Harangszó, 1939

1939-10-22 / 42. szám

1939. október 22. HARANGSZÖ 321. rű véleménye a vakságról kihatással volt a pogányok felfogásaira is. Megszűntek a született vagy későn megvakult meg- öletései, elpusztításai, a keresztyének pedig úgy tekintették őket, mint Krisz­tus keresztiének hordozóit. A vakokkal foglalkozó egyének mun­kájában megtestesülést nyer Krisztus intelme: „Amit pedig egynek cselekedtek ezek közül, azt nekem cselekszitek! ...“ Vége. Üzenet a finn testvéreknek! Nemes finn testvérek, a napok gonoszak, Mint a ravasz kígyók, legyetek okosak; Hömpölyög a földön háborúság árja, Zöldeljen nálatok béke olajága; Szebb jövőt remélve tűrjetek, várjatok, Az ezer tó körül bátran őrtálljatok! Nemes finn testvérek, aggódunk értetek, Oltalmat és erőt Istentől kérjetek, Ki magában bízik, könnyen csalatkozik. Az Ürnak hűsége soha nem változik, — Uram! békességet Te adj Finnországnak, Magyar nemzetünknek s az egész világ­nak! Szentantalfai Nagy Lajos. A HAR ANGSZÓ-N APTÁR MINDENKI NAPTÁRA. „Munkára Sei!“ Zalaistvándon az ifjúsági munka nem szünetelt a nyáron sem. Ifjúsági-otthont épített az ifjúság 3800 pengő költséggel! Ebből 2498 pengőt a 450 lelket számláló kicsiny gyülekezet adott össze önkéntes megajánlással, 900 pengője volt az ifjú­ságnak, 400 pengő pedig segélyekből jött be, úgy, hogy adósság nem maradt egy fillér sem. Az ifjúság — szinte az egész nyáron át — munkában volt, mert úgy a gyalog-, mint a fogatos munkát magára vállalta. Az Otthon avatása október első va­sárnapján volt. Az istentiszteleti szolgá­latot Bácsi Sándor pápai és Nagy Mik­lós zalaegerszegi lelkészek végezték, az avatást pedig Molitórisz János keme- nesaljai esperes. Elhozta gyülekezete üdvözletét Nagy István ostffyasszony- fai, Vértesi Zoltán magyarbólyi, Sikos Gyula zalagalsai lelkész és Bonnyai Sándor országos ifjúsági titkár a szö­vetségét. Jelen volt a vármegye alispán­ja, a kerület képviselője és mintegy 300 vendég a zalai gyülekezetből. Egy szív- vel-lélekkel adtunk hálát Istennek, ki otthont adott ifjúságunknak. Az építés érdekes történetét Hemri Gyula, az egyesület jegyzője olvasta fel az ünne­pélyen. * * * Nemeskocson is most készült el az ifjúsági ház. Avatása október 15.-én volt. Két ifjúsági ház! Legyen mindegyik Isten háza s akkor mindegyik igazi erős vár lesz! A HAR ANGSZÓ-NAPTÁR 17,000 PÉLDÁNYBAN JELENT MEG. A Harangszó Nagytiszteletü Szerkesztőségének Győr. Szívbeli örömmel szemléltük a szép — bár gyér számmal felragasztott — plakátokat, melyek a protestáns napokra hívják fel a figyelmet. A Harangszóban is olvastuk a protestáns napok tartal­mas programmját. Ismétlem, nagy az örömünk, végre egy megmozdulás, hogy 1 A uemeskocsi új ifjúsági ház. lássa a világ, Magyarországon protes­tánsok „is“ vannak, és végre életjelt mernek adni magukról, sőt — élni akar­nak! Nekünk fővárosi embereknek meg van az az előnyünk, hogy személyesen részt vehetünk ezeken a szép és minden­esetre felejthetetlen napokon, de a vi­déken élők, akiknek a mai nehéz hely­zetben még arra sincs meg az anyagi lehetőségük, hogy a minisztérium által kilátásba helyezett vasúti kedvezménnyel feljuthassanak, hogy részesülnek majd az ünnepségben, mely az ingadozók öntu­datát is erősíteni lesz hivatva? Éppen azért keresem