Harangszó, 1939
1939-07-09 / 28. szám
222. HXRXNGSZÓ 1939. július 9. Döbbenetessé és félelmetessé akkor válik ez a tény, ha ráfigyelünk arra, hogy egykor mi is „leálcáz- tatunk, eljön az ideje a lelki mérlegre állíttatásunknak.“ Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?“^ vájjon azon, melynek van virága, csüng-e majdan piros alma? Gyermekkoromban s most is játszi kedvvel megyek oda olyan fához, amelyik dúsan megrakott ágaival, lombkoronájával sátoroz és ágai közül édesen rámmosolyog egy-egy piros gyümölcs. A virág ígéret a gyümölcsre, de nem bizonyosság, mert számtalan „esetlegességen“ kell még addig keresztül esnie. Ezek a próbatételek az emberi életből sem hiányoznak. Látod-e ezekben az Isten gyümölcsérlelő szándékát, vagy pedig felhördülsz zúgva, tajtékozva, s felsorakoztatod kivédő érveidet? Tudod-e, hogy egykor torkodra forr a szó és nem találhatsz kiutat?! Lehull a te földi koronád, s ki e sorokat olvasod, futva, lázasan kapkodva a munka dandárja idején, eszmél- kedsz-e afelett, hogy helyébe megkapod a hervadhatatlant, a romol- hatatlant? Koronázó nyár serkentsen és tanítson, Kedves Testvér, hogy egykor megméretvén, hijjával ne találtass! Káldy Lajos. Mit beszélnek a harangok*) Párbeszéd. Angéla: (Kis asztal mellett fii, az asztalon levelezőlapok és egy album.) Magda: Szervusz Angéla! (Az arca szomorú.) Angéla: (Feláll, kezet nyújt.) Isten hozott Magda! Magda: Látom nagy munkában vagy, mit csinálsz? Angéla: Mielőtt kérdésedre felelnék, mondd meg mi van veled, szomorúnak látszol, a szemed is olyan vörös, talán csak nem sírtál? Magda: (Arcát eltakarva sir.) Angéla: (Szeretettel öleli át és aggódva kérdi): Magda, édes Magdikám, mi történt, miért sírsz ilyen keservesen? Magda: (Sírva mondja.) Nagy az én bánatom. Angéla: Mondd el, hátha segíthetek rajta? Magda: Azon már nem lehet segíteni, de azért elmondom. Nem voltam itthon, mikor a harangok megérkeztek, így nem is láttam őket. Annyit beszélnek róla a gyerekek a vasárnapi iskolában, hogy milyen szépek, hogy milyen gyönyörűek. Gondoltam, ha már közelről nem láthattam, legalább a toronyban megnézem. Meg is kértem anyukát, engedje meg, hogy felmehessek és... és ... (Sír.) Angéla: És? Magda: (Szepegve.) és... és nem engedte meg, azt mondta, gyerekeknek nem való a toronyban járkálni. Pedig én úgy szeretném látni. Angéla: Hát csak ez a baj? Ezen könnyen segíthetek. Nem fogsz ugyan felmenni a toronyba és mégis meglátod a harangokat, sokkal hamarabb mintsem gondolnád. — Figyelj csak ide! Már régen gyűjtögetem az evangélikus templomokat ábrázoló lapokat és most kaptam egy albumot, ebbe ragasztom bele valamennyit. Az első lapra természetesen a mi templomunk kerül, és mellé ezt a nagyon szép képet, a mi harangjainkat teszem. (Átnyújtja Magdának a harangokat ábrázoló lapot.) Magda: Ezek a mi harangjaink? Ilyen szépek? Ilyen gyönyörűek? Ó, de örülök, ó, de boldog vagyok, hogy láthatom őket! Angéla: Ez a két harang, a „Szeretet“ és a „Békesség" hívogatnak bennünket a templomba. Magda: Olyan kedvesen zúgnak, úgy örül a lelkem, ha hangjukat hallhatom! Angéla: Én már annyit gondolkoztam azon, hogy mit is beszélhetnek a harangok mikor olyan szépen csengnek-bong- nak. •) Előadták