Harangszó, 1939
1939-04-09 / 15. szám
118 HARANGSZÓ 1939. április 9, HA PEDIG KRISZTUS FEL NEM TÁMADOTT, AKKOR HIÁBAVALÓ A MI PRÉDIKÁLÁSUNK, DE HIÁBAVALÓ A TI HITETEK IS. (I. Ko- rintus 15, 14.) FELTÁMADÁS UTÁN. A tanítványok együtt ültek este Egy kis szobában, titkos rejteken S íme, fény villant, feltárult az ajtó S megállt előttük Jézus csendesen. Elhagyta már a holtak birodalmát, Homloka ragyog, mint a bérc hava... Jóságos szeme végigsiklik rajtuk: Békesség nektek! — csendül meg szava. Senki sem felel. Ájult, mély döbbenet, Mint villámütés, fut át a szobán. A kétség ott ül mindegyiknek arcán: A jelenés csak látomás talán? De szól a Mester: — Mért háborodtok meg? Nem ismertek meg, vájjon, engemet? Lássátok hát a kezem s lábaimat, Miket átfúrtak kegyetlen szegek! Kezét s lábait feléjük mutatja, Ott van még rajtuk a szegek nyoma... Feltárja mellén a lándzsahasítást S ámulva nézik: Óh, égi csoda! De érinteni nem merik. Ügy félnek, Hogy szétfoszlik a bűvös látomány S újra magukra maradnak majd árván, Mint azon a vad, rémes éjszakán. S megcsendül újra Jézus szelíd hangja: — Egy kevés ételt adjatok nekem! Sült hal s kevés méz maradt még a tálban: Odateszik eléje hirtelen. Jézus leül s ott eszik előttük, Mereven nézik az ő hívei: Mintha Urukat most látnák először ... Szemükben a hit kezd már fényleni. És szól a Mester: — Hisztek-e Énbennem? Hiszitek-e, hogy győzve a halál? Feltámadtam a halottak sorából, Rajtam a földnek nincs hatalma már. Menjetek el hát széles e világra: Hirdessétek a csodát szerteszét És tanítsatok minden népeket, Megerősítve milliók hitét...! Felderült most a tanítványok arca, Szemük örömtől fénylett, ragyogott. Elhitték, hogy a Mester van közöttük, Ki a halálból ím feltámadott. S mikor kérdezni akarták örömmel: Mint tudott győzni síri éjjelen? Fény villant újra a szobán keresztül S a drága Vendég eltűnt hirtelen. Várhegyi Iván. HALÁL! HOL A TE FULLÁNKOD? POKOL! HOL A TE DIA- DALMAD? (I. Korintus 15, 55.) OLVASSUK A BIBLIÁT Ésaiás-passió húsvéti záróhangjai. 5. Az Ür Szolgájának dicsősége. Április 2. Ésaiás 60:19—22. Örökkévaló világosságban. A feltámadásban kezdődik az Ür Szolgájának és az Ő népének örökkévaló dicsősége. Ez a dicsőség épen abban lett teljessé, hogy már e földön fényeskedik. Nem e világhoz kötött, múlandó világosságot áraszt ez, hanem állandóan növekvő és az örökkévalóságban ragyogó húsvéti fény ez. — Uram, hálát adok, hogy a húsvéti feltámadás fényességével engem is az örökélet dicsőségébe vonsz. Április 10. Ésaiás 61, 1. Az élet örömében. Azt is megmondja a Messiás passiójának az örökéletbe nyúló húsvéti folytatása, hogy miben áll e földön az, ami az örökkévalóságig elhat. Ez nem más, mint szegények, megtört szívűek, foglyok és megkötözöttek eljuttatása életük igazi örömeihez. — Megváltó Krisztusom! Hála néked, hogy a feltámadás e csodálatos örömüzenetének nemcsak részesévé, hanem hirdetőjévé is tettél! Április 11. Ésaiás 61, 2—3. A gyász palástjában. A Messiás dicsősége nemcsak az életben, hanem a halálban és a halál felett is nyilvánvalóvá lesz. Eltöröl Ö minden gyászt. Palástot borít a feketére, feltámadása dicsőségének örök fehér palástját: a húsvét vigasztalását. — Élet és halál szabados Ura! Hála néked, hogy az életet nyújtod nekünk, híveidnek és nem rettent többé minket a halál! Április 12. Ésaiás 61, 10—11. Az igazság kisarjasztásában. Bármennyi igazságtalanság történhetett