Harangszó, 1939
1939-05-14 / 20. szám
158. HARANG S 7 rt Apró történeteit. Miről Ismerhető fel. Egy könnyelmű cselédlány megtért. Midőn kérdezték, hogy miről ismerhető fel megtérése, így szólt: „Mióta megtértem, a szekrények alatt is szoktam seperni.“ — Egy bérkocsis meg azt mondta, hogy megtérését legelőször a felesége, azután a lova vette észre. Valódi Keresztyén. Valaki kérdezte: N. U. valódi keresztyén? A felelet így hangzott: „Azt nem tudom addig megmondani, amig nem látom az otthoni életet, hogy hogyan bánik a feleségével!" Senkísem állhat félre! Úgy hangzik ez a felkiáltó mondat, mintha a javában álló képviselőválasztási harcok valamelyik plakátjáról vettük volna. Nem onnan vettük. De mégis ezekkel a falu és város nyugalmát megbolygató harcokkal kapcsolatban írjuk ide ennek a lapnak a hasábjaira: Senki sem állhat félre! Nem akar ez semmiféle pártnak a csalogató cégére lenni. A Harangszó nem politizál. A politikát rábízza azokra, akiket politizálni rendelt az Isten. Még kevésbbé ismeri a Harangszó az akárhányszor leplezetlen egyéni érdekek uszályhordozójává lett pártpolitikát. Csupán szolgálni akar a Harangszó akkor is, amikor a magyar belpolitikai életnek ezeknél a mai nagy eseményeinél is megáll és szolgáló szeretettel rá kíván mutatni arra, hogy ezekben az eseményekben mit kíván olvasóitól az Isten. Senki sem állhat félre! Magyar nemzetünk barázdált, meggyötört arcára tekintsünk, amikor ezt a felkiáltó mondatot leírjuk. Ezekben a mai eseményekben minden magyartól azt kívánja Isten, hogy a nemzet arcára tekintsen és onnan és egyedül csak onnan olvassa le, mi a tennivalója. Azt kívánja tehát Isten minden magyartól, hogy minden mellékes, minden másodrangú szemponton felülemelkedve azt keresse és azt tegye ma, ami népe és nemzete közös nagy érdeke. Az első, amit meg kell tennie az, hogy nem állhat félre! Nem mondhatja senki azt, hogy semmi köze ahhoz, ami a politikában történik. Nem mondhatja senki azt, hogy neki egészen közömbös, hogy ki kéri tőle a szavazatát, hogy milyen összetétele lesz az új magyar országgyűlésnek, mert neki úgyis minden mindegy, mert az urak dolga az egész ügy és neki se így, se úgy nem sok hasznot jelent. Senki sem állhat félre! Nem lármázást, nem korteskedést, nem voksokon való nyerészkedést értünk ez alatt! Azt értjük, hogy nekünk magyaroknak, mindnyájunknak a magunk alacsony érdekeinek szűk köréből kilépve felelősségre kell ébrednünk a nemzet ügyével szemben. Élő téglákként bele kell épülnünk a nemzet élő templomának testébe. Részt kell kérnünk és vállalnunk abból, hogy — éppen az új országgyűlés révén is — hogyan alakul nemzetünk jövője. Meg kell értenünk, hogy felelősek vagyunk azért, hogy — ezeknek a mai eseményeknek a folyományaképpen is — milyen útra tér a nemzet, vagy milyen utat hagy el. Tehát nem állhatunk félre! Szükség van minden magyarra, aki szíve és leiké legmélyéig magyar! Lehet, hogy földalatti erők új, talán utolsó hagy, gonosz harcra jönnek fel e nép ellen. A sátán roppant leleményes és jól ismeri énnek a népnek a gyengéit, ahol megvetheti a lábát és a pusztulás mérgét csepegtetheti el. Nem akar a Harangszó senkinek a lelkiismeretén erőszakot tenni. Csak arra kéri olvasóit, hogy vessenek számot lelkiismeretűkkel és úgy cselekedjenek, hogy a lelkiismeretűkké! és a lelkiismeretükben a magyar nemzet jövőjének alakulásáért felelősségre szólító Istennel el tudjanak számolni! De az a felkiáltó mondat azt is akarja jelenteni, hogy ezekben á napokban nem állhat félre egyetlenegy imádkozó magyar sem! Ha ránézünk nemzetünk arcára, azt is jéóiVashat.iuk róla, hogy nekünk többet kell tennünk azért a nemzetért, mint szavaznunk, meggyőződésünket megvallanunk és hazaszeretetünk lángját magasra tartanunk. Nekünk imádkoznunk is kell! Sokat beszélnek ma a hazáról, sokat ábrándoznak feltámadásáról, nagyságáról, boldogságáról. De kevesen keveset imádkoznak érte. Pedig mindenkinél többet tesz ma az a magyar, aki talárt bem szavazhat, mert nincs rá joga, mert asszony, vagy ifjú még) de hívő leiké egész bizodalmával Isten kezére bízza ennek a hazának a sorsát, jövőjét és tőle könyörög erre a népre megújító és boldogító áldást. Mi tehát semmiképpen sem állhatunk félre! Imádságunkat és önzetlen szeretetünk odaadását várja tőlünk a nemzet arca. Ne állj hát félre Te se, Testvérem, hogy az Isten ujja új, szebb, tisztább és boldogabb vonásokat húzzon ennek a nemzetnek az arcán! Sümegi István. Törődjetek koniírmandusainkkal! 