Harangszó, 1939
1939-11-26 / 47. szám
áO. évfolyam. 1939 november 26. 47. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonos Dunántúli Luther-Szövetság. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malliklat tanév alatt kéthatankénf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha <5 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl k Haranfnó ■Mrkasstö-UaűóhJvatel* 6 Y éR U., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos kiildéöBol 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre x dollái; az utódálJamokl)« negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 80,526. A Biblia ellenségei. Jeremiás próféta könyvének 36-ik fejezetében Isten igéjének elégetéséről olvasunk. Ez a szörnyű tett Krisztus előtt 600 körül történt. Isten azonban nem hagyta büntetés nélkül igéjének megutálok. Nem sokkal utóbb a babilóni seregek elfoglalták és földig lerombolták Jeruzsálemet. Azóta minden korban voltak Isten igéjének ellenségei. Ezeket három csoportba oszthatjuk: A) Istentelenek. B) Bibliakritikusok. C) Bibliától elidegenedett egyházak. ■>* A) A Biblia fő-ellenségei természetszerűleg az istentelen emberek. Valahányszor egy ember megve- tőleg nyilatkozik a Bibliáról, mindig tudom azt, hogy ennek az embernek megromlott az Istenhez való viszonya. Aki ugyanis az élő Istennek barátja, az nem lehet ellensége a Bibliának és fordítva, aki a Bibliának barátja, az nem lehet ellensége az Istennek! A történelem azt bizonyítja, hogy aki a Bibliát bántotta vagy lekicsinyelte, az még mindig megszégyenült. Tanulságosan mutatja ezt Voltaire (megh. 1778.) esete. Ez a gúny nyilaival lövöldöző, hitetlen, francia író azt a jövendölést kockáztatta meg, hogy a Bibliát száz év múlva már senki sem fogja olvasni! A száz év régen letelt, a bibliaolvasók tábora pedig azóta sok ezres, sőt milliós sereggé növekedett. Sőt a Biblia-Társulat Párizsban megvette Voltaire egykori lakóházát és azt rendezte be bibliaraktárnak. „Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted“ (119. zsoltár 152). Ugyancsak Franciaországban történt, hogy egy iratterjesztő Bibliát kínált megvételre egy házban,- A család feje, aki istentelen volt, fogta a Bibliát, kitépett belőle egy csomó lapot és vele gyújtotta meg a pipáját. A megcsonkított Biblia persze náluk maradt. — Évek múlva ugyanabba a házba tévedt az iratterjesztő. A család mély gyászban volt. Éppen akkor vesztette el fiát a Krimi-háborúban. (1853—55.) A halott fiú Bibliáját emlékül hazaküldték a vérző szívű szülőknek. Az iratterjesztő kezébe vette az immár családi ereklyévé magasztosult könyvet és felismerte benne ugyanazt a Bibliát, amelyet évekkel azelőtt itt hagyott és amelyből több lapot kiszakítottak. A haldokló katona ennek a Bibliának egyik lapjára következő szavakat jegyezte fel: „Ha a Bibliát arra használják is, hogy pipára gyújtsanak vele, számunkra.-!. csak támasz lesz az életben, nyugvópárna a halálban és örvendezés az örökkévalóságban!“ Erről a családapáról is szól a 119. zsoltár 75-ik verse: „Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak és igazságosan aláztál meg engem!“ Találóan mondja a katolikus Rosegger Péter (megh. 1918.) jeles osztrák író: „Száz közül, akik a Bibliát gúnyolják, aligha olvasta azt kilencven. Legyőzte volna őket a Szentírás szépsége, ereje és mélysége. Meglepték és szerencséssé tették volna őket a gazdag kincsek, amelyek itt számunkra feltárulnak, ha időt és fáradságot vettek volna maguknak, hogy keressenek és kutassanak tiszteletfélelemmel és áhítattal!“ B) Ellenségei a Bibliának a biblia-kritikusok is. (Kritikusok alatt itt akadékoskodó bírálókat értünk.) A Biblia szövegének átvizsgálását jó szándékkal kezdték meg egyes biblia-tudósok. Évek folyamán azonban ez a munka a hitetlen és rosszindulatú bibliakritikusok kezébe csúszott át. Ezek emberi vélekedések alapján kihagyásokat és toldásokat akartak eszközölni a Szentíráson. Sőt nem átallották megtámadni annak isteni tekintélyét, miáltal a gyengébb hitű keresztyéneket kételkedés lelki válságába, sőt hitetlenségbe sodorták. Kívánatos, hogy az Egyház jövőben mindenkor csak olyan jeles férfiakat bízzon meg a Szentírás szövegének átvizsgálásával és magyarázásával, akiknek egyfelől tudományos felkészültségük is megvan, másfelől semmi kétség sem fér, hívő keresztyén lelkü- letükhöz. Evangéliumi hitünk a Szentírás fundamentomán épül föl. Mi azért mindenféle újszerű szentírásszemlé- lettel szemben a Szentírás sérthetetlenségének elvét valljuk. Évszázadokon át kipróbált szentírásszemlélet ez, amelyet Üdvözítőnktől és reformátorainktól tanultunk. Nem ok nélkül áll Bibliánk végén ez a figyelmeztetés: „Bizonyságot teszek mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja, hogyha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból és azokból, amik e könyvben megírattak!“ (Jelenések könyve 22, 18—19.) Kell-e hát biblia-kritika? Azt feleljük, amit egy na<;y keresztvén Schrenk Illés (megh. 1913.) német
