Harangszó, 1939

1939-05-21 / 21. szám

If39. május 21. HARANG <57^ 167. AZ ÉN FALUMBAN.. ./ Az én falumban alszik az Isten, Az én falumban a bor a minden. Az én falumban nagy harang hív, De kicsiny lett ott már minden szív. Anyáink régen alszanak, Könyörgés van: üres falaknak, Ifjúságunk szép és erős, De térdel a Mammon előtt. Hiába kérdem: hol a kisgyerek? Nem lettek és nem is születnek, Szülő után nincsen folytatás, Nem hangzik többé gyereksírás. Az én falumra tekints le Isten, Az én falum újra minta legyen! Az én falumért térdeplek Isten, Hogy te legyél ott újra a Minden. Böröcz Sándor. Rádiós istentisxlelet. Má­jus 21.-én 11.15 perckor evangélikus is­tentisztelet a Deáktéri templomból. Prédikál Magócs Károly püspöki má­sodlelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: 17, 404 és himnusz. Karének: Kapi Gyula—Kapi-Králik Jenő: Könyörülj Úristen. Énekli a Lutheránia Vegyeskar. Vezényel Kapi-Králik Jenő. Orgonái Zalánfy Aladár. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő a következő levéllel üdvözölte a harminc éves Harangszót: „Nagytiszteletű Lelkész Ur! A sajtóból veszem az értesülést, hogy a „Harangszó" most töltötte be megje­lenésének harmincadik esztendejét. Ismételten alkalmam nyitott már ki­fejezésre juttatni azt a nagyraértékeiést, amellyel a „Harangszó" egyházi misz- sziójával szemben viseltetem. Ezt az al­kalmat is felhasználom őszinte elisme­résem és hálás köszönetem kifejezésére, amelyhez hozzáfűzöm azt a szívbeli jó- kívánatot, hogy a .JJarangszó" még na­gyon soká tölthesse be áldásos hivatá­sát Isten dicsőségére és egyházunk ja­vára. Kiváló tiszteletem és szívélyes hit­testvéri üdvözletem őszinte nyilvánítá­sával vagyok Nagytiszteietöségednek készséges hive báró Radvánsaky Albert egyetemes felügyelő. Apró történetek. Majd elválik, A prédikáció végén így szólt egy nő a prédikátorhoz: „Oh, mily nagyon épí­tett engem az a szép beszéd." „Az majd a hét folyamán válik el" — szólt a pré­dikátor. Jobb cipőt. Miközben egy suszter mértéket vett lelkipásztorának a lábáról, elkezdett hálálkodni, hogy mennyi áldást merít 6 a prédikációkból, s most ismerte meg Igazán a maga bűneit, s a Megváltó szeretetét. Jó, jó, — felelt a lelkész — de cipőt is csinálj jobbat, mint amilyet hitetlen korodban csináltál. OLVASSUK A BIBLIÁT Krisztustól nyert kincseink. 11. Az imádság. Május 21. Imádság és önmegtartóz­tatás. I. Péter 4, 7—11. Az imádság leg­első kelléke a hit és bizalom, de az apostolon keresztül itt arra figyelmez­tet az Ür, hogy az imádsághoz még ön­megtartóztatás vagyis: józanság és mér­tékletesség is szükséges. Mi közük ezek­nek az imádsághoz?! Az a közük, hogy tapasztalat szerint — aki ezt az intel­A zagyvapálfalvai templom. met megveti, az sohasem fog tudni iga­zán imádkozni. Ha nagyobb figyelmet szentelünk majd az önmegtartóztatás­nak, kevesebb lesz templomhíveink kö­zött az alvó ember. Május 22. Képmutató imádság. Máté 6, 5—8. Az ember született színész. Oly nagyszerűen játssza szerepét, hogy szín­lelése a leggyakorlottabb szemet is meg­téveszti. Az alakoskodást azután vallá­sos térre is átviszi. „Kegyesnek“ akar látszani, holott szívében elfordult Isten­től. Sohase