Harangszó, 1939
1939-01-29 / 5. szám
1939. január 29, HARANGSZÓ 35. oldal. ödött, a magyar hadsereg pedig nem ött. Az ifjúság azonban nem maradhatott étlenül, hiszen az ő jövőjéről volt szó. Áereste a kiutat a nagy zűrzavarból, ke- este a jövő magyarélet lehetőségeit. Ízt a lehetőséget az ősi magyar rögben, i magyar faluban találta meg. Hihetet- en lendülettel indúlt meg a falukutatás így tekintettek a zárt tömegekben élő nagyar falvak népére, mint a magyarág sziklaszilárd kőbástyáira, amelyeket emmiféle idegen hatalom nem tud beenni. A föld népének felfedezésénél zonban nem álltak meg ezek az élni karó fiatalok, hanem folytatták kere- ésüket és elérkeztek a munkásokhoz. Íz az a pont, ahonnét kezdve a fiatalág mozgalmainak iránya helytelen itakra tévedt, mert a magyar munkás zomorú helyzete fölötti elkeseredés ta- zította a fiatal csehszlovákiai magyar rtelmiséget a kommunizmus felé. A sehszlovák állam oda volt a boldogságól, amikor észrevette ezt a változást, ■linden eszközzel támogatni kezdte a nagyar ifjúság vörös irányzatát, mert emélte, hogy a nemzetközi kommuniz- ius által tudja majd a halálos csapást ámérni a magyarságra. Ez a terve zonban nem sikerült. Ebben a szomorú időben, érte a ma- yarságot a második nagy támadás a sehszlovák államhatalom részéről: a jldreform. Felosztották a nagy magyar ildbirtokokat, de úgy, hogy abból a ■agyar paraszt nem kapott semmit. A (agyarok helyett csehszlovák nemzeti- égű családoknak juttatták a magyar ildet, így a magyar falvak zárt egysé- ét megbontották. így szlovákok tele- edtek meg az olyan vidékeken, ame- ek ősi idők óta tiszta magyarok vol- ik. A szlovák telepesek szlovák iskolá- at követeltek magyar vidékeken. így jelentek meg egészen magyar falvakban az u. n. Szlovák Liga iskolái. Szlovák anyanyelvű tanulók hiányában magyarokat kényszerítettek, vagy csalogattak különféle eszközökkel és ígérgetésekkel ezekbe az iskolákba. Bizony sok magyar család ingott meg ezekre az ígérgetésekre. Amint már előbb említettem a csehA hazatért gömörpanyiti templom. szlovák kormány nem durván csehesi- tett, sőt látszólag minden magyar intézményt megengedett. Nem az volt a célja, hogy a magyarokat megfossza anyanyelvűktől, hanem, hogy magyarul beszélő, de csehszlovák érzelmű magyarokat neveljen. Soha nyíltan nem támadott, hanem mindig titkos kerülő úta- kon torpedózta meg a magyarság viharokkal küzdő védtelen hajóját. Azonban a vihar elmúlt, a hajó sértetlen maradt, sőt megacélozódva került ki a veszélyből. Hogy ez így történt, az nem emberi mű, nem a felvidéki magyarság érdeme, hartem az Isten csodálatos, szinte hihetetlen kegyelme. Hogy a Felvidéket 1918-ban a váratlan támadás nem pusztította el, azt csodának kell tartanunk. Ezek után ki kételkedik a magyarság jövőjében? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk! Endreffy Zoltán. *• •• a ■ Gomorpanyit. (Hazatért.) A gömörpanyiti egyházközség 1614- ben alakult. 1. Gömörpanyit, anyagyül. léleksz. 360 2 Lekenye, leánygyül. lélekszáma 165' 3. Mellété, leánygyül. lélekszáma 197 4. özörénv, leánygyül. lélekszáma 136 5. Nacv-Csoltó fiókgyül. léleksz. 