Harangszó, 1939

1939-01-29 / 5. szám

1939. január 29, HARANGSZÓ 35. oldal. ödött, a magyar hadsereg pedig nem ött. Az ifjúság azonban nem maradhatott étlenül, hiszen az ő jövőjéről volt szó. Áereste a kiutat a nagy zűrzavarból, ke- este a jövő magyarélet lehetőségeit. Ízt a lehetőséget az ősi magyar rögben, i magyar faluban találta meg. Hihetet- en lendülettel indúlt meg a falukutatás így tekintettek a zárt tömegekben élő nagyar falvak népére, mint a magyar­ág sziklaszilárd kőbástyáira, amelyeket emmiféle idegen hatalom nem tud be­enni. A föld népének felfedezésénél zonban nem álltak meg ezek az élni karó fiatalok, hanem folytatták kere- ésüket és elérkeztek a munkásokhoz. Íz az a pont, ahonnét kezdve a fiatal­ág mozgalmainak iránya helytelen itakra tévedt, mert a magyar munkás zomorú helyzete fölötti elkeseredés ta- zította a fiatal csehszlovákiai magyar rtelmiséget a kommunizmus felé. A sehszlovák állam oda volt a boldogság­ól, amikor észrevette ezt a változást, ■linden eszközzel támogatni kezdte a nagyar ifjúság vörös irányzatát, mert emélte, hogy a nemzetközi kommuniz- ius által tudja majd a halálos csapást ámérni a magyarságra. Ez a terve zonban nem sikerült. Ebben a szomorú időben, érte a ma- yarságot a második nagy támadás a sehszlovák államhatalom részéről: a jldreform. Felosztották a nagy magyar ildbirtokokat, de úgy, hogy abból a ■agyar paraszt nem kapott semmit. A (agyarok helyett csehszlovák nemzeti- égű családoknak juttatták a magyar ildet, így a magyar falvak zárt egysé- ét megbontották. így szlovákok tele- edtek meg az olyan vidékeken, ame- ek ősi idők óta tiszta magyarok vol- ik. A szlovák telepesek szlovák iskolá- at követeltek magyar vidékeken. így jelentek meg egészen magyar falvak­ban az u. n. Szlovák Liga iskolái. Szlo­vák anyanyelvű tanulók hiányában ma­gyarokat kényszerítettek, vagy csalo­gattak különféle eszközökkel és ígér­getésekkel ezekbe az iskolákba. Bizony sok magyar család ingott meg ezekre az ígérgetésekre. Amint már előbb említettem a cseh­A hazatért gömörpanyiti templom. szlovák kormány nem durván csehesi- tett, sőt látszólag minden magyar in­tézményt megengedett. Nem az volt a célja, hogy a magyarokat megfossza anyanyelvűktől, hanem, hogy magyarul beszélő, de csehszlovák érzelmű magya­rokat neveljen. Soha nyíltan nem táma­dott, hanem mindig titkos kerülő úta- kon torpedózta meg a magyarság viha­rokkal küzdő védtelen hajóját. Azonban a vihar elmúlt, a hajó sér­tetlen maradt, sőt megacélozódva ke­rült ki a veszélyből. Hogy ez így tör­tént, az nem emberi mű, nem a felvidéki magyarság érdeme, hartem az Isten cso­dálatos, szinte hihetetlen kegyelme. Hogy a Felvidéket 1918-ban a váratlan támadás nem pusztította el, azt csodá­nak kell tartanunk. Ezek után ki kétel­kedik a magyarság jövőjében? Ha Is­ten velünk, ki lehet ellenünk! Endreffy Zoltán. *• •• a ■ Gomorpanyit. (Hazatért.) A gömörpanyiti egyházközség 1614- ben alakult. 1. Gömörpanyit, anyagyül. léleksz. 360 2 Lekenye, leánygyül. lélekszáma 165' 3. Mellété, leánygyül. lélekszáma 197 4. özörénv, leánygyül. lélekszáma 136 5. Nacv-Csoltó fiókgyül. léleksz. 