Harangszó, 1939
1939-09-10 / 36. szám
Alapított»: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatankénf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 30. evfotyaiti. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl 36. szám. A Haiangnó BurkuiM-kiaüóhlTatala GY6R II., Petflli-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre c doilái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsokkszámla: 30,626. Az Ür az én életemnek erőssége: kitől remegjek? 27. zsoltár 1. A szorongattatásban is van ugyan békességünk, de az Ür azt úgy adja, hogy hegyen-völgyön, nappalon s éjszakán vezet át. Nem kell mindig hegyre hágnunk s nincs mindig éjszaka, de viszont nincs mindig nappal sem s nem mehetünk mindig kényelmes völgyeken, hanem egymást váltja a hegy, meg a völgy, a nappal és az éjszaka. így kormányozza az Ür a keresztyén egyházat, ahogy a szentírás történeteiben is látjuk. Már most az a mi életünk ereje, hogy a mi Urunk olyan Tanácsadó és Vigasztaló, akinek igéje nemcsak szó, hanem segítség is a szenvedésben. Mikor megpróbáltatások közé jutunk, igéje hűséges tanácsával erősít, hogy gyengeségünkben össze ne roskadjunk, hanem megállhassunk. De mikor eljön az ideje s már eleget szenvedtünk, lehajol hozzánk erejével, hogy győzelmesen általmenjünk. Mindegyikre szükségünk van. A tanácsra is, hogy a szenvedésben vigasztalást vegyünk és talpra álljunk, de az erőre is, hogy általmenjünk. Minden zsoltár szenvedőknek való erő, amely megpróbáltatásban és szenvedésben vigasztal, hogy össze ne roppanjunk, hanem reménységünk legyen türelemben. így vezeti az Ür az egész keresztyénséget. Ez az ő országlása. Aki ezt nem tudja, nem ismeri a Krisztus királyságát. Dr. Luther Márton. Maradj velünk, mi Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk; Szent igéd világoskodjék. Mi szivünkben munkálkodjék. Újból dörögnek az ágyuk és háborús hírek jönnek mindenfelől. Nem tudjuk, hogy melyiket higy- jük el, kinek van igaza. És amikor látjuk ezt a forrongó világot, felvetődik bennünk a kérdés: mi lesz mivelünk. Melyik párthoz lenne jó államink? És azután győzelmet és vereséget keresünk a távoli jövőben. Kutatjuk azt, hogy ha ez a világ belekeveredik a háborúba, mi történik akkor majd velünk. Vizsgáljuk, hogy hogyan teljesülhetnének nemzeti vágyaink? Bár eléggé forrongó és felzaklatott ez a világ, mi magyarok mégis elég nyugodtak vagyunk. De milyen a mi nyugodtságunk és mi annak az alapja? Nyíltan és határozottan meg kell mondanunk, hogy egyetlen nyugalmunk, biztonságunk és reménységünk van és lehet. Ez pedig az, hogy Isten hívott minket ide e hazába, Ö vezette történelmünket és nemzetünk sorsát ma is ö tartja kezében. Néki pedig cé'ja van népünkkel. És ez a cél sem nem az, hogy hatalmas néppé Legyen, ser. nem az, hogy műveltté, vagy boldoggá, vagy naggyá tegyen, hanem az, hogy megmutassa nékünk, hogy ő az Ür és kegyelmes Atya és hogy magához térítsen minket. Nem emberi fondorlatok, erők és hatalmi törekvések irányítják a világ történetét, hanem egyedül az Isten akarata. Ez pedig történik úgy, hogy áld, kegyelmet oszt, ir- galmaz vagy pedig sújt és büntet: és akkor az történik, hogy utat enged a Sátánnak. Hadd lássák meg e világ hitetlen és gonosz fiai, hogy mit jelent az ő vetésük — mikor nem akarnak az Ürnak engedni. A gonoszság már aratja is vetését: ágyudörgést, vért és halált arat. Előttünk áll hitetlen, az Űrhöz térni nem akaró magyar népünk büntetése és meglátogatása is. Isten még nyugalmat ad, hogy nyugodtan szemébe nézhessünk, meglássuk bűneinket, bocsánatért és a ke( református főiskola ) mény büntetés elhárításáért könyörögjünk. A magyarság e nyugalmi ideje válaszút most. A megtérésre való hatalmas felhívás, vagy a végsőkig kemény próba. Ha Isten elhárítja fejünk felől a vészt, néki kell hálát adnunk, ha alapjaiban rázza meg nemzetünket, akkor is meg kell tanulnunk, hogy ö irányítja sorsunkat és nem élhetünk nélküle. Ha betelt volna a mérték, és jön a megpróbáltatás, akkor azért jön, hogy amikor nyomorúságban lesz részünk, megtanuljunk imádkozni: „Szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod ...“, hogy amikor Ínséget kell majd szenvednünk, tudjuk imádkozni: „ ... a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma“, amikor ellenségeink nem tudnak majd nékünk megbocsátani, mi meg tudjunk bocsátani nékik és amikor látjuk majd bűneink pusztítását, tudjuk Istent kérni: „ ... ne _____1939. szeptember 10. V ége lesz! Még béke!
