régiek elmúltak, Íme újjá lett minden. — Lássa csak, így van megváltás re­volver nélkül is új életre. És most: aján­lom magamat! Cselekedjen jó belátása szerint. Tessék, visszaadom a revolverét is. Jó éjszakát! Dr. Lán orvos elbúcsúzott. És azután megindult a házához vezető utcában. De alig haladt egyedül néhány percet, már hallja az utánairamodott — előbb még öngyilkos jelöltnek — kedvesen rimán- kodó szavait: — Uram, hadd menjek még egy ki­csit önnel! Hadd kísérjem el legalább a lakásáig. Élni akarok és nem elpusztul­ni. Beszéljen még többet a megváltásról. És ketten mentek az orvos lakására.

Next

/
Thumbnails
Contents