800 ingyenpéldányi küldünk évek óta hetenként az evangélikus szórványokra. Mindezt olvasóink adománya fedezi. Aki a Harangszót támogatja, az evangélikus szegény szórványhívőket segíti. OLVASSUK A BIBLIÁT Krisztustól nyert kincseink. I. A megnyílt menny. Május 14. Követ a mennyből. Lukács 1, 26—38. Krisztus életében minduntalan a menny megnyílt kapujával találkozunk. Jákob csak álomban látta a megnyílt eget s az égig érő létrát, melyen Isten angyalai fel és alá jártak. Máriának, az Ür Jézus földi anyjának ez a kegyelem ébrenlét állapotában jut osztályrészül. Máriát eleinte kétség gyötri, 1939. május 14. de teljesén megnyugtatja ez a szó: „Istennél semmi sem lehetetlen!“ Tudsz-e te is megnyugodni ez Igében? Május 15. A mennyország kulcsa. Máté 3, Í3—17. A menny kapuját legbiztosabban két kulccsal lehet kinyitni: az engedelmesség és az alázat kulcsával. Űrünk engedelmes, mert reálép messiási hivatásának tövises útjára. De alázatos is, mért égy nálánál kisebb személy áltál engedi megkeresztelni magát. Engedelmeskedsz-e aZ isteni hívásnak? Alázatos vagy-e háládnál kisebbekkel szemben is? Csák akkor nyílik meg imádságodra a menny és nyugszik meg rajtad az Isten Lelke. Május 16. Mennyei dicsőség. Máté 17, 1—9. A három tanítvány egybehangzó véleménye, hogy „jó“ ott lenni a megdicsőülés hegyén. Ugyanazt állítják hívő keresztyének, hogy „jó“ az Istennel együtt lenhi, „jó“ Krisztusunk dicsőségében osztozni. Ha már ez ä kóstoló a mennyei dicsőségből ilyen „jó“-nak bizonyul, milyen lehet annak teljessége a mennyben? Kóstold meg a mennyei dicsőség édes ízét és epedni fogsz utána! MájüS 17. Az útnyitó. Zsidókhoz írt iév. 6, ii—áO. Nagy reménységünk vart nekünk keresztyéneknek. Ez a reménység a mennyország. Isten megígérte, hogy Fia vére által nekünk bűnbocsánatot ad. Már pedig, akié a bűnbocsánat, azé a mennyország. Lehetetlen, hogy Isten hazudjon! Azért e biztos reménységbe fogódzón belé lelkünk, mint a horgony a tenger homokjába. Főpapunk aZ Ür Jézus útnyitóul mennybe ment értünk. Május 18. A mehnybeszálló Krisztus. Cselekedetek könyve 1, 1—11. Urunk a mennybe ment s minket is odavár. Küldetésének a célja az volt, hogy mi mennybe jussunk. Ma áldozócsütörtök napján gondoljuk végig: mennyi mindent tett az Ür Jézus mennybejutásunk érdekében! Isten volt és emberré lett. Erős volt és megerőtlenedett. Szent volt és mégis hordozta bűneinket. Élet fejedelme volt, mégis meghalt érettünk. Miután üdvösségünk munkáját teljesen elvégezte, akkor szállt a mennybe. Május 19. Vértanú látomás. Cselekedetek k. 7, 51—60. Vértanuk kiváltsága az, hogy látják a megnyílt eget és Krisztust az Isten jobbja felől. Isten azért engedélyezi nekik e legfelségesebb látomást, hogy bátran szembe tudjanak nézni a veszedelmekkel, sőt a kínnal és halállal is. Ezt tette István. A kődarabok láttára nem rettent meg, hanem az Ür Jézusnak ajánlotta lelkét, tudván, hogy a testet megölhetik, de a lelket nem! Van-e benned valami István hősiességéből?! Május 20. A megdicsőült Krisztus hatalma. Cselekedetek k. 9, 1—8. Nem Saul az egyetlen, aki a Feltámadottal találkozott. De e találkozás nála folyt le legszembeszökőbben és ő az, akinél e találkozásnak legmesszebbmenő kihatásai voltak. Légy meggyőződve, hogy Krisztusnak van hatalma visszafordítani összes ellenségeit. Ha mégsem teszi, hanem egyeseket hagy a kárhozat útján futni, azért nem Krisztust illeti szemrehányás. Ő a tévelygő bűnösöknek utána megy, a krisztusgyűlölő, megátalkodott bűnösök pedig saját hibájuk folytán vesznek el. Harmati Béla.
