Harangszó, 1939
1939-04-30 / 18. szám
30. évfolyam. 1030. április 30. 18. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév elett kéthetenként a KIS HARANQS20, Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhoaaám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Űr a ml oltalmunkl A Harangnó iserkeuM-ki adóhivatala GYŐR II., Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,626. Megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. Cselekedetek könyve 9, 16. Ha úgy szeretnél a Krisztus örököstársa és testvére lenni, hogy azért mégsem vagy hajlandó vele szenvedni és hozzá hasonlóvá lenni, akkor az ítéletnapon bizonnyal nem fogad el sem örököstársának, sem pedig testvérének, hanem megkérdezi majd, hol a töviskoronád, kereszted, a szegek és a korbács, vol- tál-e utálat a világ szemében, mint ahogy Ö maga és minden tagja is az volt kezdettől fogva. Ha ezeket nem tudod előmutatni, akkor hogyan tartson testvérének? Együtt kell szenvednünk teljes hasonlóságban a Krisztussal, másként dicsőségében sem részesedhetünk. Viselnünk kell szenvedésének jeleit, a töviskoronát, korbácsot és szegeket, nem csak úgy ránkfestve, hanem húsunkba verve. Pál is azt ajánlja, hogy minden keresztyénnek viselnie kell Krisztus sebhelyeit. Ne rémüljenek hát meg a keresztyének, ha e világ mindenféle szenvedéssel illeti őket, mint teszi mostanában némely testvérünkkel. Több is következik még, ha majd eljön ellenségünk órája és a sötétség hatalma. Ne törődjetek vele: kell szenvedni, különben nem juthatnánk dicsőségre. De hogy mit nyer vele, ha minket megöldököl, azt ám lássa majd! Dr. Luther Márton. Bár hitemért szenvednem kell S gyűlölettel Illetnek az emberek, De tudom és ez nyújt vigaszt Hogy mi aggaszt, Az úgy tetszik Istennek. Egy kevésig Talán késik Az ítélet, De rossz véget Érnek, kik bántják lelkem. Az ünnepnapot megszenteljed! Isten tízparancsolata között egyetlen egy sincs, amelynek megszegése olyan csekély lelkiismeret- furdalást okozna az embereknek, mint a harmadik parancsolat. Az ünnepszentelés Istentől származó parancsa ellen egész tömegek vétenek minden bűntudat és bűnbánat nélkül. Eddigi tapasztalataim szerint ennek a jelenségnek több oka van. Legáltalánosabb oka, hogy a keresztyén egyháztagok legnagyobb része egyáltalán nincs tisztában ennek a parancsolatnak komolyságával és a helyes ünnepszentelés lényegével. Legtöbben azt hiszik, hogy az ünnep csak a pihenés napja. Az ilyenek ünnepszentelésnek tekintik az ünnepnapi lustálkodást, a teljes tétlenségbe merülést. Az ünnepszentelés parancsát megszegő egyháztagok nagyobb része megelégszik azzal, hogy nem dolgozik, nem szórakozik, tehát semmi szembeszökő, durva ünneprontást nem követ el, de tovább egyetlen lépéssel sem megy. Nem keresi Isten házát, odahaza sem veszi elő bibliáját, énekeskönyvét. Ünnepnapjait munka, szórakozás és Isten nélkül tölti el, mert szemében az ünnep semmi egyéb, mint a megpihenés napja. Mondanom sem kell, hogy akik így gondolkodnak, azok vétenek Isten harmadik parancsolata ellen. Az ünnepnapot meg kell szentelnünk! Templomba járással, igeolvasással, imádkozással és énekléssel, sőt Istennek tetsző kegyes cselekedetekkel, egyszóval: Isten szent nevének gondolatban, szóban és cselekedetben való megdicsőítésével. Vétenek egyháztagjaink a fenti parancsolat ellen durva ünneprontás formájában is. Különösen kettőre szeretném felhívni a figyelmet. Egyik az ünnepnapot hétköznappá alacsonyító munkálkodás. Ezt az anyagiak túlzott szeretete, a pénzsóvárgás idézi elő. Nem egyszer a kishitűség. Volt gyülekezetemben ismételten láttam, hogy egyháztagjaim vasárnapi napon szénát gyűjtöttek. Mikor megkérdeztem tőlük, hogy miért ez a lázas, türelmetlen vasárnapi munka, azt felelték, hogy holnap könnyen eső lehet és nem szeretnék ha megáznék a jól beszáradt széna, azért hát inkább csak ma végzik el, hiszen a közmondás is azt mondja: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.“ Nem szomorú, ha keresztyén egyháztagok inkább emberi bölcseség tanácsán járnak, mint Isten parancsolata betöltésének útjain?! Ugyancsak volt gyülekezetemben volt szomorú tapasztalatom a íVasá^nap. tartott vásárokkal kapi \ Kereszt alatt öröm.