fel soraimmal magam és néhány aggódó hittestvérem nevében a Harangszót, mely tapasztala­tom szerint minden nemes s a protes- tánsságot támogató ügyet felkarol, hogy megkérdezzem, hogy a rendezőség nagy és nehéz s sok körültekintést kívánó munkája közben gondolt-e már arra, hogy ezeket az ünnepi napokat a rádió is közvetítse s ezáltal azoknak is alkal­muk legyen abban legalább ilyen módon résztvenni, akiknek az ide utazása anya­gi nehézségbe, vagy más akadályokba ütközik. És miért legyenek kizárva eb­ből a betegek, akik nem hagyhatják el lakásaikat. Vagy a kórházban sinylődők- nek valóságos gyógyító ír, ha ezt hall­ják, amint hogy az lesz valamennyi ön­tudatos protestánsnak. Azért a Harangszó figyelmét felhí­vom és kérem, hogy amennyiben a pro­testáns napok egyes müsorszámainak a rádió közvetítésére vonatkozólag még nem történt volna intézkedés, tegye meg minél előbb a szükséges lépéseket, mert úgy tudom a rádió jó előre, már 4—5 héttel állítja össze a programmját, ne­hogy esetleges késedelmes intézkedés esetén avval a kifogással éljen a rádió, hogy már nem iktathatja műsorába az ünnepséget, mert már kész a pro- grammja. Jogunk van ezt kérni, sőt követelni a rádiótól, mert ha egyenlő előfizetői va­gyunk ennek, jogaink is legyenek, ne csak a terhek egyenlők. Mindnyájan emlékezhetünk, hogy ta­valy az eucharisztikus kongresszus idején, sőt azután is hetekig, reggeltől estig a kongresszus programmjától volt hangos a rádió. Hangozzék ott most fel az „Erős várunk“ s „Tebenned bíztunk“ örök szép nekünk leggyönyörűbb, szívet-lelket megrázó dallama. Szíves figyelmüket még arra is fel­hívom, hogyha a programmba iktatnak istentiszteletet, nemcsak töredéket, ha­nem befejezett egészet akarunk, nem úgy, mint legutóbb István király napján, amikor is vidéken nyaralva a rádión hall­gattam Kapi püspök úr gyönyörű beszé­dét és sajnos mégsem keltem fel kielé­gítve a rádió mellől, mert noha az idő engedte volna — órán figyeltük — sem a Miatyánkot sem az áldást nem köz­vetítették, már pedig nekünk evangéli­kusoknak e kettő nélkül befejezetlen az istentisztelet. Meggyőződésem, hogy a Harangszó­hoz intézett levelem nem elhangzott szó lesz a pusztában, hanem az abban fog­laltakat a nagytiszteletű Vezetőség ma­gáévá teszi s lépéseket tesz, hogy az iáltalam javasolt módon lehetséges le­gyen, hogy a protestáns napokból minél többen nyerhessünk lelki épülést, a gyen­gék erőt, az ingadozók öntudatot! — (A levél kérelmét illetékes hely figyelmébe ajánlottuk. Szerkesztő.) Hittestvéri üdvözlettel Vaskó Istvánná. A HAR ANGSZÖ-N APTÁR ÉPÍT, TANÍT, SZÓRAKOZTAT. Minden térd hajoljon meg Jézus nevére! Pál apostol Filip. 2, 10-ben írja ez igéket. Pál a Szentlélek eszköze volt. Azért maga Isten kívánja tőlem ez igék megvalósítását. A Szentírás arról tanús­kodik, hogy sokan térdre borultak Jé­zus előtt, amikor kértek Tőle valamit, ami életükre nézve döntő jelentőségű volt. A bélpoklos (Mt. 8, 2.) leborult Jé­zus elé s így könyörgött: „Uram, ha aka­rod, megtisztíthatsz engemet.“ A kana- nei pogány asszony leborulva így kö­nyörgött: „Uram, légy segítségül ne­kem.“ Péter, a nagy halfogás után Jézus lábaihoz borult és így szólt: „Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok

Next

/
Thumbnails
Contents