Harangszó, 1939
1939-07-09 / 28. szám
1939. július 9. HARANGSZŐ 225 néha kimentünk sétálni, állandóan ez a téma forgott szájon: hogyan tudom hivatásomat legjobban betölteni? Hálás vagyok ezért Béthelnek is." Mi pedig hálásak vagyunk kedves magyar testvérünknek, aki ezt a fénysugarat nékünk Béthelből elküldte. Isten áldása kísérje további szolgálatát! Egyre azonban legyen szabad a Bé- thelbe szándékozó magyar testvéreimet a bétheli vezetőség megbízásából és főként saját érdekükben figyelmeztetni! Aki Béthelbe akar kimenni, tanuljon minél előbb és minél nagyobb odaadással németül! Nem boszorkányság ez, csak elhatározás és következetes kitartás kell hozzá. Nem pedig nyelvérzék, mint ahogyan azt leginkább a kishitüek, vagy a lusták jelszóként hirdetni szokták. Beszéltem én Béthelben olyan magyar teológussal, akinek egyáltalában semmi nyelvérzéke nem volt, de volt annál nagyobb szorgalma; s az eredmény? Egy év múlva kifogástalanul beszélt németül. Iktassunk napi programunkba leg- 'ább egyórai német nyelvtanulást s főint rendszeresen gyarapítsuk nyelv- incsünket! Béthel pedig mindig szeretettel várta és várja a magyarokat. Béthel nemcsak a németeké, hanem elsősorban Istené. Béthelbe Isten is vár bennünket. 6. Béthel Magyarországon. Azt hiszem, mindnyájan örömmel és nem csekély lelki gyarapodással olvastuk Wallrabenstein Jakab lelkésztestvérünknek a Harangszó múlt évi augusztus havi számaiban megjelent apróságait Bodelschwingh életéből. Azt is hiszem, hogy alig volt még eddig magyar evangélikus teológus vagy lelkész Béthelben, akinek lelkében fel ne vetődött volna a kérdés: nem lehetne egy magyar Béthelt megteremteni? Wallrabenstein testvérünk is küzdött ezzel a kérdéssel. Erről a küzdelemről s ennek eddigi eredményéről számol be közleményeinek befejező része. Minden tiszteletünk, elismerésünk és csodálatunk Wallra- benstein Jakabé, aki Isten kegyelméből a saját erejével megteremtette a magyar Béthelt. Igen, a magyar Béthel Budakeszin már megvan, csak magunkévá kell azt és annak ügyét tennünk! Négy évvel ezelőtt voltam Budakeszin a magyar Béthelben egy meghitt és felejthetetlen lelkészkonferencián, amelyet megboldogult Gáncs Aladár testvérünk hívott össze és rendezett. Az ott szerzett tapasztalataim alapján bizonyságot tehetek arról, hogy a budakeszi intézmény eszközökben is, szellemben is és célban is teljesen azonos a németországi Béthellel s hogy csak arányaiban törpül el amaz mellett. Ennek okai pedig mi magunk vagyunk s a mi mulasztásunk. Mégis ez a mulasztás nem helyrehozhatatlan. Még mindig Isten kegyelmének idejét éljük! Még mindig van rá időnk és módunk, sőt erőnk is, hogy a magyar Béthelt hegyen épített várossá tegyük! Nem kell hozzá egyéb, mint az evangéliumnak, a Krisztus tanításának életünkbe való átültetése és megvalósítása. Az elmúlt évben közel százezer pengőt gyűjtöttünk Luther-szoborra. Kérdezem: ki lett az adakozás által szegényebb? Sőt meggyőződésem szerint az egész mozgalom gazdagodást és erősödést jelentett egyházunk számára. Hacsak a- Luther-szoborra begyűlt összeg felét, vagy negyedrészét tudnánk Is minden évben a magyar Béthel számára összegyűjteni és összeadni, rövid időn belül a mi magyar Béthelíinkből is elindulhatnának a fénysugarak a szegények, elhagyottak és betegek sötét éjszakájába. • Befejezésül egy rövid megemlékezést! A múlt évi Balatonmelletti lelkészkonferencián több lelkésztestvér társaságában szóbakerült a mi kedves lapunk, a Harangszónak is az ügye. A legtöbb lelkész helyeselte a Harangszó szerkesztését és szellemét. Voltak azonban egyesek, akik kifogásolták azt, hogy miért ismertet a Harangszó külföldi intézményeket s miért nem domborítja ki jobban evangélikus egyházunk magyar jellegét. Ez a kifogás lényegében nem a Harangszónak, hanem nekünk magyar evangélikusoknak szól. Tegyünk arról, hogy a Harangszó minél előbb magyar intézményeket ismertethessen és minél előbb magyar Béthelből küldhesse szét Isten kegyelmének fénysugarait! Dr. Győrffy Béla felpéci lelkész. OLVASSUK A BIBLIÁT Intés jócselekedetekre. Jakab levele, I. Bevezetésül. Jakab levele „közönséges“ vagyis általános, egyetemes levél; nem megnevezett egyeseknek vagy egyetlen gyülekezetnek, hanem az egész keresztyén egyháznak szól. Az „elszórt tizenkét nemzetség“ (1, 1.) képies kifejezése az egész keresztyénségnek, az „új Izráelnek“, az Újszövetség népének. — Tartalma így fogható össze: Intés jócselekedetekre. Mégpedig sok sok jócselekedetre! Július 9. Tarts ki a megpróbáltatásban! 