Harangszó, 1939
1939-09-10 / 36. szám
288 HÁfU&úfiftd 1S39. szeptember 10. az igaz emberbaráti szeretet feltűnés és zaj nélkül úgy, hogy még a balkéz se tudja meg a jót, mit a jobb kéz művel. Adományait legtöbbször titokban és mások közvetítésével nyújtotta. Az ő adománya soha sem volt csak pénz, az ő szerető leikéből is jutott minden egyes pártfogoltjának egy-egy sugár, jutott részvét, érdeklődés, szeretet. A jótékonyság nemes virága szerényen szokott tenyészni, mint az ibolya és az igazi jószív nem szeret hivalkodni. Megelégszik azzal a jóleső öntudattal, amely a kötelességteljesítésének nemes érzéséből fakad. A jót lelkiszükségletből, önmagáért cselekszi, annak nem csinál cégért s nem számít a világ elismerésére. Csupa lélek, csupa szív volt ez az asz- szony, aki csak egy célt, egy akaratot ismert: jót tenni a segélyre szorulókkal. Hozzá elmehetett a fáradt vándor, elpanaszolhatta baját, kiönthette szíve keservét, mert megértő helyre talált. Valóságos égi küldött volt, aki a segélyre szorulóknak nemcsak alamizsnát adott, hanem vallásos lelkének melegével vigasztalást is tudott nyújtani. Gondolkodóba esik az ember, vájjon lehet-e manapság, az önzés korában, a szívről beszélni? Manapság, mikor ha akarunk is hinni, kételkedünk sok mindenben. Manapság, mikor a napfényben is foltokat kutatunk. Lehet-e ma a szívről beszélni?... Lehet! — Sőt kell is. Egy eszményi nagyasszony szellemalakja áll előttünk, akinek a teste eloszlott, porrá vált, egyesült az anyafölddel. És minél apróbb részecskékre bomlik: a szíve, a lelke, annál nagyobbra nő előttünk. Áldásos élete arra int bennünket: legyünk emberek, testvérek, szeressük egymást. Él bennünk a hit, hogy lesznek is mindig emberek, akikben valamivel több van az isteni szikrából, mint az emberi állatból; — lesznek emberek, akik szívük mélyén ápolják az eszményeket, amik nélkül az ember élete üres semmiség, tartalmatlan, céltalan anyagi élet volna! Martíny Julia 1817-ben, Modorban született. Leánya volt Martiny-Kovács nevű pozsonyi tanárnak. Anyja Zech- meiszter Rozina, győri származású nő volt. Szüleitől nagy vagyont örökölt, amely főleg házakból és földekből állott. Győri ingatlanai miatt költözött szüleinek halála után Győrbe. Itteni rokonai is csábították Győrbe. Saját tekintélyes vagyonának kezelése elég dolgot adott neki, de folyton kereste a munkát ezen felül is. Font, szabott, varrt, kötögetett, hímzett, nemcsak a maga számára, hanem ismerőseinek is. Díszmunkák készítésében művészi jártassága volt. Nagyon szerette a virágokat. Tágas kertjében a virágok minden fajtáját tenyésztette. Szeretett festeni is; rokoni rendelésre arcképeket fest és másol. Nagy rajongója volt a zenének. Nagyon természetes, hogy olvasni is szeretett. Szerette különösen a vallástörténelmi és költői műveket. Legszívesebben azonban prédi- kációs gyűjteményeket olvasott. Maga is kiadott a saját költségén egy ilyen prédikációs munkát. Vallásosságára nagyon jellemző, hogy saját költségén vásárolt bibliákat és énekeskönyveket, melyeket aztán szétosztott az evangélikus hívek között. Julia mint vagyonos nő, kényelemben élhetett volna, de egész nap elfoglalta magát valami hasznos munkával. Búskomorságra való hajlamát küszöbölte ki leikéből azzal a lázas elfoglaltsággal, amelyet folytatott. Nagyon árvának érezte magát a világban. Naplójában megjegyzi egy helyen: „Boldogult szüleim és testvéreim szeretete utáni vágyódásom összetöri szívemet.“ 1851-ben egy orvos kérte meg kezét, de nem ment hozzá, úgy gondolta, hogy Istennek más szándéka van ő vele. Ettől fogva életét méginkább a jótékonyság gyakorlásának szentelte. Győri Kálvária-utcai házában a városrész területén lakó szegényeket sokszor megvendégelte. Minden vasárnap három szegénynek adott ebédet. De nemcsak a szegényeket látta vendégül, hanem a szegénysorsú diákokat is, és az akkori evangélikus kisgimnáziumból az úgynevezett alumnistákat. Az alumneumi intézmény abban állott, hogy két-két szegénysorsú győri evangélikus diák felváltva, mindennap más és más evangélikus családnál kapott ingyen ebédet. Ily- módon 10—12 szegény fiút is el lehetett látni. Az ebédadás eszméje később mindjobban meghonosodott úgy, hogy ez a vándor-étkező szervezet általános jótéteménnyé vált a győri gyülekezetben. Az alumnisták ellenszolgáltatásul, temetéseknél a kántornak az éneklésben voltak kötelesek segíteni. Martiny Júlia, ez az áldozatos lélek, 1870. június hó 28.