Harangszó, 1939
1939-07-09 / 28. szám
1039c Július 9. 28. szám. i Alapította: KAPI BÉLA 1910-ban. Lap tulajdonos : Dunántúli Luther-8z&vetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthatenkénf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. áö. évfolyam. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A HarangssO ■MikasitO-UaddhlTatata GYŐR n., Petöfi-léi 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P »() fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre c dollái; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér. Postacsokkszámla: 30,628. Tovább! Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Filippi levél 3, 12. Az igazi szent nem állítja magát igaznak, hanem mindig csak könyörög megigazulásért és szüntelenül várja, hogy Isten igaznak ismeri el azokat, akik magukat bűnösnek ismerik el s vétkeiken bánkódnak. Ezért az újjászületett hívő egész élete abból áll, hogy a szív fohászkodásával, a cselekedet kiáltásával, a test fáradozásával mindig csak azt az egyet köve- . teli, sóvárogja és esdekli: mindhalálig napról-napra lehessen megigazult, soha meg ne állapodjék, tényleges célhozérkezettséget soha se ismerhessen, hanem mindig csak várja a megigazítást, mintha az halála órájáig birtokán kívül volna, mivel ő maga még mindig bűnben él és vesztegel. Dr. Luther Mártom. Segélj, Ür Jézus, hogy el ne essünk, Állhatatosak inkább lehessünk; Hogy dicsérhessük érte nevedet S lehessünk egykor mennyben teveled. Koronázó és tanító nyár. Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz neki, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt j óvói tóddal és a te nyomdokaidon kövérség fakad. (65. zsoltár 10—12. v.) A zsoltáríró soraiból elénk rajzolódik a nyár a maga pompázó gazdagságában, fakadó kövérségében. „Megkoronázod az esztendőt.“ Az'évnek a koronája a nyár, a teljesség, a színvallás ideje. Lehull a lepel mindarról, ami a tavaszban csak, mint ígéret, s ezer lehetőség rejtőzött. Egészében, vagy tán csak részleteiben hozza a nyár a tavasz ígéretdús álmait, de mégis bátran elmondhatjuk, hogy a nyár ajándékozó évszak. Nemcsak az ajándékozás, hanem a megméretés, a megítéltetés szakasza is. Gyümölcseiben mutatkozik meg a föld értéke, terméséből láttatik becsesnek, vagy hijjával valónak. Nem a tömött, az illatos virágfüzér az értékmutatója a gyümölcsfának, hanem a valósággal is megadott termés. Nyilvánvaló tehát, hogy a nyár leleplez: semmi sem rejtheti el igazi arcát, nem alakoskodhatik, nem tagadhat. Poros, forró világ ez és mégis áldott, mert kizárja a hazugságot, minden adja azt, ami lényege, belső világa. Jó fa jó gyümölcsöt, romlott fa pedig hitvány gyümölcsöt. Hadd csillanjon meg előttünk néhány tanítás, intés e „korona“ ékköveiből! ígéret és valóság nem azonos dolgok. Amaz csirája ennek, s jó ha bekövetkezik életünkben lépten- nyomon a könnyen tovaröppenő szavak értékmegvalósulása. Életünk értékét az határozza meg, hogy mennyi gyümölcsöt terem. Lehet bennem egy csomó jószándék, izzó, boldog elhatározások sokasága, áldás azonban csak akkor lesz ezekből, ha tudtam a magam életéből másoknak erőt, örömet, vigasztalást sugároztatni, ha könny száradt fel utánam, virág nyílott ki a kövek tövén. „Mit használ atyámfia, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek?“ Ha volt vala( REFORMÁTUS főiskola ) ha kor, amelyik esengett a tettekbe, cselekedetekbe rögzítődő beszédek és ígéretek után, úgy különösen ez a mi korunk az. Hiszen sok való dolog elértéktelenedett, megfakult, mit szóljunk akkor, ha Krisztus nevét viselő keresztyének arcán az isteni világosság is, melyet Isten gyújtott, meghomályo- sult. Vájjon nem miattunk káro- moltatik-e Istennek a neve a pogá- nyok között?! Nézz csak jól magad körül és lásd meg, hogy nem tudod Istennek a szeretetét mások életében szeretetté átfordítani, pedig azért születtél, hogy Isten sze- retetével valakire áldás légy. Óh mi minden lehetsz? Meleg simoga- tás, ital víz, darab kenyér, balzsam, szárny és példa. Gondold csak meg, Istennek az ígéretei nem maradtak meddők, hiúk sem az idők teljességében, sem hajszolt jelenünkben, ideges bizonytalankodásunkban. Isten világában a beszéd az Ige „testet öltött“ és Ennek vagyunk mi a késői sok tekintetben méltatlan sáfárai, akikben a hűségnek és a felelősségnek gyér lángja pislákol.
