Harangszó, 1939
1939-10-01 / 39. szám
304. HXftANGSfÖ í*»39 október 1. Október 2. Hiszek. Róm. 5, 1—2. Földi küzdelmeim között a legnagyobb megnyugvásom és erőm az, hogy minden sorsban azzal a hittel járhatok, hogy Isten az én Atvám s én az ö gyermeke vagyok. De hihetném-e ezt, ha nem tudnám, hogy Isten bűneimet megbocsátó kegyelme Jézus Krisztusban engem valóban a gyermekévé fogadott? Bizony az én bitem is Isten kegyelméből van. Október 3. Szeretek. Csel. 4, 32—37. Milyen csodálatos értéket jelent életemnek az. hogy szeretni tudok!? Hiszen a szeretetemmel alkotok, éoítek, gyógyítok és boldogítok. De tudnék-e szeretni, ha Isten kegyelme szent Fia által nem tesz bizonyságot előttem arról, hogy az Ö nagy családjában mint családtag élek és többi embertársaimnak testvére vagyok? Ugy-e. hogy kegyelem nélkül még szeretni sem tudnék? Október 4. Munkálkodom. Nehemiás 2. 18. Minden nao, minden óra feladatokat, kötelességeket állít elém. amiket a magam és a gondjaimra bízott közösségek érdekében el kell végeznem. De el tudnám-e végezni 'mindezeket, ha Isten kegyelme nem adna nekem ehhez egészséget, erőt, testi és lelki képességeket? Mi lenne belőlem, ha Isten kötelességeimmel szemben magamra hagyna? Bizony én munkálkodni is csak Isten kegyelméből tudok! Október 5. Kapok. I. Kor. 4, 7. Szeretteid körében boldogan élsz. Nem csak hogy szükséget nem érzel, de talán még vagyont, gazdagságot is mondhatsz magadénak. Megérdemelted-e ezt? Van-e jogod mindezt követelni az Istentől? Engedelmes, alázatos gyermeke vagy-e az Istennek, aki valóban csak jutalmat érdemel? Nézz a lelkedbe s hallani fogod a választ: „Mindent, mindent csak kegyelemből kapok.“ Október 6. Szolgálok Istennek. Zsid. eddig nem láthattatok. De hiányzik közülünk Árva Juliska és Nyelves Pista. Árva Juliska árva lett, igazán árva. Jó édesanyja ott pihen már a csendes temetőben. Sírját mi fogjuk gondozni, mint ahogy gondozzuk a nagy gyülekezetek lelkészeinek és tanítóinak a sírjait. Juliska itt van a szomszéd szobában, de ott van Pista is. Ő maga kérte, hogy vegyük fel az iskolai gyülekezetbe s annak hűséges tagja, pékünk meg szerető társunk lesz. A jó Isten megmutatta neki a veszély nagyságát s Pista meglátta, hogy hova jut azon az úton, amelyen eddig haladt. Hát ezután velünk akar haladni a jó úton. Kérdem tehát a presbitériumot, felveszik Pistát a kis gyülekezetbe? Presbiterek: Felvesszük. Vas: Felkérem Veres ifjúsági leányelnököt, vezesse be Juliskát, Kovács ifjúsági fiúelnök pedig Pistát. Veres és Kovács (kimennek.) MÁSODIK JELENET. Előbbiek, Juliska és Pista. (Veres és Kovács kézen-fogva belépnek Juliskával és Pistával.) Veres: Itt hozom a mi Juliskánkat. Kovács: Én meg a Pistát. Vas: Kedves kis Juliska! A jó Isten nagy-nagy csapást mért rád. De vigasztaljon az a tudat, hogy az Isten azokat látogatja meg, akiket szeret. Elvette 9, 11—15. Bűneim miatt a sátán rabja vagyok. Ha csak a saját erőmre volnék utalva, ebből a rabsáeból nem lenne szabadulásom soha. De Isten az ő szent Fia ártatlan vére árán kiváltott engem ebből a szomorú rabságból és a maga szolgájává tett. így nyertem el én Isten kegyelméből a legnagyobb szabadságot, így kaptam meg a legszebb hivatást, mert nem lehet szebbet, magasztosabbat elképzelni, mint szolgálni a szent, örökkévaló és mindenható Istennek. Október 7. Örökké élek. Tit. 2, 11— 15. Milyen borzasztó lenne a halál gondolata, ha benne csak a pusztulást és enyészetet kellene látnom. De Krisztus feltámadásából tudom, hogy a halál az én halhatatlan lelkemnek csupán egy átszálló állomása, ahol ebből a földi életből átlépek haza: az örökkévalóságba. És hogy hazamehetek és ott örökké élhetek — nem az én érdemem. Ezt is kegyelemből kapom, mert Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Irányi Kamill. KARCOLATOK Hogy mindnyájan egyelt legyenek. Nemrégiben volt olvasható a frankfurti „Katolikus egyházi újságban", hogy április kezdetén egy nyugatnémetországi papi szeminárium katolikus teológusai meglátogatták Középnémetország egyik evangélikus szemináriumának teológusait, hogy liturgiái és egyházzenei kérdéseket tárgyaljanak meg. Az evangélikus teológusok