-án, életének 53. esztendejében távozott el az élők sorából. Házát az evangélikus gyülekezetre hagyta. Ebbe helyezte el a gyülekezet az árvákat és az önhibájukon kívül szerencsétlenné lett elaggott férfiakat és nőket. Ez volt magja ott a Péterfy Sándor úton emelkedő, homlokzatával büszkén a Rábára néző áldásos jóléti intézménynek, a győri Evangélikus Szeretetház- nak, amely ma egyúttal a diakonisszanővéreknek magyarországi anyaháza is. A közvetlen mellette épült Gusztáv Adolf Otthonnal menedéket ád nemcsak a mindkét nembeli árváknak, elagA Harangszó augusztus hó 6., 13. és 20.-Í számaiban megjelent, a szórványgondozást szorgalmazó cikkek, szívem- lelkem..szeript valók. Szívbe markoló és a tizenkettedik órában felelősségrevonó figyelmeztetések ezek, miket Bácsi Sándor tollából tanulságul, kemény, de igazságos leckéül kell elfogadnunk! A fent nevezett napokon megjelent Harangszó példányokban jelzett és ajánlott szórványgondozási módokban én a missziós lelkészi állások szervezését ajánlanám! Milyen hasznos munkát végeznek pl. a méhészeti vándortanítók és legújabban az alföldi tanyákon szervezett állami elemi iskolai vándrtanítói állásokat betöltő tanítók! Nem elég itt azzal érvelni —- mit nagyon helyesen jegyez meg Bácsi Sándor —, hogy tessék minden vasárnap 6—10 km-re lévő filiáról vagy szórványról bejönni a templomba, hisz’ nyitva van ez minden hívő számára! Itt csak egyéni módszerrel lehet 40— 50 év mulasztásait némileg pótolni. Még az évenként párszor tartandó u. n. vallásos-esték sem vezetnek célhoz. Meggótt és munkaképtelenné vált hitsorso- soknak, hanem mérsékelt díj fizetése ellenében, magános nőknek és férfiaknak is. Az intézet falai között, a Győrött magasabb fokú intézetekben tanuló leánynövendékek számára internátus is létesült, amely hasonlóképpen mérsékelt díjért nyújt a benne lakóknak teljes ellátást. Az egész jóléti intézmény diakonisszanővérek vezetése alatt végzi áldásos munkáját. Az intézet igazgatója és vallásos életének irányítója, az egyház- község vezetőlelkésze. íme, a Martiny Julia által elvetett mustármagból áldást osztó terebélyes fa nőtt. Martiny Julia immár 69 éve alussza örök álmát a győrbelvárosi régi temetőben. Sírja behorpadt, koporsója elkorhadt, hamvai egyesültek az édes anyafölddel, de emlékét az idők árja sem moshatja el annak, kinek egész lelke csak szeretetből, gyengédségből, jóságból állott. Azt gondolom, nem végeztem felesleges munkát, amikor a Harangszó olvasói előtt felidéztem ennek a finomlelkű, vallásos nőnek emlékét, mint olyanét, akinek élete, vallásossága, mártai munkája, áldozatkészsége minden idők női előtt követendő mintaképül áll!*) Benedek Vince. *) A Martiny Júliára vonatkozó adatok az általa vezetett s díszkötésben megörökített Naplóból valók. A Napló Martiny Julia halála után dr. Schmidt Károly Jenő pozsonyi evangélikus esperes birtokába jutott, önála tett baráti látogatása alkalmából később Lám Frigyes győri leánygimnáziumi c. igazgató kezébe került, aki a jelzettem győri napilap hasábjain meleghangú cikk keretében közölt abból Győrre vonatkozó szemelvényeket. E közlemény írója innét ültette át a szorosan győri egyházunkat érintő adatokat a Harangszó hasábjaira. próbáltuk. Mindig azok maradtak távol, kikre leginkább ráfért volna egy kis lelkitáplálék. Egyénenkint kell eltántorodott, névleges híveinkkel foglalkozni és saját lakásukon felkeresni, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy még a testvéregyház is szívesen könyörül ilyen elhagyatott hívünkön és minden alkalmat megragad, hogy szeretetből keblére ölelje! A missziót, vagy mondjuk: szórványgondozó lelkészi állásokat gazdagabb anyaegyházak anyagi támogatásával, kerületi gyámintézeti hozzájárulásokkal és államsegéllyel kellene megszervezni, a szórványhívek megterheltetése nélkül, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy 1 P évi egyháziadó behajtásánál áttéréssel fenyegetőznek. Jesztrebényi Kálmán. OLVASD ÉS TERJESZD A I HARANGSZÓT! Néhány szó a szórványgondozás kérdéséhez.
