Harangszó, 1939
1939-01-29 / 5. szám
? lö. évfolyam. ‘ú "" Alapította: i KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : dunántúli Luther-Szővetség. legjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : )35-ben a Jöjjetek énhozzám 138-ban a folvidékl Luther. i • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunk! 5. szám. A Harangsió szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P »() fillér. Csoporlos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526 A természet is megváltást vár. Tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben (o- lászkodik és nyög mind idáig. Római levél 8, 22. Isten legszebb és legkedvesebb teremtménye, az ildott nap csak kisrészt szolgál az igazaknak. Míg gy igazra rásüt, ezernyi gonoszra kell ragyognia, /ilágítania kell istentelen gonoszságukhoz. Tehát .yönyörű, tiszta szolgálatát, méltatlan, alávaló, hit- ány latrokra kell pazarolnia. Pedig e derék teremtmény sokkal szívesebben I zolgálná az igazakat. De kénytelen tűrni s akarata I llenére a gonosz világot szolgálni. Ám mégis reményéggel, hogy egyszer véget ér e szolgálat. Addig is stennek engedelmeskedik, aki azért kényszeríti lyesmire,hogy e világ irgalmas Istennek lássa öt,„aki elhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a ókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisak- 1 iák.“ Ezért szolgál a nap hiábavalóságra s vesztegeti I ótékony szolgálatát — hiába is. Az Ür Isten azonban najd előveszi a maga idején azokat, akik az ő teremtményeivel visszaéltek, teremtményeinek szolgálatáért pedig gazdagon megfizet. Pál apostol tehát a szent keresztet rájegyzi minden teremtményre, mert látja, hogy az egész teremtett világ velünk együtt szenved és keresztet hord. Ezért ne panaszkodjunk és siránkozzunk, ha valami fáj, hanem várjuk türelemmel testünk megváltását, amely egykor bizonnyal nyilvánvalóvá lesz rajtunk. Főként mivel tudjuk, hogy az egész teremtett világ — miként a szülő asszony — nagy szorongásban nyög és sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Akkor majd nékik is eljön a megváltás. Nem lesznek többé hiábavalóság alávetett szolgái, hanem egyedül Isten gyermekeit szolgálják, — önként, örömmel. Dr. Luther Márton. Fogságból megszabadultunk, Sebeiddel meggyógyultunk; Bűntől s haláltól, óh áldott, Megváltód mind a világot. Ne siess városba! Irta: Váradi Lajos. Faluról könnyű feljönni Pestre, le nehéz visszamenni. Ügy gon- lolom, hogy nehéz visszamenni igyanolyan lélekkel, amilyennel so- can elindulnak a város felé. Nem nondom, legtöbben úgy jönnek el gy-egy falusi templom aljából, íogy a belsejükben semmi veszite- ű valót nem hoznak. Ezek csak ap- ó fadarabok a nagy árban, amely í legtöbbet elragadja. Legtöbbet alami igézet húzza: nyolc órai nunka és nagy kereset. Ezek az mberek csak egy írást ismernek: i pénzesutalványokat, amelyeket íazaküldenek és valaki összegyűj- i, hogy mindig csak szaporodjék. Tövekesznek a holdak egymás mel- ett és valami örök nagy nyugtalanág kergeti őket mégis tovább és ovább a gyárba. Már régen haza- nehetnének csendes polgároknak, m I I de nem tudnak. Dolgozik az apa, anya, két-három lánya és fia, a menyük és a vejük. Utoléri őket az örök végzet, amely minden embert megöl, aki szövetkezik a pénzzel: nagyobb hatással van reájuk mindennél. Nem létezik számukra templom,^ nem ige, nem Isten, csak a pénz, a” pénz. Nem lehet őket felrázni látogatással sem. Mintha már nem is emberek lennének, hanem egykedvű, fásult, agyondolgoztatott gépek. A néhány szabad órájukat asztaltársaságok befizetési órája foglalja le. Vannak olyanok is, akik belsejükben nagy kincset hoznak: Isten iránt való szeretetet. Anyagilag annál szegényebbek. Isten kétszeresen próbálja meg hitüket: idegen környezetben kenyértelenül kell élniük. Nem lehet azt-^a^nttk»m.eg( református főiskola ) magyarázni, senkivel megértetni, milyen végtelenül nagy kísértés egy számunkra idegen templomban, eddig sohasem hallott lelkész igehirdetését hallgatni. Másként szól az orgona, másként az ének, nincsenek ismerős arcok mellettünk, s az ördög ezt mind jól kihasználja: látod, ez nem a tiéd, nyugodtan elhagyhatod, hiszen te már nagyon megszoktad az otthonhagyottat.... Bizony előfordult, hogy a gyár kapujában találkoztam Luther-rózsát viselő fiatal legénnyel, aki hónapok óta lakott községünkben s alig volt egy-kétszer templomban. Amikor pedig jön a házasságkötés, megdöbbenve halljuk, hogy nagy evangélikus helyekről származottak természetesnek tartják a reverzálist — kárunkra. Nagy a kísértés és nehéz ellentállni... 1939. január 29.
