Harangszó, 1939
1939-01-22 / 4. szám
j 0. évfolyam. 1939. január 22. 4. szirti. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : »unántúli Luther-Szövetség. egjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : •35-ben a Jöjjetek ónhozzám • 38-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KEPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuaki A Harangsxó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, feióvre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P »(».fillér. Csoportos küldéssel 10 %-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526. Törvény és evangélíom. Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvénysze- űen él vele. Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van. Timótheusi első levél 1, 8—9. A törvénnyel akkor élünk helyesen, ha az embert ’ál apostollal két, jól elkülönített részre osztjuk. >-emberre és új emberre. Az új embert ne zaklasd a örvénnyel. Az ó-embert azonban csak sarkantyuzd a örvénnyel szüntelen. Minél jobban zaklatod vele, innál jobban éltél a törvénnyel. Az új emberen nem segít a törvény cselekvése. \Iéki ennél több kell: Krisztus, aki nem törvény és lem jócselekedet, hanem ajándék és szín-kegyelem - Istentől. Isten előtt minket csak az igazít meg, ha Krisztus a hitben szívünkbe lép. De ha azon vagy, íogy cselekedettel s bizonyos életmód folytatásával e magad igazulj meg Isten előtt, akkor ugyancsak isszaéltél a törvénnyel és megtagadtad Krisztust, aki selekedetek nélkül ingyen akar megmenteni téged. Ha tehát te magad akarsz jócselekedettel segíteni magadon: trónbitorlóvá tetted a törvényt. Hiszen akkor kiűzted Krisztust a szívedből, ahol egyedül néki volna joga uralkodni és a törvényt, saját cselekedetedet teszed helyébe. Az új embernek Krisztusban mindene megvan. Semmije sem hiányzik. Sem égen, se földön! Dr. Luther Márton. Azért az Orra építek, Nem saját érdememre, Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti, Benne bízom mindenkor. Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" tatossági könyvből. cimü áhlKevesen vagyunk Volt idő, amikor hazánk két fő- íri család kivételével tiszta evangé- ikus volt. Ma is vannak országok — éppen a legkülönbek — melyek zerencsésebb történeti viszonyaik olytán egészen evangélikusok maadhattak. Ma azonban hazánkban az evangélikus nép kisebbségben van. A •'elvidék magyar-lakta részének örvendetes visszacsatolása következében még romlott országos arány- zámunk s valószínűleg nem éri el íz összlakosság 6 .százalékát sem. Tudnivaló ugyanis, hogy a visszakerült résszel evangélikus került issza legkevesebb. Kevesen vagyunk, de ez nekünk íem siránkozásra való alkalom, íanem kötelességeinket még nagyobb hűséggel végeztető áldott arkalás. Nem felejtjük el ugyanis a következőket. Sohasem a mennyiség, íanem mindig a minőség a fontos. Krisztus Urunk sohasem törekedett arra, hogy hatalmas ember-uszály kövesse, hanem mindig arra, hogy aki követi, az valóban az övé legyen. Istennek egészen más a számtana, mint a miénk. Nekünk a nagy tömeg tetszik, ő pedig azt mondja: „ahol ketten vagy hárman összegyülekeznek az én nevemben, ott vagyok közöttük.“ Mi a nagy bankókat szeretjük, ő pedig az özvegyasszony két fillérét dicséri meg. Mi hatalmas harcos tábort szeretnénk mögöttünk tudni, ő pedig egy kicsi apostol-csapatot bízott meg a só és kovász szerepével. Az a fontos, hogy az az 500—600 ezer ember, aki a magyar evangélikus nevet viseli, valóban evangélikus legyen. Hogy magát mindenestül egészen Krisztusnak adja engedelmes eszközül. Akkor kisebbségi sorsunk azon- nal missziói alkalommá változikr] Hazánkban csupán minden tizenhatodik ember evangélikus. Ez azt jelenti, hogy hazánkban minden evangélikusnak tizenöt máshitű ember előtt van alkalma hitvalló élettel bizonyságot tenni. Micsoda hatalmas kitüntetés! Micsoda szédítő lehetőség!! S ha minden magyar evangélikus valóban hitvalló életet élne, akkor kisebbségi sorsunk egyszerre győzelmes toborzások diadal-sorozatává lenne. Kovász lennénk, amely legyőzi, mert áthatja a nálánál sokkal nagyobb tésztát. Só lennénk, amely legyőzné, mert élvezhetővé tenné, ami körülötte van. Feltételes mód helyett beszéljünk felszólító módban: Kisebbségi sorsban élő evangélikus nép! Légy ezen a földön kovász és só, Isten kezének missziói lélektől lendített lélek-mentő, győzelmes fegyvere! Sz.
