Harangszó, 1939
1939-08-13 / 33. szám
193Ö. augusztus 13. HARANGSZÖ 263. lemmel, amely szerint Erdély egy pár szláv törzsön kívül „terra inhabita et desserta“ volt a krónikák szerint. A románok eredetére vonatkozólag pedig azt tartjuk, hogy ők a mai Albánia vidékén kifejlődött szláv eredetű nép, amely csak azután vette fel a római elemeket és nemcsak, hogy nem bírta Erdélyt a honfoglalás idejében, hanem jóval azután, a XV—XVI. századig szivárogtak be. Tudjuk tehát mi is a román uralom alatt felnőtt generáció a magyar álláspontunkat és mégis a román nyelvet tanulmányozva és a nép között élve, ezek a kérdések sokkal fontosabbakká válnak, mint ahogy innen szükségesnek látszik. Ekkor döbben reá az ember, még akkor is, ha innen jön át és csak kis időre is, hogy mégsem lehet minden kérdést elintézni egy kicsinylő legyintéssel és azzal a gúnyos szóval, hogy „oláh“, ami tulajdonképpen nem is csufnevük, mert a „va- lach“ szóból ered. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a germán népek a XIV. század felé ismertek egy ilyen nevű népet. Ennyire elfogultan tehát nem lehet a dolgokat nézni és segíteni, sem a nehéz kérdésben kiutat találni. De igenis meg lehet állni öntudatosan még a mostani román uralom alatt levő Erdélyben is, ha magyarságunktól indítva, önként, titokban vértezzük fel magunkat a román támadások, érvek és teóriák ellen. Tudom, hogy a román faj elmélet megdöntésének nem itt van a helye, mert hiszen itt nem sokat használ. Mégis olyan jól esik az ottani elnyomásból kijövet, valahol szabadjára elmondani a mi igazságainkat, a mi érveinket, amelyek a román állításokat mind meg- döntik. Jancsó Benedeknek, az „Erdély története“ c. munkájában ezek mind megtalálhatók. Legerősebb bizonyíték a románok római és dák származása ellen az a tény, hogy erre a keveredésre nem volt idő. A rómaiak 105-ben Kr. u. még mint gyilkos ellenségek győzik le a dákokat és nem lehetséges, hogy 271-ig, amikorra a románok szerint a keveredés már megtörtént, ez a két halálos ellenség annyira megbarátkozott volna két generáció alatt, hogy a harmadikban már sajátságos jellegüket is elveszítve, egy új népet, a románt alkossák. Erdély különböző, latinos elnevezései pedig nem a román, hanem a római őslakosságot bizonyltja. Beszivárgásukra pedig legbiztosabb adatok vannak, amelyek szerint 1700-tól kezdve évente 300—500 ezerrel is növekedett Erdély románsága, ami természetes szaporodás útján nem lehetséges. És így lehet végig kísérni és meg- dönteni minden egyéb román történeti hamisítást Erdélyre vonatkozólag. De ugyanez az eset áll fenn a szászokkal szemben is. Vannak vidékek, pl. Beszterce, Brassó és más erős szász vidékek, ahol a régi magyar békés és türelmes kormányzás miatt a szászság annyira elbízta magát, hogy magát ott egyedüli joggal rendelkező úrnak tartja. Itt is észlelhető tehát, hogy teljesen elfelejtik, hogy ők csupán „hospis“ vendégek voltak és mint ilyennek, nem lenne szabad visszaélniök a velük olyan egyenlően, minden különbség nélkül, bánó magyarsággal. De hát egyik idegen nemzettől sem várhatjuk már a belátást és jóindulatot, sőt hova tovább, mind inkább mérgesedik el a helyzet. A sors úgy hozta, hogy az erdélyi magyar e két ellenségével szemben most védtelenül álljon szemben. Az „Üzennek az ünnepek“ celldömölki előadásának egyik részlete. Azért úgy gondolom, hogy most legelső kötelessége az erdélyi vezetőknek és ifjúságnak az kellene legyen, hogy ezeket a támadásokat, bár öntudatosan fogadja. Amint azonban látni fogjuk, a helyzet az, hogy a nagy román hatás következtében és az évtizedek óta tartó elnyomás miatt legtöbben azt sem tudjuk, mit lenne szabad és jogos nekünk, kisebbségi sorsban élőknek követelnünk. Bár lássuk pontosan, mik azok a törvénytelenségek, amelyeket rajtunk elkövetnek. Ehelyett egy általános fásultság, beletörődés észlelhető azzal a jelmondattal, hogy „soha sem volt úgy, hogy ne legyen valahogy.