1, 2—4. Különös felhívás ez: örüljünk, ha különféle kísértésekbe esünk. Hiszen a kísértések öröme nem szokott tiszta öröm lenni. Ha meg pusztán megpróbáltatás értendő rajta, baj, veszedelem, betegség, belső kínlódás, — akkor minek örüljünk? Az benne az öröm, az legyen benne az örömünk, hogy így végre tettre kerülhet a dolog! Hitünk csak megtámadtatása esetén bizonyíthatja meg kitartását. S a győzelem a tökéletes cselekedet! Július 10. Kérj hittel! 1, 5—8. Az életküzdelemhez nemcsak izmokra van szükségünk, de bölcseségre. (A bölcse- ség a bibliában azonban sohasem azonos a tudóssággal, az elméleti képzettséggel; sokkal inkább gyakorlati voná- sú: helyes Ítéletalkotás, Isten akarata szerint való gyors, biztos elhelyezkedés, forgolódás minden körülmények között!) Ezt Istentől kell kérnünk. De hát ez a könyörgés nem a tehetetlenség je- le-é? Csak a kételkedve kérésé; a kételkedő ember bizony képtelen nagy tettekre. A hívő imádkozás azonban nagy és jó cselekedet! Mert Isten bölcsesége és hatalma áll mögötte. Július 11. Vári nagy jövendőre! 1, 9—12. Nagy tőrvető e földön Vagyon és Hiány egyaránt. Belehullunk, ha még úgy lábunkra nézünk is. Csak az menekül meg belőle, aki mer messze előre tekinteni: az örök élet felé. Ilyen a keresztyén gyülekezet tagja. Ha koldus, nem bánja: várja a Jövendő nagyságát, Istenét. Ha nábob, nem bízik kincseiben: az Élet koronáját várja. Mind a kettő — igazi hősi tett! Július 12. Tartsd észben Isten szentségét! 1, 13—18. A kísértés és megpróbáltatás csak annak hoz örömet, aki győz felette, ellenében megáll. Gyászos végzetü azonban annál, aki nem száll harcba véle. Mert kegyetlenül törvény ez: kívánság — bűn — halál! De nem Isten az okai! ötőle csak (!) jó száll alá; Ö szent és bűntelen, maga a világosság. Felőle más árad felénk: új életre születés. Sose hárítsd Istenre a rosszat. Ez a leggonoszabb cselekedet. Július 13. Hallgasd az igét! 1, 19—21. A hallgatásod és szólásod mértéke elárulja, kicsoda vagy. Kínos dolog olyasvalakivel beszélgetni, kiből csakúgy dűl a szó, megállíthatatlanul, úgyhogy mi egyetlen ép mondatot nem mondhatunk belebeszélése miatt. Ilyen utálatos Isten előtt az az ember, aki késedelmes a hallásra, de gyors a szólásra; megfordítva, mint kellene. Az ilyen emberből kiütközik, mi benne van. Különösen két bűn látszik meg hamar nagyon: a harag és az erkölcsi foltosság. Csak az ige hallgatása, befogadása szelídítheti meg az ilyen vad lelket. Július 14. Cselekedd az igét! 1, 22—• 25. Első legyen a hallgatás! De ne legyen azért a végső! Váljék tetté! Isten igéjének mélységét, beszédének igazságát csak az tapasztalja meg, aki megpróbálja véghez vinni. Ilyen véghezvitel nélkül nyomorék és üres tudássá lesz bennünk az ige ismerete. Sőt oktondi- sággá. A tükör ugye azért van, hogy megnézzük és meglássuk magunkat benne igazán; ha ezt a szolgálatát nem vesszük igénybe, akkor fölösleges. Ha nem cselekesszük az igét, ami végett hallgatnunk kell, akkor kárba vész a hallgatása is! Július 15. Testvérszolgálattal tiszteld Istent! 1, 26—27. Még a kegyes, jámbor életfölytatásnak legszebb megnyilvánulását: az istentiszteletet is megronthatja cselekedetbeli mulasztásunk. Isten szemét nem szúrjuk ki azzal, hogy egyetmást akarata szerint megteszünk, például istentiszteletre járunk. Enélkül, igaz, nincsen keresztyén élet. De nem ment fel még egyéb parancsolatok cselekvőleges teljesítése alól! S ebben az „egyéb“-ben, ne feledd, első helyen áll: a felebaráti szeretet élése, árvák és özvegyek és elhagyottak megsegítése. — Mennyi igazi jócselekedetet! Nem kell törni rajta a fejedet, mit is tégy naponta. Cselekedd ezeket!! Scholz László. A Protestáns Országos Árvaegylet nőválasztmányának tagjai gyűjtés útján alapítványt létesítettek elnöknőjüknek, Mehwert Ernőné 30 éves árvaházi működésének emlékére. Az 1500 pengős alapítvány évi kamatait minden iskolai év végén az elnöknő fogja átadni az intézetből távozó olyan tanulónak, ki tanulmányait az egyetemen vagy valamely más főiskolán folytatja. A június 14.-én megtartott közgyűlésen Kállai Erzsébet érettségizett gimnáziumi tanuló részesült először 50 pengő támogatásban.
