Harangszó, 1939
1939-06-11 / 24. szám
192. HARANGSZÓ 1939. jűnius 11. életében találnak olyan példákat, melyek ellenkeznek ezekkel és melyek megfelelnek ezeknek. Lássuk meg, hogy menynyivel többet jelentett mindig Isten országa ügyének, embertársainkkal való közösségünknek, mindenkinek, mikor egymást megismerve, megbecsülve, vállvetve igyekeztünk az Ürnak engedelmeskedni az iskolai és otthoni gyermek- nevelésünkben. Isten bizonyára máskor is megadja ezt a boldog tapasztalatot. Imádkozzunk ezért és egymásért: szülők, tanítók, tanulók! Itt zés Mihály. Első evangélikus vasárnapi iskolás vezető taniolyam. „Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak“ (Jakab 4, 17.) — hangzik felénk Isten Igéjéből a figyelmeztetés. A Népfőiskola gazda- ifjai mögött március 25-én bezárultak a kapuk. Hívta őket a munka s a kötelesség, hogy amit a téli hónapokban a Népfőiskolán tanultak, azt most már a gyakorlatban megvalósítsák. Vájjon nem lett volna bűn az üresen maradt Népfőiskolát kihasználatlanul hagyni? Bűn lett volna. S épp ezért megnyíltak május 15.-én ismét a kapuk, hogy vasárnapi iskolai vezetésre s gyülekezeti munkára képezze ki a jelentkező fiatal leányokat. Az ország különböző részéből sereglett össze a kis csapat (16), hogy itt a szolgálatra felkészülhessen, s úgy lelkileg, mint elméletileg áldást vehessen. A bibliai tanulmányok és ismertetések Isten Igéjének fokozottabb s mélyebb megismerését célozták, míg a gyermek lelki világáról, a gyermek előtt való bizonyságtevésről, szociális gyermekvédelemről, közösségről, külmisszió- ról, sajtóról, gyülekezeti munkáról szóló előadások rávilágítottak azokra a problémákra s a problémák megoldására, amikkel Isten országának munkása szemben találja magát. Szó volt a vasárnapi iskolai tanítás különböző módszereiről is, majd a hallgatók maguk is vasárnapi iskolai tanítást végeztek. Leánymunkáról, felnőttek között végzett munkáról, szegénygondozásról, felnőttek, újszülöttek, betegek látogatásáról, csendesóráról, házi-áhítatról, lelkitestvériség ápolásáról külön-külön közös megbeszélések folytak. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?“ — tört fel a damaskusi úton megjelenő Krisztus előtt, Saul szívéből egykor a kiáltás. Krisztus a Népfőiskola résztvevői előtt is megjelent, megérinthette a szíveket és a lelkeket, s megfoghatta több vágyódó s kereső léleknek a kezét. Oly szívesen maradt volna továbbra is együtt a kis sereg ott az Űr közelében. Fájó és nehéz szívvel búcsúzott mindenki — „jó nékünk itt lennünk“ —, ez élt a szívekben. De az Űr a tanítványokat is munkába küldötte, nekik is el kellett hagyni a hegyet, ahol olyan jó volt lenni, ahol olyan nagyon közel érezték magukhoz az Urat. S a Krisztus hívására a Népfőiskolára összegyűjtött leányok — ha szívesen is maradtak volna továbbra is együtt — búcsút mondottak azzal a kérdéssel s kéréssel: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Fiatal szívvel, lélekkel és erővel kérdik, keresik s kutatják az Úr akaratát. Az Űr védje, óvja s áldja meg Isten országának e fiatal s új palántáit, hogy valóban Krisztus szolgái lehessenek, mert most már reájuk is vonatkozik: „Azért aki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak.“ A második tanfolyam július 3—15.-ig lesz. B. M. Templomavatás Zalameggyesen. A zalagalsai egyházközséghez tartozó fiókegyházközség új templomát június 4.