“ Csak valamivel jobb a helyzet öntudatosság szempontjából a tiszta magyar vidéken is, amelyet talán csak az utolsó év politikai eseményei ráztak fel és élénkítettek fel. Most a következőkben arra szeretnék rámutatni, hogy milyen módon nyilvánul meg a nemzeti és egyházi öntudat a mai erdélyi magyarság politikai, gazdasági, kultúrális, társadalmi és vallásos életében. Mik azok az akadályok, amelyeket a román állam ezek elé gördit? a) Az erdélyi politikai élet most ugyancsak élénk. Az utóbbi politikai események hatása alatt, mondhatni, elsőrendű kérdéssé vált. Látszik ez onnan is, hogy máshol is efelől érdeklődnek. Az első mondat amivel a magyarországiak fogadnak: „Mi van odaát?“ Mint az erdélyi élet többi megnyilatkozásában, úgy itt sem lehet csupán a magyarság politikai életét különszakítani, mert ez szorosan összefügg az állam politikájával. Az erdélyi román politika nem azonosítható egészen az ókirályság román politikájával. Míg ez engedékenyebb, a német politika felé való orientálódásra hajlamos, addig a másik teljesen francia hatás alatt áll. Elsősorban érzi magát lekötelezve a világháborúban nyert francia segítségért. A széthúzó pártok tudvalevőleg nagyon nagy számmal vannak. Még egy féléve nem volt szín és árnyalat, amelynek ne felelt volna meg valamilyen politikai párt színboluma. Ami általános volt minden pártban, az a zsidó gyűlölet. Ez jutott teljesen érvényre a nem régen lezajlott vasgárda zavargásokban. Ez nem volt egészséges párt, mivel a középiskolásokat is — és nem válogatott eszközökkel dolgozott,— beleavatta terveibe, ami miatt meg is bukott s vele együtt a király minden pártot megszüntetett és csupán egyet engedélyezett, amelyet ,,Nemzeti újjászületés pártjának“ neveznek. Így próbálják megoldani az egy nép és vezető kérdését és megállítani a nagyon közeledő veszedelmet, amelyet nagyon is éreznek. A szászság politikája szintén mind nyíltabb és nyíltabb lesz olyan mértékben, amint Németországot kelet felé érzik közeledni. Nemzeti himnuszukat, zászlójukat és újabban német uniformisaikat nyíltan is használhatják, sőt gyülekezniük és szervezkedniük is szabad. A román-német gazdasági szerződés pedig majdnem teljesen biztosítja a szász munkásság elhelyezkedését. (Folytatjuk.) A közeledő ősszel újra megélénkül egyházunk belmissziói és egyháztársadalmi élete. Kezdődnek a különféle előadások. Igen, de mit adjunk elő? Nagyon sokan érdeklődnek kiadóhivatalunknál is előadható darabok után. Ajánljuk előadásra minden gyülekezetben az „Üzennek az ünnepek“ című darabot. Ahogy a keresztyén egyházi esztendő megszemélyesített ünnepei felvonóinak benne és elmondják a maguk igeszerű üzenetét, valóságos istentisztelet a darab végighallgatása. A darab a mellékelt útbaigazítás alapján minden nagyobb nehézség nélkül előadható. Kapható kiadóhivatalunknál. Mai képünk a fenti darab celldömölki előadásának egyik jelenetét ábrázolja. A szép díszletet Jakab Sándor segédlelkész tervezte. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-tl