négynapos látogatásban viszonozzák római katolikus testvéreik anyukádat, (Juliska szemét törölgeti) egyetlen támaszodat, de azért ne ess kétségbe, mert az Ür az árvák igazi atyja. Ö nem hagyja el azokat, akik bíznak ő benne és igazán szeretik. Bízzál hát ő benne, szeresd őt s ő megsegít. Juliska: (Sírva.) Én szeretem a jó Istenkét, bízom benne, hogy velem lesz. De ... de ... olyan jó volna, ha anyukám velem lenne. (Két kezébe temeti arcát.) Veres: (Cirógatja.) Ne sírj kicsi Juliska, ne sírj. Isten veled lesz és nem hágy el! (Megcsókolja.) Tóth: Mi sem hagyunk el Juliska! Veres: Szeretni fogunk mindig. Zsoldos: Még akkor is, ha már nagyok leszünk! Sebő: A bánatodban osztozunk. Szenes: Jó anyukád az égből vigyáz rád! Magyar: Még a sírból is feléd tárja a karjait! Nemes: Hallgasd csak meg Juliska, milyen szép költeményt tudok én az anyai szeretetről. (Juliska elé áll és aztán elszavalja: Sántha Károly „Édesanyánk“ c. költeményt.) Juliska: Óh, de gyönyörű volt! Óh, hogy köszönjem meg ragaszkodástokat? Szóval ki nem tudom azt fejezni, hát csak a könnyeimmel (sír) hálálom meg. Vas: És ez elég nekünk. A könny a lélek fürdője. Abban tisztul meg. S aki .tud sírni, annak a szíve megkönnyebbül látogatását, hogy a római katolikus püspöki városban ismerhessék meg a római katolikus gondolkozást és életet. Ez alkalommal egy ferencesrendi kolostor életét is tanulmányozhatták. Azonkívül naponként alkalmuk nyílt tekintélyes római katolikus papokkal való eszmecserére. Majd így folytatja a frank, furti ..Katolikus egyházi újság": „Ily alkalmak arról tesznek bizonyságot, hogy napjaink minden krisztushívő emberében mindinkább ébred a vágy a hitben való megértés és közeledés után, valamint a kölcsönös megértésnek és tiszteletnek komolysága és készsége, mely manapság a keresztyén körökben észlelhető. Csak örömmel kell üdvözölnünk, ha manapság mind katolikus, mind evangélikus részről a keresztyén felekezetek jobb kölcsönös megértésére törekszenek.“ Adja Isten, hogy az Evangéliom tiszta világosságánál a magyarországi különböző felekezetek is mind közlebb kerüljenek egymáshoz! El ne felejtkezzünk hát azért imádkozni; hogy mindnyájan egyek legyenek! >3 » »: t-c t 3-e s-eo-o-< HETI KRÓNIKA A német hadvezetőség lezártnak tekinti a lengyel-német háborút. Német és orosz katonai bizottság megállapította a Lengyelországot kettészelő demarkációs vonalat. Az ország nagyobbik felét Szov- jetoroszország szállta meg. A német csapatok a megállapított demarkációs vonalra vonultak vissza. A keleti háború egyes helyeken még mindig folyik. A varsói, modlini, tomasovi és helai lengyel csapatok egymástól elszakítva, a győzelem reménye nélkül, bámulatos hősiességgel harcolnak a túlerővel szemben. A nyugati fronton a híradások szes az ilyen megtalálja az utat, amely Üdvözítő Urunkhoz vezet s az ilyent az Ür szeretettel öleli magához. S kivált a kis gyermekeket szereti az Úr Jézus. Jöjj csak kicsi Juliska (megfogja a kezét) és vedd le erről a képről a takarót s aztán nézd meg, kit látsz magad előtt? (A képhez vezeti s Juliska leveszi a leplet, Veres elveszi tőle, összehajtja s a padra teszi. A kép: Jézus és a gyermekek.) Juliska: (Boldogan összecsapja a két kezét.) Óh, de szép, jaj, de gyönyörű! Istenkém, de szép! Ott a Jézuska (mutatja) s körülötte a gyermekek! Istenem, de boldogok lehetnek azok! Mind a Jézuskára néznek. Az egyik ott térdel előtte. Ketten összeteszik imára a kezüket, az egyik meg kezét csókolja Jézuskának. Azok meg ott négyen (mindig mutatja) virágokat hoznak kis kosarakban. Az egyiket anyukája küldi is. Jaj, de helyes feliér ruhája van, a fején meg koszorú. A másik anya karján tartja a kicsinyét s az milyen vágyóan tárja Jézuska felé a kis karjait. Ez a kis gyermek meg elfordul, az anyukájába kapaszkodik. Ez már bizonyosan volt a Jézuskánál. Ezek meg ketten a kis barikát etetik. Ezek is már eljöhettek tőle, És óh Istenkém, az a kis csöppség meg ott ül Jézuska ölében. Jézuska egyik karjával átöleli, a kis csöppség meg nyújtja a két karját felfelé. Bizonyosan a nyakát akarja átölelni. Óh, de nagy boldogság ez! Bárcsak én is köztük lehetnék! (Folytatjuk.)
