Harangszó, 1939

1939-08-13 / 33. szám

1936. augusztus 13. HaraNcUíö 265. r Apró történetek. II Siess míg nem késő. ■ A monda szerint egy király ellen fel- B ázadtak a hűbéresei. A király hívei B izonban leverték őket, mire a közeli er- B lőbe menekültek félelmükben. A király B lem akarta halálukat, ezért egy este a E árkapuban gyertyát gyújtatott és kiki- B iltotta, hogy mindenkinek megbocsát, B iki bűnbánóan visszatér addig, míg el B lem ég a gyertya. Futótűzként terjedt B I az örömhír az erdők legsötétebbjében H s. Sokan siettek a királyhoz és megta­■ lasztalták irgalmasságát. De voltak, akik B késlekedtek és akkor jöttek, mikor már B lem égtek a gyertyák, ezek elvették i ’üntetésüket. H Kegyelem. | Egy ember azt álmodta, hogy a me- B ön rettenetes vihar érte utói. Menedé­■ vei keresett. Megpillantva egy hajlékot, II >da sietett, de a kapu fölé ez volt írva: ■ .Szentség", ö nem volt szent és ide Kg sak a szenteknek volt szabad bemenni- jj ík, futott tovább. Egy másik hajlék türit fi el, de ennek a kapuja fölött meg ez SS Ilit: „Igazság". Jaj, ez nem neki való iely. Nagy szorultságában már-már fel- Sb fagyott minden reménnyel, amikor is- #1 nét egy kaput pillantott meg ezzel a H elirattal: „Kegyelem“. Itt talált mene- iri léket. A Keresztyén Igazság és a Missziói Egyesület Baráti Mozgalmának konferenciája. Aszód, augusztus 1—4. Mintegy 50 lelkész, tanító, világi fér- iú és nő gyülekezett egybe fenti napo­don a néhai Podmaniczky-kastély, je- enleg leánynevelő intézet árnyas park­éban lelki elcsendesedésre. A konferencia főtárgya: A gyüleke­zet építése volt. Ezt világították meg íz előadások és bibliatanulmányok. A megnyitó áhítat Máté 18, 20. alap­én Krisztus valóságos jelenlétére esz- néltetett reá. A reggeli áhítatok és az ízt követő bibliatanulmányok I. Kor. 12, 12—31; Róma 10, 6—17 és Máté 10, 5— 10. alapján az anyaszentegyházzal, ige- lirdetéssel és misszióval foglalkoztak. \ délelőtti előadások tárgya: Gyüleke- ^etépítés, Istentisztelet és prédikáció, égül az Űrvacsorai előkészület volt. A lélutáni órákban a Testvéri együttlét, Keresztyén színvallás és Gyülekezeti niszionáriusok nagy kérdései kerültek zőnyegre. Az esti áhítatok tárgyát Pé- er apostol első levelének 2-ik fejezete répezte. A helyi gyülekezet számára a konfe­rencia utolsó napján délután volt evan­gelizációs gyűlés a kert fái alatt. Elő- idást, illetve áhítatot tartottak és biblia­kört vezettek a következő lelkészek és világiak: Benczúr L., dr. Deák J., Groó Gy., Harmati B., dr. Hilscher Z., Ittzés VI., Járossy A., Király L., Kiss Gy„ Lud- ván S., dr. Molnár Gy., D. Dr. Pröhle !{., v. Sréter F., Tóth L., Urbán E., Vá- czi J., Wolf L., Zászkaliczky P. A Baráti Mozgalom augusztus hó 3.- án tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy jövőben a Misszióegyesület bel- missziói alosztályaként fog működni, a korábban kiadott népies röpiratok javát újból kinyomtatja a teológus és tanító­képző ifjúságért több felelősséget és szolgálatot vállal, v. Sréter Ferencet pe­dig titkárává választja. — Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy a Keresztyén Igazság és a Baráti Mozgalom első kö­zös tanácskozása áldás jegyében folyt le. Harmati Béla. OLVASSUK A BIBLIÁT Gyümölcstermő élet. Augusztus 13. Szőlőtő, szölőműves, szőlövesszők. János 15, 1. Krisztus a sző­lőtő, Isten a szőlőműves, mi a szőlő­vesszők. A keresztyén ember szervesen hozzátartozik Krisztushoz. A keresztség által belekereszteltettünk Krisztusba. Az Úrvacsora által az ő szent testét és vé­rét vesszük magunkba. Ezért a keresz­tyénnek nem lehet önálló élete. Szőlő­vessző csupán az igazi szőlőtőn Krisztu­son, a szőlőművesnek, vagyis az örökké­való Istennek kertjében. Augusztus 14. Isten felülvizsgálja a szőlőskertet. János 15, 2—3. 