a diósgyőr-vasgyári vasárnapi isko- ások ívzáró ünnepélyen, június 18-án, Magda: Én azt hiszem istentisztelet I előtt ezt 'mondják: Jertek, jertek, nyit- j va már az istenháza, kicsik, nagyok, siessetek, mindannyian itt legyetek! Angéla: Délben így beszélgetnek: Bim-bam, dél van, bim-bam, dél van. (Tagoltan mondogatja.) Magda: Este vájjon mit mondanak? Angéla: Mit is mondhatnának mást, mint: este van, emberek, pihenni térjetek, imádkozni, hálát adni el ne feledjetek! Magda: Anyukám a múltkor azt mondta, hogy a harangnak is van szíve és nagyon fáj neki, ha azt látja, hogy hiába beszél, hiába hívogat. Angéla: Vájjon a mi harangjainknak fájt már a szívük?! Magda: Nem tudom, de én Ígérem soha-soha nem fogom őket megszomo- rítani, ha templomba hívnak mindig elmegyek! Angéla: Én pedig minden este amíg szólnak, összekulcsolom a kezem és imádkozni fogok! Magda: Én is követem példádat. Angéla: Ó, bárcsak minden evangélikus gyermek így tenne, így adna hálát az Istennek a mi szép harangjainkért. Mohácsi Anna. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ‘‘-t! A protestáns zene és a magyarság.*) Irta: Fodor Kálmán. A gyakorlatlan fülnek kiismerhetetlen, a gyakorlatlan kéznek kemény feladat, a kiművelt fülnek s készséges újjaknak áhítatos gyönyörűség a Bach-muzsika. Február 4.-én az estét egy zenekedvelő győri úri család barátságos körében töltöttem, ahol szfikkörű ösz- szehívott társaság részére Magyar- ország egyik legkiválóbb zongora- művésze, a vak Ungár Imre ismételte meg budapesti hangversenyének a teljes műsorát. Bevezetésül Bach-tól játszott nem is egy, hanem két praeludiumot és fugát. Soha nem hallottam még ennél szebbet, mint mikor ez a világtalan művész, a technikai tökéletesség legmagasabb fokú készségével az ujjaiban, a világtól elvonatkozva, fájdalmas elragadtatásra torzult arccal, a világot nem látva, de egy egész világ gazdagságával a lelkében tolmácsolta Bach-muzsikáját. Nem volt ott szó őserdőről! Napsugaras mezők felett szállt a lelkünk s felejthetetlen élménynyel gazdagon tértünk haza azzal az érzéssel, hogy ez a muzsika nemcsak szórakoztatott, de határozottan nevelt és jobbakká tett bennünket, mint voltunk, A protestáns hívőknek fel kell emelkedniük Bach muzsikájának hallgatásában való elmélyüléséig s csak ha elérjük ezt a fokot, akkor tudjuk kellőképpen értékelni azt a Isteni kegyelmet, amely ezt a csudálatos költészetet egyházunkból virágoztatta ki. Idevonatkozó eléggé hiányos feljegyzések mellett is tudjuk, hogy a magyar evangélikus gócpontokból már évszázadok óta sugárzott ez a zene. Az előadóművészet eredményei hiteles feljegyzések nélkül az utókor részére azonban szinte kinyomozhatatlanok. Tudjuk, hogy Mátyás királynak ezüst sípokból való orgonái voltak Budavárán, Visegrádon, de az evangélikus és református egyházak sajnos, ilyesmikkel nem dicsekedhettek. Nemhogy ezüst sípú orgonáink, de igazi barokk orgonánk sem volt. Amikor az orgonaépítészet a fénykorát élte, a magyar nép a török uralommal vívódott. Súlyos, keserves, küzdelmes évei más irányban foglalták el a nemzetet. Az ») Felolvastatott a Győri Protestáns Kör 1939, évi március 2.-i estjén. A diósgyőrvasgyári új harangok. Nevük: Szeretet, Békesség.