mutasd magadat „valláso- sabb“-nak, mint amilyen valósággal vagy. Mert Isten utálja az álszenteske­dést, de a valódi istenfélelmet megju­talmazza. Május 23. Kitartó imádság. Lukács 18, 1—8. Túlságosan kevés az az idő, amit az imádságnak szentelsz! Pedig a lélek épúgy megkívánja a maga ételét (az Igét) és italát (az imádságot), akár csak a test. Táplálék híjján a test el- csenevészedik. De ugyanez lesz sorsa a léleknek is. Sokkal többet kell imád­koznod, ha azt akarod, hogy imádsá­gaidnak megteremjen gyümölcse! — Persze a kitartó imádság alatt nem „imafelmondást“ kell érteni. Próbálj szívből, saját szavaiddal is imádkozni, beszélgetni Istennel, mint a gyermek édes atyjával. Május 24. Alázatos imádság. Lukács 18, 9—11. Amit Isten leginkább kedvel az az alázat, amit leginkább megvet, az a felfuvalkodottság. Az önigazságában sütkérező ember imádsága előtt bezá­rul a menny, a bűnbánó ember imádsá­ga előtt azonban megnyílik. Miért van ez? Mert az önigazságával kevélykedő ember hazudik. Ha imameghallgatást vársz, ne hiányozzék imádságodból So­ha a bűnbánó alázatosság. Május 25. Az imádság útmutatása. Cselekedetek k. 1, 21—26. Hívő keresz­tyének életében az imádság nem csupán kegyes szórakozás, hanem tanácsadó a gyakorlati élet számára. Válaszút előtt állva a keresztyén mindenekelőtt imád­kozik. Nehéz helyzetekből kivezető utat mutat az imádság. — íme az apostolok reá merik bízni magukat az imádság útmutatására. Hívő keresztyén gyakran fordul az Úrhoz ezzel az esdeklő szóval: „Uram, mutasd meg!“ Május 26. Az imádság ereje. Cselei kedetek könyve 4, 29—37. Hívők imád­sága az erőnek az imádsága szokott lenni. Ahol jelen van az Ür, ott nem is lehet másként: Bátor bizonyságtéte­lek hangzanak el, betegek gyógyulnak, jelek és csodák történnek, a tagok nagy áldozatkészségre buzdulnak, megmoz­dulnak a szívek, sőt még az a helyiség :s, ahol egybegyűltek. — Nincs erete mádságaitoknak?! Akkor valahol a hit, bizalom, bűnbánó alázatosság és kitar­tás körül van a hiba. Május 27. Imaóra. Cselekedetek k. 1, 12—20. A pünkösdi navy ébredést az mostolok közös imádságban készítették elő. Ma is vannak keresztyén egyház­tagok, akik ellenséges szemmel, vagy >obbik esetben közömbösen néznek az imádkozó összejövetelekre. Pedig az egyházi ébredésnek ezek egyengetik út- iát! — Van-e gyülekezetedben imaóra?! Ha nincs, mi az akadálya annak, hogv legyen?! Szívvel-lélekkel együtt imád­kozni! Ez hozza meg egyházunk szá­mára a várva-várt új Pünkösdöt! Harmati Béla. nz egyházi esztendő Husvét utáni 6. vasárnap. I. Péter 4, 7-11. Adjunk hálát: Hogy reménységünk van Krisztus által. Hogy szeretetben élhetünk. Hogy Isten dicsőségére szolgálhatunk. Könyörögjünk: Hogy az egymás iránti szeretet me­legítse át életünket. Hogy hűségesen sáfárkodjunk a ke­gyelmi ajándékokkal. Hogy mindenben Isten dicsőségét ke­ressük. KARCOLATOK Egy kis templomi erkölcstan. A templom az Isten háza és nem emberé. Az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására való, nem pedig gyűlésezésre. A templom Isten dicsőítésének és nem ember dicsőítésének a háza. Nem szabad tehát a templomban sem éljenezni, sem tapsolni.

Next

/
Thumbnails
Contents