6. Minden szőlővessző rendeltetése az, hogy gyü­mölcsöt teremjen. Ez kétszerkettő négy igazság. Hiába nem foglalhatja el a he­lyet a termő ágak rovására. Micsoda jo­gon szívja a szőlőtő nedvét, ha meddő? Akkor nem lehet más a sorsa, mint levá- gatás. A szőlőműves körüljárja a szőlőt, a gyümölcstelen ágakat biztos kézzel le­vágja, összegyűjti és megégeti, a termő­ket pedig megtisztítja, hogy növelje ter­mésüket. „Akinek van adatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.“ (Máté 25, 29.) Augusztus 15. A gyümölcstermés tit­ka. János 15, 4. Az g tény, hogy Krisz­tus a szőlőtő, mi a szőlővesszők, meg­fejti a gyümölcstermés egyedüli lehető­ségének titkát. Ha a keresztségben én, a vadolajfa, beoltattam Krisztusba, a szelíd olajfába, akkor belőle kell kibon­takoznia egész életemnek. Hitemmel mé­lyen benne kell gyökereznem, fel kell vennem az ő természetét, teljesen hozzá kell hasonulnom. Le kell mondanom mindenről, ami az enyém, hogy minden az enyém lehessen, ami az övé. Augusztus 16. Krisztusban van a ml erőnk. János 15, 5. Mennyi vigasztalást jelent az, hogy nem vagyunk a mi gyen­ge erőnkre utalva! Mire menne a szőlő­vessző szőlőtő nélkül? Szőlővessző csak azért van, mert van szőlőtő, mely hor­dozza, növeli, táplálja. Ne kívánjon a szőlőtő önálló, reménytelen életet. Ne akarjunk Krisztustól elszakadva élni, mert ez nem élet, hanem halál. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Augusztus 17. A Krisztusban élés ígé­rete. János 15, 7. Jézus tanítványainak azt az ígéretet adja, hogy ha őbenne maradnak, mindent megad nékik az Atya, amit csak kérnek tőle. Jézusnak minden kérését meghallgatta az Isten, mert hiszen ő mindenben egy volt az Atyával. Ugyanígy hallgat meg minket is, ha Krisztusban élünk. Krisztus nevé­ben, Krisztus érdemére támaszkodva, bi­zalommal fordulhatunk az Isten trónja felé, tárhatjuk fel előtte kérésünket. Nem találunk süket fülekre. Augusztus 18. A gyülmölcstermés Is­ten dicsőségét szolgálja. János 15, 8. A gyümölcstermés nem a mi érdemünk, hanem Krisztusé. Nem a mi jóságunk, szentségünk, igazságunk, feddhetetlensé­günk eredménye, ha gyümölcs mutatko­zik. Nekünk csupán engednünk kell, hogy a Szentlélek elvégezze bennünk munká­ját. Tanítványokká kell lennünk, ho^y másokat is tanítványokká tegyünk. Son gyümölcsöt kell teremnünk, nem a mi, hanem az Isten dicsőségére. Augusztus 19. A gyümölcstermés örö­me. János 15, 9—11. Gyümölcstermésre az a mindeneket átható szeretet indít, mely a szőlőtőből a szőlővesszőkbe át- áramlik. Ha az ő parancsolatait megtart­juk, nem esünk ki az ő szeretetéből s akkor biztos a gyümölcstermés. Szolgál­ni a Mestert, résztvenni az ő munkájában, felvenni az ő erejét, hű tanítvány lenni — erre hivattunk el. Gyümölcstermő élet igazi keresztyén élet. Gyümölcster­mő keresztyén élet boldog örömmel tel­jes élet. Uram segíts, hogy ne meddő vessző legyek a szőlőtőn! Magyarósy Gyula. KARCOLATOK Már megint. Mindig örülünk, ha templomépí­tésről adhatunk hírt. De kénytele­nek vagyunk mindig felemelni til­takozó és botránkozó szavunkat, valahányszor mulatozással akarnak valahol templomot építeni. A „Tapolcai Lapok" augusztus 5.-i számából való az alábbi két hír: „A RÉVFÜLÖPI EVANGÉLIKUS PRESBITÉRIUM a nyaraló közönséggel karöltve, 1939. augusztus 5.-én este fél 10 órai kezdettel, a Révfülöpön építendő evangélikus templom javára, a Hullám­szálloda helyiségeiben zártkörű táncmu­latságot rendez. Belépődíj személyen- kint 1 pengő. Család jegy (4 személyre) 3 pengő. Meghívó igénylés és asztalfog­lalás a fürdőigazgatóság irodájában.“ Még különösebb a következő hír, mely a római katolikus templom javára toboroz. „A TEMPLOMÉPITÖ RÉVFÜLÖP. Még néhány nyár és Révfülöpön két templomban hirdetik Isten dicsőségét. A róm. kát. egyház és az evangélikus egyház hívei minden alkalmat felhasz­nálnak, hogy a templom-alapot gyara­pítsák, szórakozásaikat e cél szolgálatá­ba állítva. Augusztus 6.-án, most vasárnap a révfülöpi róm. kát. egyházközség a szi­geti strandfürdő elzárt parkjában ren­dez népünnepélyt az építendő templom költségének fedezésére. A múlt évi siker bátorította az egyházközség vezetősé­gét, hogy a Fülöpszigeti népünnepélyt újból megrendezze — délután 4 órai kéz- dettel.

Next

/
Thumbnails
Contents