Harangszó, 1939
1939-04-02 / 14. szám
108. HARANGSZÓ 1989. április 2, MAGYAR-RUSZIN TESTVÉRISÉG. Meleg szeretettel kinyújtom kezemet. Feléd elhagyatott szegény ruszin nemzet, Kicsiny vagy, árva vagy, de mégis hős voltál, Velünk együtt küzdve annyi vért áldoztál. Mi is árvák vagyunk, meglépett magyarok, Megszaggattak bennünk üvöltő farkasok, Ezer sebből vérzünk, csak sírva vigadunk, Lesik a vesztünket, de mégis itt vagyunk I Magyar-Ruszin Nemzet, mindakettö árva, Boruljunk megértőn testvérként egymásra Erre intsen dicső Rákóczi szelleme, Kössön össze bennünk az Urnák szent keze. Szentantalfai Nagy Lajos. Sofya nem bánod meg: ha tiszta életet élsz, ha Isten szent akaratát tanulmányozod, ha ió vagy a szegényekhez, ha előbb jó! megfontolod azután ítélsz, ha hű vagy istenhez, ha bocsánatot kérsz, mikor tévedtél, ha a vasárnapot megszenteled, ha naponta bizonyos időt szentelsz biblia olvasásra és imádságra, ha Isten országának építésére adakozol, ha más tettét a legjobban értelmezed, ha igykszel lelkeket menteni. Bakonyszombathely. özv. Varga Já- nosné, Bálint Éva szegény asszony 100 P-t, mindenét a gyülekezetnek juttatta. Isten áldja meg halóporaiban e kegyes- szívű derék szegény asszonyt. Egy uj jelvényt mutatunk be olvasóinknak, az evangélikus ifjúsági egyesületek jelvényét. A KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) jelvénye és a Luther-rózsa összekapcsolása. — A háromszöges KIÉ jelvény három oldala és a háromszöget középen átfogó szalag a KIÉ munka négyes programmját jelképezi, aminek az alapja Lukács evangéliuma 2. rész 52. versében van. Jézus példája szerint kell növekedni minden fiatalembernek: 1. lélekben, 2. testben, 3. értelemben és 4. „emberek előtti kedvességben“. — A háromszöges KIÉ jelvény az egész világon ismert ifjúsági jelvény, a Luther-rózsával párosítva kizárólag magyar evangélikus ifjúsági jelvénnyé lett. — A Luther-rózsát mindenki viselheti, az evangélikus KIÉ jelvényt csak az, aki tagja aZ evangélikus ifjúsági egyesületnek. (Megrendelhető az Evangélikus KIÉ Központban, Budapest, VIII., Horánszky-u. 26. szám. Ára 50 fillér.) OLVASSUK A BIBLIÁT Ésaiás-passió. 4. Az Úr Szolgájának szenvedése. Április 2. Ésaiás 53, 1—2. Száraz földből nőtt ki. Jézus Krisztus, az Ür igaz Szolgája nem valami nagyszerű nemzeti nevelés terméke, hanem Istennek ebben a kiszikkadt, bűnös emberi életben megjelent kegyelme. Neki a testtélevés, a földi élet csak szenvedést hozhatott, mert ez a föld bűnös és belőle nem virágozhatott ki olyan élet, ami ezt a földet paradicsommá, kívánatossá tehetné. — Uram hálát adok, hogy még az én bűnös szívem számára is eljöttél ide, szenvedésed honába. Április 3. Ésaiás 53, 3. Nem vala kívánatos. Az Ür Szolgáját az ő szenvedése tette nemkívánatossá. A valóságban a szenvedő és kereszten gyötrődő Krisztus nem volt bizony kívánatos látvány. Az, aki a fájdalmak férfia volt, legnagyobb szenvedéseit akkor hordozta, amikor még azok is elfordultak tőle, akik övéi voltak. — Uram, bocsásd meg nekem, hogy én is szívesebben látnám szenvedés-nélküli diadalmas királyságodat, mint kereszthalálodat. Április 4. Ésaiás 53. 