az Ür Szolgájával és népével ezen a földön, végül mégis csak örvendezésre nyílhat az Isten népének ajka, mert felhozza az Ür az Ö dicsőségében az igazság napját, kisarjasztja azt, hogy hirdesse az Ür hatalmát. — Igaz Urunk, milyen jó azt már most tudnunk, hogy azoké az igazság, akik egyedül Tebenned hisznek! Április 13. Ésaiás 62, 1—4. Sión ékességében. Az Ür Szolgájának dicsősége e földön tulajdonképen a Sionhoz van kötve. A Krisztus Sionja, az Anyaszent- egyház, az Ür népének szent közössége. Még szétszórtságban és elhagyatottság- ban sem lesz éktelen Sión, mert rajta van az Ür dicső Szolgájának fényessége. így Krisztus dicsőségének hirdetőjévé lesz. — Hála neked, Uram, hogy engem is már eljegyeztél Sión dicsőségével magadnak. Április 14. Ésaiás 65, 17—19. Üj égen és új földön. Az Ür Szolgájának teljes dicsősége akkor lesz majd nyilvánvalóvá, mikor visszajön és mindent újjá tesz égen és földön. Akkor legyőzetik az ördög és nem lesz más hallható, mint csak az angyalok örök örvendezése. így változik át a passió szomorú éneke diadalmas hallelujává. — Hadd legyek, Királyom, én is a veled és neked örvendező angyali sereged örök énekese! Április 15. Ésaiás 66, 10—13. A vigasztaló Szent Lélekben. Addig is, amig teljességre nem jut az Ür Szolgájának ez az égre és földre kiható dicsősége, úgy cselekszik már most velünk az Ür, mint ahogyan minden napon lesz majd az Ő közelében. Akkor örök vigadozás lesz mennyei örömökben, de addig is állandó vigasztalás. Ez pedig a Szent Lélek által lett Isten népének tulajdonává az Ür dicsőségére Jeruzsálemben. — Könyörgök Uram, aki húsvét örök- élet-útjára vezettél, taníts azon már most szerinted járnom Szent Lelked által, hogy feltámadott Szolgáddal együtt vigadhassak majd az Ö dicsőségében! lttzés Mihály. KARCOLATOK A békességsserző szent Fő. Egyik leggyönyörűbb nagypénteki énekünk a 177.: „Óh fő, vérző sebekkel.. Ez ének keletkezése ékesen tanúsítja, hogy akik igazán krisztuséi,, azok egyek tudnak lenni, akármilyen felekezethez tartoznak is. Az eredetijét egy római katolikus szerzetes, Clairvauxi (olvasd: Klervói) Bernát írta, latinul. Németre Gerhardt Pál evangélikus lelkész, énekköltő, az „Isten hárfása" fordította. Magyarra Sántha Károly evangélikus lelkész ültette. Angolra Waddel Aexander Jakab református lelkész fordította. A dallama Bach Sebestyéntől való. Sőt megzenésítette a zsidó Mendelssohn Félix is. Akik szívből zengik a Bárány dícséretét, azok mindig egyek tudnak lenni. Zengjük hát egy szívvel: „Oh fő, vérző sebekkel Meggyötrött, megrakott! Fő, szúró tövisekkel Megkoronáztatott! Oh fő, előbb oly ékes, Most olyan megvetett: Végy tőlem, oh szentséges, Hálát s dicséretet!“ MERT ÉN TUDOM, HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL ÉS UTOLJÁRA AZ ÉN POROM FELETT MEGÁLL. (Jób 19, 25.) HETI KRÓNIKA Veszedelmes árvíz zúdult az egész: Sajó völgyére. Borsod és Heves megyében igen sok falu víz alá került. — Az alföldi bizottság nagygyűlésén a kormányzó beszédet mondott, melyben kitért Kárpátalja visszacsatolásának nagy jelentőségére. — A kárpátaljai harcok sebesültjeit és a betegeket Budapestre szállították. — Gróf Teleki Pál miniszter- elnök nagy beszéddel indokolta meg a felsőház bizottságai előtt a zsidótörvény- javaslatot, melyet azután megszavaztak. — Megtörtént a határ megállapítása Magyarország és Szlovákia között az Ung-völgyi vitás területen. A megáltapo-
