Harangszó, 1939
1939-11-19 / 46. szám
344. HARANGSZÓ r$39. november 19. Ez a hitetlen, gőgös ember élete delén, a betegágyban átmegy egy nagy, bűnbánó összetörettetésen, melyre a Biblia vezeti el. Miksa fivéréhez írt levelében így beszéli el megtérését: „Megvilágosodásomat egész egyszerűen egy könyv olvasásának köszönhetem. Egy könyvnek? Igen! És ez egy régi, egyszerű könyv. Szerény, mint a természet és époly természetes is, mint ez. Könyv, amely koldusán és igénytelenül néz ki, akárcsak a nap, mely melegít bennünket, vagy a kenyér, amelyik táplál. Könyv, amely oly meghitten és jóságosán pillant reánk, mint egy öreg nagymama, aki olvasni szokott belőle naponta, kedves, remegő ajkaival, orrán szemüveggel. Ezt a könyvet röviden „a Könyv“-nek, ,,Bibliádnak is nevezik. Joggal hívják „Szentírás“-nak «»♦»«♦♦»«»♦»«»«»«»«»♦»»»a»»«»«»«»«»»»«* is: „aki elvesztette Istenét, az ebben a könyvben újból megtalálhatja!" De nem csak egyének, hanem népek életében is csodálatos átalakulást visz véghez a Biblia. Üjguinea szigetén missziói ünnepség folyik. Elő áll egy bennszülött, lándzsát ragad és így szól: „Míg pogányok voltunk, ez a lándzsa volt állandó kísérőnk. Ki- és bemenetelkor, evésnél és alvás közben a lándzsának kéznél kellett lennie, mert sohasem voltunk biztonságban. Most már nyugodtan alhatunk. Miért? Ez a könyv (itt magasra emeli a Bibliát) békességet és oltalmat hozott. Lándzsára többé nincs szükségünk.“ Hiszel-e a Bibliában? Harmati Béla. A ióti evangélikus Jungmann-Árvaház. Édesatyját tüdővész vitte el az elmúlt tavaszon. Az édesanya kénytelen volt gyárba járni, hogy a beteg férjnek és a két apró kisleánynak Tegyen kenyérre való, kicsi ruha, meleg szoba — meg a betegnek sok-sók orvosság. A sok gond, munka, férjének elvesztése őt is ágynak döntötték és a kórházba került. Mi lesz most már a két kis árva gyermekkel? A kisebbik, még nem is egyesztendős kisleányt a Fébé diakonisszái vették pártfogó szeretetükbe, a két és féléves nagyobbik jószívű idegenekre maradt. Ez a kisleányka lett a fóti evangélikus árvaház első árvája. Négy apró, köztük három evangélikus fiúgyermekkel maradt özvegyen egy szórványbeli, másvallású asszony. Két legnagyobb fiúgyermekét egy vidéki fiúnevelő intézetben helyezték el, ahol más egyház szerinti hitoktatásban részesültek már két év óta. Igen sok nehézségbe került, amíg a két fiút sikerült elhozni a fóti árvaházba. Ez volt a második eset! Még a harmadikat is elmondom. A váci katolikus püspöki uradalom egyik pusztáján szegény bérescsalád a legnagyobb kincset vesztette el: az édesanyát. Maradt, amint az ma már csak béres magyaroknál szokás: öt árva gyermek. Az illetékes községi főjegyző azonnal felajánlotta, hogy közbelép érdekükben a gazdáknál: a váci püspöknél és a gyermekek árvaházi elhe- lyeztetéséről gondoskodik. Az apa nem ment bele, mert nem akarta, hogy gyermekeit más vallásban neveljék. Most már hónapok óta kínlódnak: az apa nappal hajnaltól vakulásig mezei munkában görnyed, éjjel pedig kimossa a gyerekei és a maga szennyesét és kenyeret dagaszt az árváinak... Az öt árva közül a közel jövőben érkezik meg hozzánk három ... A felsorolásra tovább szükség nincsen, de az árvaházra igen. Régóta éreztük szükségét annak, hogy egyházmegyénk területén valahol megnyíljék egy olyan árvaház, ahová egyházmegyénk lehetőleg minden árváját elhelyezhetjük. Ez a meggondolás és a nagy-nagy égető szükség kényszerítettek arra, hogy csináljunk valamit egyházunk veszendőbe induló gyermekeiért. Ez a meggondolás vezette az espe- rességünk lelkészeit, felügyelőit és tanítóit, hogy egyházmegyei belmissziói sze- retetszövetség alakításával lépjenek munkába. Ez az elgondolás Isten vezetésére találkozott Jungmann Irma fóti evangélikus testvérünk gondolataival és néhány hónapon belül megnyílt a fóti evangélikus árvaház. íme, örömmel és szeretettel mutatjuk be a 78 éves, kedves „Irma néni“-t a Harangszó olvasóinak. Egész házát (10 szoba), nagy, több mint ezer négyszögöles kerttel és hat hold földdel együtt árvaház céljaira adta. Jóságosszívű, áldott matróna. Evangélikus papi családjából nagy egyház- szeretetet hozott örökségül és ezt az örökséget most ilyen gyönyörűen kamatoztatja Isten dicsőségére. A Jungmann ároni család kihalt, de a Jungmann nevet mindig hirdetni fogja a fóti árvaház és áldani fogja árvák nagy serege, akik ebben a hajlékban nyernek otthon heA fóti evangélikus árvaház. lyett otthont, édesanya helyett édes anyát. Elgondolásunk az, hogy az árvaházat az egyházmegye gyülekezeteinek kell fenntartania. A kezdet nehézségei mellett is bizonyságot tehetünk evangélikus népünk megértő támogatásáról. Nemcsak pénzadományokkal siettek segítségünkre, de falusi gyülekezeteink főképen terményekkel. Itt is megdőlt az a hamis nézet, hogy falusi népünk fukar és nem tud és nem is akar adakozni. Valami megható az, hogy egy-egy kis, szegény falusi gyülekezet 20—30—5( zsákra való: gabonát, burgonyát, lisztet babot, tengerit gyűjtött össze az árvaház élelmezésére. Az egyik gyülekezet ben az asszonyok házi szőttes törülközőket és tollat gyűjtöttek, a másikbai . káposztát és az eltevéséhez szüksége- sót, a harmadikban felszerelési tárgya kát. A gyűjtés még csaknem minden gyülekezetben folyik, de akadt gyüle kezet (Domony), ahol több mint ötszáz Jungmann Irma, a fóti árvaház alapítója.