4—5. Miattunk, helyettünk, érettünk. Pedig nélkülözhetetlen volt az ő szenvedése, hiába tiltakozott ellene Péter is. Mi nem szenvedhettük volna el azt, amit ö vállalt miattunk, helyettünk és érettünk. Pedig valakinek vállalnia kellett. Másképen végünk volna, ö bűnhődött, hogy mi meggyógyuljunk. — Uram, Megváltóm! Nem tehetek mást szent kereszted előtt, mint hódolattal átadom magamat neked, ki keresztfára mentél érettem! Április 5. Ésaiás 53, 6—7. Bárány alázatosságával. Még hozzá teljes türelemmel és némasággal szenvedte érettünk a keresztet. Elvállalta úgy, ahogyan az Ür reá mérte az Ö Szolgájára. Tudta, hogy elszéledt nyájtestvérei, mi bűnös emberek csak egy panasz-szavára is, mint Péter, emberi fegyverrel igyekeznénk őt védelmezni s akkor ismét nem élhetnénk Isten kegyelméből. — Uram, halálig alázatos Krisztusom, add Szent Lelkedet, hogy szívemben felma- gasztaltassál! Április 6. Ésaiás 53, 8—9. Kínos vég. Az Ür Szolgájának szenvedése kínos befejezés is. Minden földi értéket elvetett hívogatja a napsugarat, az esőthozó felhőt, hogy ontsa áldását lakóira. Minden folyó, minden patak lesiet az Alföldre, mint a vércsepp a szív felé. Istentelen kéz, mely megrontja ezt a szent egységet. I. fiú: Gyilkosok! Gyilkosok! Zsuzsi: Hazúgság, a kultúra örök szégyenfoltja Trianon. Hazúgság! János: Gyerekek, ezt ne feledjétek! Gyerekek: Soha! Bodó: De én március 15-ről akartam beszélni. Laci: Petőfi... Jókai... II. fiú: Talpra magyar, hí a haza! Mind: Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! I' ] 1 j Bodó: Ez a nap a magyar ifjúság napja s tanúságot tesz, hogy az ifjúság csodákat művelhet, ha van benne tűz, lelkesedés, önzetlen elszántság, ha több neki a haza, mint nyomorult élete. Géza: Sehonnai bitang ember ki most ha kell halni nem mer...! Zsuzsi: (Felállva.) Esküszünk...! Mind: (Felállva.) Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! (Leülnek.) (Zörgetnek a hátsó ajtón.) Többen: Zörgetnek: János: Csend! Bodó: Ki ez? Ki jöhet innen? Zsuzsi: (Hátra dobja a fátyolát.) Meneküljön... meneküljön ... önért jönnek. Bodó: Zsuzsi ön az...? ön velünk? Zsuzsi: Lelkemmel, életemmel. Meneküljön Miklós, magáért jönnek...! János: (Zörgetnek.) Innen csak jóbarát jöhet. (Megy az ajtó felé.) Meglátjuk mindjárt, ki lett légyen. (Kinyitja az ajtót.) Gyuri! 8. JELENET. Gyuri: (Jön be.) Szebb jövőt. Minden: Adjon Isten! Zsuzsi: (Elhülve.) Gyuri, te... te... vagy, Gyuri!? Gyuri: Csakhogy már téged is itt látlak köztünk. Tudtam, hogy találkozunk még. Bodó: Isten útjai ezek. A magyar szívek találkoznak. Mit csinálnak ott túl? Gyuri: Ünnepelnek és szomorkodnak. Bodó: Akárcsak mi. Zsuzsi: (Ijedten.) Hol jártál? Gyuri: A határon túl, a testvéreknél. Zsuzsi: Istenem, te gyerek, mit csináltál ott? Gyuri: Vittem vizet a mienkből s hoztam az övékéből. Zsuzsi: (Érthetetlenül.) Vizet? II. fiú: A Mátyásforrásból, ugye Gyuri? Gyuri: Onnan. Zsuzsi: A Mátyásforrásból vizet? Bodó: A múlt dicsősége csillan meg csepjeiben. önbizalmat ád a szenvedő magyarnak, a várakozónak. Ápolja az összetartozás érzéseit. Zsuzsi: (Elgondolkozva.) Értem. Bodó: Igyatok gyerekek, Mátyás vizéből s gondoljatok a nagy király munkáira, mellyel oly hatalmassá tette népét. (A kulacs kézről-kézre jár ezalatt s isznak.) Legyetek hozzá hasonlók. Szeressétek hazátokat, mint Rákóczi szerette s tudjatok érte vagyont áldozni, mint ő tudott. Véretek pedig sohasem legyen drágább, ha a hazáért kell kiontani, mint volt Petőfinek Segesvárnál. Emlékezzetek s legyetek majdan férfiak, kik nem lesznek siketek, ha hív a nagy nap s kiknek nem lesz béna a karjuk, ha majd cselekedni kell. Emlékezzetek meg a múltról s nézzetek hittel a jövőbe. (Veszi maga is a kulacsot és iszik.) Amint én is emlékezem, amint én is hiszek. (Folytatjuk.)
