Harangszó, 1939
1939-07-23 / 30. szám
1939. július 23. tés délről haladt észak felé s az első gyepüvonal a Hernád mentén húzódott végig. Ez azután lassan tolódik mindinkább észak felé. Az első magyar telepesek a határőrök voltak. Ugyanazt a feladatot teljesítették ők is, mint a székelyek, a besenyők, a kunok s természetesen ugyanazokat a kiváltságokat is élvezték. E határőrök utódai lettek az ú. n. lándzsás nemesek. Az ő területeiket is éppúgy „szék“-eknek nevezik az oklevelek, mint a székelyekéit. A tatárjárás előtt e székek öszefüggő láncolatot alkottak, székhelyük az ősmagyar Csütörtökhely — régi nevén Szentlászló — volt. A tatárjárás után azonban csak egyetlenegy ilyen szék maradt. A lánd- 'sás nemesek kötelességüket teljesítve ^vérzettek. A megmaradtakat összete- epíti a király s nem ró rájuk súlyos térieket, hogy újból erősödni tudjanak, de íiába. Pusztulnak, szegényednek, kényeknek birtokaikat eladni. Az egyetlen salád közöttük, amely kiemelkedett, a 13ethlenfalvi Thurzó-család. 1804-ben olvadt aztán össze a lándzsás szék a várnegyével. (Fekete Nagy A.: I. m.) A németek és tótok betelepítése kisebb csoportokban s különböző időben örtént. Az első német és tót telepesek szintén délről jöttek: Tornában délszlávok laktak, Abaujban a 13. sz. elején 9 lémet faluról tudnak az oklevelek s ■zekkel a németekkel rokon az alsó, a léli szepesi németség. Az első német te- ep a Szepességen Szepes-Olaszi, szláv elep a városok közül Gölnicbánya. Nagyobb méreteket a telepítés a tatár- árás után ölt. Az 1910-es népszámlálás idatai szerint Szepes vm. lakosságának 13%-a a tót, 22.2% német, 10.8% ma- ryar, ezeken kívül gorál, rutén és ci- rány. (Bruckner Győző: A Szepesség pépe. Budapest 1922.) 1910. után azonban í magyarosodás mind nagyobb lendüle- et vett, míg a megszállás meg nem íkasztotta. Sokan foglalkoztak már és foglalkoznak ma is azzal a kérdéssel, honnan jöt- ek, kik tulajdonképen a szepesi németek, a cipszerek? A településtörténet •gyáltalában a legérdekesebb tudományok közé tartozik s ma mind többen művelik is. Nyelvészeti, történeti, néprajzi kutatásoknak kell benne összefo- lódniok és kiegészíteniük egymást. Ami a nyelvészeti kutatásokat illeti, egyik egfontosabb, de egyszersmind legnehezebb ága is a helynévkutatás. Erre csak egy példát hadd hozzak fel: a Szepes név jelentésének és eredetének keresését. Egész külön kis irodalma van, a középkortól kezdve máig mindig újból lkad magyarázója, eddig összesen 29. Elsőnek a híres humanistát: Aeneas Sil- vius Piccolominit, a későbbi II. Pius pápát említik, aki a Szepesség nevét a gepidákkal hozza összefüggésbe. Vannak, íkik a német „Zipfel“, a cseh „spes“ gyorsaság), a tót „spizierna“ (éléstár), a latin „sepes“ (határ), a magyar „Szebb ez!“ felkiáltásból és még sok más egyéb- »ől származtatja. Ma leginkább Melich iános véleményét tartják helyesnek, aki í Szepes szót a Sebes és a székely Szépei hely- és víznevekkel és a magyar szép szóval hozza összefüggésbe. (Fekete Nagy A.: I. m.) Folytatjuk. 'TERJESSZÜK* A* *„HARANGSZÓ“*-tf * HAtMfslOiSZÖ NYÁRI PRÉDIKÁCIÓ. Márk 4, 26-29. V. Elmondja Jézus egy helyen, A telt kalász hogyan terem. Az ember rászán egy napot És elveti a jó magot. Ha kész a munka rendesen, Este elalszik csendesen. Nappal kiméri lépteit, Megnézi szántóföldéit. A mag pedig kihajt, kikéit, A gazda sem tudja, miként. Mert magától terem a föld Először füvet, ami zöld, Majd szárbaszökken idején És kalász ring a szél ölén. Végül a kalász, mindegyik Teljes búzával megtelik. Mihelyst megért a gabona, Siet a gazda már oda, Sarlót ereszt rá, éleset: Az aratás elérkezett! Lássd meg e világ képiben: Isten országa épp ilyen. A mag, mi