Harangszó, 1939

1939-06-25 / 26. szám

im június 25. HARANGSZÓ 209. ORGONAAVATÁSRA. 1 dunaföldvári ev. templom orgonájának 1939. június 4-én történt avatására. 4 toliamat a szeretetbe mártom, fehér telkeknek írok éneket. És mindeneknek boldogan kiáltom: Oh jertek hívek cs figyeljetek! 4 hegytetőről, ott fent a magasból, khol az Ürnak kis temploma áll, Holdog örömben túláradt szívekből ünnepi ének, szent zsolozsma száll. Hallod a dalt? Hogy zeng a messzeségbe? felszáll az űrbe, csillagokon át, 4 hitnek szárnyán lendül a magasba, 5 az Ür hallgatja, mint egy szent imát. Mert szebb imádság nem teremhet annál. Mint hogy ha száz szív egy célért hévül, És dalba önti örömét, reményét, 4 boldogságot, mely füti belül. Oft áldott e nap, áldott ez az óra, Melvet feledni soha nem lehet. Hagv álmodások váltak most valóra. Áz Ür szerezte ezt az ünnepet! Ezt hirdetik a felcsillanó könnyek: 4 gyengének az Ür erőt adott! Hitében áll a hegyen épült város Messze magaslón: fme, itt vagyok! Mint egykoron az Üpnak kis csapatja Jeruzsálemben, ott a völgyben lent Egy akarattal, imádkozva várta 4 Szentlelket, mely csodákat teremt, Ügy nőtt a hit, a szent célért hevülten, Legyőzve közönyt, döntve gátakat, Míg buzgó szívek hő imába forrtak: Uram segíts építni házadat! 5 az Ür segített építni a Házat. Maroknyi nép közt történt a csoda. Szentelt falak közt hálaének árad És zeng a sok síp, búg az orgona! Hirdetve messze: hol munka s imádság Találkozik, ott Isten szól: legyen! Ne félj te kis nyáj, tetszettél az Ürnak! Ma Jézus megint fent járt a hegyen! Oh zengd tovább te Isten orgonája Hivő szíveknek biztató dalát, Hogy élni fog a hegyen épült város, Míg hirdeti a szeretet szavát! S mig száll a dallam az eget keresve, Lenéz a földre az Ürnak szeme S a hegyen álló, imádkozó népét Titkon megáldja mind a két keze! Palotay Gyula. OLVAS D TERJESZD i I I TÁMOGASD A Harancszot! \yúron sokan ráérneJc tanulni. Milyen derék dolog volna, ha a nyári időszakban sokan meg­tanulnának finnül. Erre pedig ki­válóan alkalmas a Harangszó ki­adásában megjelent „Tanuljunk finnül!” című első magyar-finn gyakorlati nyelvtan. Ára csupán 3 pengő. Kapható a könyvikereskedé­sekben és a Harangszó kiadóhiva­talában. GONOSZSÁG ELLEN HÍVTOK SORBA . . . Ti gyönyörű földek s világok, Hitet-fejlesziö messzi távok; Jöttem volna mindig felétek ... — Rég lestem a szent forradalomra, — S vártam a nagy lélek-parancsra: — Mely a gonoszság ellen hívna sorba! Hogy ily soká elmaradtam, — Percet vetettem s arattam; — Az nem lehet a ti hibátok: Gyönyörű földek, világok! — De szívemen fekszel már Te csodás, szép Felvidék: Te megkínzott, meggyötört Testvér magyar nép... Most itt járok közietek faluról-falura, — büszkén feszül rajtam a honvéd egyenruha. — S rólatok zengek dalt Szent csudák és földek: S bámulva nyíló két szememből Kibuggyannak az örömkönnyek... Simonyi Hajas Gyula lévita tanító. OLVASSUK A BIBLIÁT A Isten igéje üzen. Június 25. A paráznáknak. Efezus 5, 3—5. A Biblia azért is a könyvek köny­ve, mert mindenkinek a könyve. Nem találhatunk ezen a földön egy embert, aki száméira ne volna mondanivalója. A mennyei Atya üzenete szól abban mindnyájunkhoz. És ez az üzenet édes atyai aggódás, biztatás, szeretetteljes figyelmeztetés, sokszor kíméletlen le­leplezés, kemény fenyegetés. Boldog az, aki idejében meghallja a hozzáintézett üzenetet. Nem mosolyog azon, hogy a paráznaság kizár az Isten országából. Nem lehet erre a bűnre semmi mentsé­get felhozni. Akármilyen formában kö­veted el, üdvösségedet kockáztatod vele. Június 26. Az üres fecsegőknek. Efe­zus 5, 4—6. Nagyon kemény beszéd ez! Különösen, ha meggondoljuk, hogy ezek a jelzők „bolond“, „üres" nem a gyen- geelméjüek, vagy gyermekek beszédére vonatkoznak, hanem azokra, amelyek épeszű, felnőtt emberek ajkáról hangza­nak el. Üres beszéd a durva, éretlen vic­cek, amit mások szórakoztatására mon­danak el az emberek. Üres beszéd min­den öndicsekvés, a kevély, léleknélküli bizonyságtevés. Biztos meggyőződés nél­kül tovább adott hír, rágalom, másokra vonatkozó ítélet. Hányán nem gondol­nak rá, hogy ezekre lesújt az Isten ha­ragja. Június 27. A vitatkozóknak. I. Tim. 6, 3—5. Divat, betegség ma a keresz­tyének körében a szent dolgok felett való vitatkozás, torzsalkodás. Nagyon sokszor haszontalan és hiábavaló dolog ez. Az Űr Jézus nem vitatkozott, de mindenkor cselekedte az Atya akaratát. Hitedről, keresztyénségedröl ne szavak­kal igyekezz meggyőzni másokat, ha­nem életeddel, ahogyan Pál tette és mások az Ür gyermekei közül cseleked- ték. Ne pazaroljuk erőnket haszontalan vitatkozásokra, hanem arra, hogy egy­mást kölcsönösen építsük. A vitatkozás forrása legtöbbször nem az igazság fél­tése, hanem a feltűnnivágyás, önhittség, türelmetlenség a mások meggyőződésé­vel szemben. Június 28. A szegényeknek. I. Tim. 6, 6—10. Megelégedni azzal, amink van a legnagyobb boldogság. Az elégedet­lenség a legnagyobb szerencsétlenség. Ennek gyökere pedig a hitetlenség. Nem bízni Abban, aki naponként kinyitja ke­zét, hogy kenyeret osztogasson az ő gyermekeinek. Nem ott van boldogság, elég kenyér, ahol tele van a magtár, ahol gazdag ételektől roskadozik az asztal, de ott, ahol az emberek azt a keveset, amijök van hálaadással veszik az Istentől. Ezért van az, hogy nádfedeles kunyhókban állandó ünnep és öröm van, míg sok palotában örökös a gyász és boldogtalanság. Június 29. A hívőknek. I. Tim. 6, 11—46. Életük engedelmesség. Minden órában ez a szó hangzik feléjök: kö­vess engem! Kemény akadályokkal kell megküzdeniük. Életük szakadatlan harc és komoly felelősség. Soha nincsenek biztonságban. Az éberség, a készenlét elhanyatlása azt jelenti, hogy minden pillanatban elbukhatnak, alázuhanhat­nak a bűn mélységeibe. Minden dolgu­kat felelősséggel végzik, mert tudják, Az erfurti kolostorkapu, amelyen át Luther 1505. július 15.-én az Ágoston- szerzetbe lépett.

Next

/
Thumbnails
Contents