84 6. Saiótiba fiókgyülek. lélekszáma 82 7. Beretke fiókgyülek. lélekszáma 156 összesen: 1180 A gyülekezet felügyelője: Hevessy László földbirtokos, volt szolgabírónk, kit állásától a csehek megfosztottak, a nehéz idők alatt a járási Magyar Nemzeti Pártnak elnöke. A gyülekezet lelRodescu: Persze revízió kell nekik, Nagymagyarország! lej csak egy huszonnégy órára bíznák rám őket, de belénk fojtanám a revíziót. Marusán: (Legyint a kezével.) Kár velük törődni... Úgy annak a revízióval, mint játékkal a gyerek .. Hamar ráunnak Rodescu: (Dühvei.) És ha nem..., akkor... akkor vér olyik ... De patakokban, magyarvér ... Elintézzük az ügyet gy csendes éjszakán s reggelre nem lesz, ki revíziót akar- atna... Ezt mondja meg nekik... Ezzel számoljanak... ■lem tűrünk semmi kacérkodást a múlttal. Marusán: Nem olyan veszélyes a dolog... Már a nagy- záiúak is közelednek s kezdenek simulni ... Csak türelem .. . ár ezen izgulni. Rodescu: Igaz.., de valahányszor szó esik róla, dühbe urulok ... Még Zsuzsiról is megfeledkeztem ... Hová a pat- arba tűnt.. ? Pedig úgy tudom, kijött velünk ő is.. !! Marusán: Nem bír azzal emberfia, ha az erdőt járja s uska van a kezében. Rodescu: Benne is még sok a magyar.., a vadmagyar!! Marusán: Román az, Méltóságos uram, végig... Volt rá ondom. Rodescu: Még feltűnően jól beszél magyarul. Marusán: Anyja hibája... Többnyire vele van s ő még cm igen bírja a románt. Ez azonban nem érinti Zsuzsi szí- ét... A lelke román,... Gyuriban sincs hiba.. Az külön- en is már románnak született. (Kint magyar nótát dúdolnak.) Rodescu: (Felüti fejét.) Mi ez..? Ki ez a vakmerő..? le vele..!! (Ordít.) Hahó., ide vele..!! “Nagy: (Elöbújik, mint aki, ha láthatatlan is, mindig kézéi van.) Hozom a cudart... hozom ... (El.) Marusán: Ez aztán már igazán átvedlett... (Nagy után utat.) Nincs az a moldvai béres, ki jámborabb képet vágna ízdája előtt, mint ez. (Büszkén.) Az én nevelésem... Rodescu: (Gyanakodva.) S belül is ilyen.. ? Marusán: (Gőggel.) Nincs ennek belseje, Méltóságos uram, azt kiszedtem belőle. 3. JELENET. (Zsuzsi jön vadászruhába, puskával. Amint a színre lép, a levegőbe lő. Rodescu, Marusán megijednek.) Marusán: Zsuzsa, mit csinálsz..!? Zsuzsi: Lőttem .. ! Rodescu: (Gőgös dühvei.) így ránk ijeszteni..! Még valami idegbajt kaphatna az ember... Mit lövöldöz..? Zsuzsi: Csak úgy .., a levegőbe ... Rodescu: Oktalanság .. 1 Zsuzsi: (Kissé ingerülten.) Hát nem a levegőbe lőttem. A bukaresti rendőrfőnök eszét vettem célba, de elhibáztam. Kicsiny a céltábla. Marusán: Zsuzsa..!! Zsuzsi: Mondja meg, apuskám, a társának, hogy vadászaton elsütni a puskát nem oktalanság. Ha pedig vérének idegen a puskadörrenés és az idegeire megy, maradjon otthon. Rodescu: (Restelkedik. Akarna valamit mondani.) Marusán: (Zsuzsihoz.) Talán fékeznéd kissé magad..!? Zsuzsi: Nő vagyok s nem fékezem magam. Egy cseppet sem fékezem magam. Rodescu: (Nem akar nevetségessé válni. Fordít viselkedésén.) Nagyszerű ... Nagyszerű leány .. !! Zsuzsi: Hát nem is fékezem magam, különösen, mikor egy fentről jött valakinek ostoba gőgjét kell lefedezni. Rodescu: Igaza van, Zsuzsi... Goromba voltam ... Bocsásson meg... (Kezet fognak.) Látom már, csak szelídséggel lehet magán uralkodni... Zsuzsi: Uralkodni éppen nem, de hatni rám szelídséggel még az állat is tud. Marusán: (Megrökönyödve) Zsuzsa..!! (Folytatjuk.;