vagyunk, emberek. S az Ür szeméből könny pereg, Mert oly kevés kalász terem, Hol teljes búza van jelen, Mert sok kalász nagyot akar, Pedig csak üres főt takar. És sok még kalásszá se lesz, Csak fű, mely szárad s odavesz! Isten országa hiv, hogy láss: Mindig lesz vetés, aratás. És nem tudod, az Ür szava Mikor hív téged is haza! Talál e benned telt szemet, Amit csűrébe eltehet? ... ... A homlokod már ráncba jár, Figyelmeztetve: jön a nyár. A szemed sarkán szarkaláb: A büszkeséget hagyd alább! Hajadban ezüstszál remeg: Az aratás már közeleg! Az óra egyszer csak megáll És mérlegre tesz a halál. S a lelked boldogan dalol, Ha nehéznek találtató!. Ki könnyhullással vet alant, Fönt vígasságosan arat És elnyeri majd odaát A keresztért a koronát! Palotay Gyula. Rádiós istentlsxíelet. Július 23.-án, 11.15 órakor evangélikus istentisztelet a Bécsi kapu-téri templomból. Prédikál: Kuszy Emil losonci lelkész. Énekszámok a dunántúli énekeskönyvből: 55, 516 és a nemzeti himnusz. Orgonái: Várkonyi Endre. Az 516. ének a szarvasi énekeskönyvben a 336 szám alatt található. Az 55. ének a szarvasi énekeskönyvben nem található. 241. Apró történetek. \e iiélfeíelc. Egy hollandi nemes egyszer csomó aranyat tett a zsebébe s megfogadta, hogyha egyszer talál egy olyan társaságot, amelyben egy hétig nem hall szeretetlen ítélkezést mások felett, akkor az egész csomó pénzt egy szegény embernek adja. A sűrűn társaságba járó nemes 13 esztendeig hordta a zsebében a pénzt, mire meg tudott tői? szabadulni Iiélkexéa. Egy tudóshoz, aki a tudomány minden ágában jártas volt s emellett nagyon óvatos volt a véleményadásban, egyszer igy szólt a fia: „Apám, te mindent tudsz és semmiről nem adsz véleményt1'. Az apa így válaszolt: „Fiam, te semmit sem tudsz, mégis mindenről Ítélkezel". OLVASSUK A BIBLIÁT Intés jócselekedetekre. Jakab levele, III. Július 23. Helyesen becsüld meg tanítóidat! 3, 1. Megragadó szakasz következik az emberi nyelv bűneiről és ítéletéről; páratlan a szentírásban. Az apostol — maga is tanító — a tanítóval kezdi, hiszen a beszéd felelőssége legélesebben a tanítóknál, igehirdetőknél lesz nyilvánvalóvá. Ne irigykedjék senki lelkészekre, tanítókra, hogy milyen könv- nyű nekik, „csak“ beszélniük kell! Nagyobb a felelősségük és súlyosabb a számadásuk is. Becsüld meg hát őkei. Csakhogy helyesen! Ne kísértsd őket, a világért se „gratulálj“ a „gyönyörű beszédhez“, hogy az emberi ítélet el ne kábítsa, hiszen Isten ítélete lesz számára döntő! Július 24. Ügyelj a kicsinyekre! 3. 2—5. A nyelvünk csakugyan kicsiny tag. Ezért tartjuk jelentéktelennek s ezért nem vigyázunk eléggé reá. Nem is tudatos előttünk, hogy hányszor vétkezünk vele Az csak természetes — gondoljuk —, hogy néha el-eljár a szánk vagy hazudunk vagy rosszat mondunk. Ez a „kis“ hibák közé tartozik. Pedig ugye egyetlen gyufaszállal az egész erdőt fel lehet gyújtani. S viszont ugye egy kicsiny kormánykerékkel mekkora hajót elkormányozhatunk?! Milyen nagy dolgok fordulnak meg e kicsiny tagunkon is! Július 25. Lásd meg a nyelv gonoszságát! 3, 6—8. Rendkívül kemény szavakat használ az apostol. Az ember nyelve „fékezhetetlen gonosz“, „halálos méreggel teljes“. Az emberben van annyi akaraterő, hogy megszelídítsen akár egy oroszlánt. De ahhoz gyenge akaratú, hogy a saját nyelvének parancsoljon! Milyen túlzónak tetszik ez. És mennyire igaz! Próbáld meg csak ezt a szelidítést, majd meglátod, milyen tehetetlen vagy. így szeplősíted meg gonosz nyelveddel egész magadat. Honnan az ereje? A pokolból való! Lucifer bukása is az volt, hogy gyalázta szóval az Urat! Rettenj meg: a sátán van a szádban! Július 26. Ellenmondás nélkül szólj! 3, 9—12, Mennyire megszégyenít ben