84 6. Saiótiba fiókgyülek. lélekszáma 82 7. Beretke fiókgyülek. lélekszáma 156 összesen: 1180 A gyülekezet felügyelője: Hevessy László földbirtokos, volt szolgabírónk, kit állásától a csehek megfosztottak, a nehéz idők alatt a járási Magyar Nem­zeti Pártnak elnöke. A gyülekezet lel­Rodescu: Persze revízió kell nekik, Nagymagyarország! lej csak egy huszonnégy órára bíznák rám őket, de belé­nk fojtanám a revíziót. Marusán: (Legyint a kezével.) Kár velük törődni... Úgy annak a revízióval, mint játékkal a gyerek .. Hamar ráunnak Rodescu: (Dühvei.) És ha nem..., akkor... akkor vér olyik ... De patakokban, magyarvér ... Elintézzük az ügyet gy csendes éjszakán s reggelre nem lesz, ki revíziót akar- atna... Ezt mondja meg nekik... Ezzel számoljanak... ■lem tűrünk semmi kacérkodást a múlttal. Marusán: Nem olyan veszélyes a dolog... Már a nagy- záiúak is közelednek s kezdenek simulni ... Csak türelem .. . ár ezen izgulni. Rodescu: Igaz.., de valahányszor szó esik róla, dühbe urulok ... Még Zsuzsiról is megfeledkeztem ... Hová a pat- arba tűnt.. ? Pedig úgy tudom, kijött velünk ő is.. !! Marusán: Nem bír azzal emberfia, ha az erdőt járja s uska van a kezében. Rodescu: Benne is még sok a magyar.., a vadmagyar!! Marusán: Román az, Méltóságos uram, végig... Volt rá ondom. Rodescu: Még feltűnően jól beszél magyarul. Marusán: Anyja hibája... Többnyire vele van s ő még cm igen bírja a románt. Ez azonban nem érinti Zsuzsi szí- ét... A lelke román,... Gyuriban sincs hiba.. Az külön- en is már románnak született. (Kint magyar nótát dúdolnak.) Rodescu: (Felüti fejét.) Mi ez..? Ki ez a vakmerő..? le vele..!! (Ordít.) Hahó., ide vele..!! “Nagy: (Elöbújik, mint aki, ha láthatatlan is, mindig kéz­éi van.) Hozom a cudart... hozom ... (El.) Marusán: Ez aztán már igazán átvedlett... (Nagy után utat.) Nincs az a moldvai béres, ki jámborabb képet vágna ízdája előtt, mint ez. (Büszkén.) Az én nevelésem... Rodescu: (Gyanakodva.) S belül is ilyen.. ? Marusán: (Gőggel.) Nincs ennek belseje, Méltóságos uram, azt kiszedtem belőle. 3. JELENET. (Zsuzsi jön vadászruhába, puskával. Amint a színre lép, a leve­gőbe lő. Rodescu, Marusán megijednek.) Marusán: Zsuzsa, mit csinálsz..!? Zsuzsi: Lőttem .. ! Rodescu: (Gőgös dühvei.) így ránk ijeszteni..! Még va­lami idegbajt kaphatna az ember... Mit lövöldöz..? Zsuzsi: Csak úgy .., a levegőbe ... Rodescu: Oktalanság .. 1 Zsuzsi: (Kissé ingerülten.) Hát nem a levegőbe lőttem. A bukaresti rendőrfőnök eszét vettem célba, de elhibáztam. Kicsiny a céltábla. Marusán: Zsuzsa..!! Zsuzsi: Mondja meg, apuskám, a társának, hogy vadá­szaton elsütni a puskát nem oktalanság. Ha pedig vérének ide­gen a puskadörrenés és az idegeire megy, maradjon otthon. Rodescu: (Restelkedik. Akarna valamit mondani.) Marusán: (Zsuzsihoz.) Talán fékeznéd kissé magad..!? Zsuzsi: Nő vagyok s nem fékezem magam. Egy cseppet sem fékezem magam. Rodescu: (Nem akar nevetségessé válni. Fordít viselke­désén.) Nagyszerű ... Nagyszerű leány .. !! Zsuzsi: Hát nem is fékezem magam, különösen, mikor egy fentről jött valakinek ostoba gőgjét kell lefedezni. Rodescu: Igaza van, Zsuzsi... Goromba voltam ... Bo­csásson meg... (Kezet fognak.) Látom már, csak szelídség­gel lehet magán uralkodni... Zsuzsi: Uralkodni éppen nem, de hatni rám szelídséggel még az állat is tud. Marusán: (Megrökönyödve) Zsuzsa..!! (Folytatjuk.;

Next

/
Thumbnails
Contents