-én avatta fel Takáts Elek veszprémi egyházmegyei esperes, kormányfőtanácsos úr, mint püspöki megbízott, a templomot és környékét betöltő nagyszámú közönség jelenlétében, akik között a zalaistvándi gyülekezet mintegy 50 tagja is megjelent Kutas Elek lelkészük vezetésével. Az avatási szertartást díszközgyűlés követte, melyen a templomépítés története mellett az adakozók névsora olvastatott fel és a rigácsi gyülekezet énekkara, továbbá Péter Ernő egyháztag alkalmi költeménye szerepelt. A délutáni szolgálatot Kutas Elek zalaistvándi lelkész végezte. Utána az ifjúság műkedvelő színelőadása templom-alap javára tette emlékezetessé a szépen sikerült ünnepélyt. Rádiós istentisztelet. Június 11.-én 11.15 órakor evangélikus istentisztelet a Deák-téri templomból. Prédikál Magócs Károly püspöki másodlelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: 11, 408 és himnusz. Orgonái Zalánfy Aladár. Karének: Gárdonyi Zoltán: a 116. zsoltár. Énekli az Evangélikus Leánygimnázium énekkara, vezényel Kapi-Králik Jenő tanár. HÁLAHANGOK a dunaföldvári gyülpkezet uj orgonájának felava- tá8i ünnepélyén, 1939. junius á-én. Gyönyörű tavasz van, mosolyog az ég s föld, Az Isten jósága mindeneket betölt, Az Urat dicséri az erdő patakja, Tarka vadvirágok csillogó harmatja, Szellő suttogása, madár dalolása, Pillangók játszása, méhsereg zsongása, Az Istenről beszél zivatar, villámlás, Kertben, réten, mezőn Ígérkező áldás. Égen, földön mindent az Isten teremtett, Az Ur lehelt belénk halhatatlan lelket, Lelkünk örökké él, a sírba le nem száll, Nem uralkodik rajt múlandóság, halál. Kik sírig megtartják a hűséget, hitet, Azoknak Megváltónk szebb hazát készített, Legyünk hirdetői az Ur kegyelmének, Zengjen ajkainkon hálaadó ének. örvendeztünk mindig az Úr szent házának, Örülhetünk most már az uj orgonának, Énekünk eddig is áhítattal zengett, Eztán szebben hangzik orgonaszó mellett, Panasz ne zavarja ez ünnepnek fényét, Zengjük szent örömmel Isten dicsőségét, 0 virrasztá reánk ez örömünnepet, Áldjuk az Ur kezét, mely eddig vezetett. Nagy volt a feladat, magasztos volt a cél, Ki szívesen áldoz, az kedves Istennél, Akitől több jutott, áldd meg a gazdagot, Áldd meg az özvegyet, ki keveset adott, Ki nem áldozhatott, áldd meg a kis árvát, Kegyelmed apassza könnyeink árját, Halld meg énekünket, halld meg hő imánkat, Áldások Istene áldd meg orgonánkat. Küzdelmekkel telve e kis egyház múltja, Hogy mennyit szenvedett ? csak az Isten tudja, Ne félj kicsiny sereg, veled van az Isten, Hogy örömben, bajban áldjon és segítsen, Ha Isten van veled, ki lehet ellened, Szebb lesz a jövendőd, mint múltad 8 jelened, Bízzál, kicsiny sereg, győzd meg e világot, Hű küzdőknek Ígért az Ur mennyországot! Szentantalfai Nagy Lajos. A protestáns zene és a magyarság/) Irta: Fodor Kálmán. A reformáció hősi korának ihletett dallamai is ostromolták a lelki élmény után sóvárgó lelkeket. S zengtek diadalmasan Németországban, Francia földön, Svájcban. A hitet nyert emberek énekb.ingba foglalt bizonyságtételének zúgó hangóceánja országhatárokat nem ismerve csapott át hullámaival magyar földünkre is s az evangéliomi énekek itt összeölelkeztek a magyar népdallal. Ennek az ölelkezésnek csodálatos termékenyítő hatása volt a magyar lélekre. A magyar nép rájött a tömegéneklés megrázó varázsa. A regősök, hegedősök, igricek már eldalolták énekeiket, a lantosok szakadozott húrjai sem sokáig tartottak már, de ott úszott a magyar föld fölött az elmúlt évszázadok minden szépemléke s jöttek a harcos nagy idők és a tömör, méltóságteljes protestáns énekek nyomán nótába szökkent az emlék, hangot találtak Balassa *)~ Felolvastatott a Győri Protestáns Kör 1939. évijebruár 2-i„ estjén. Az új zalameggyesi templom.
