Harangszó, 1938
1938-03-27 / 13. szám
100. HARANGSZÓ 1938. március 27. da: Az ö vére míraitunk és a mi magzatainkon." A zsidó nép, mikor magára vette Isten meggyilkolt Fiának ártatlan vérét, megátkozta magát. Ez az átok, Krisztus ártatlan vére űzi-hajtja a zsidót. ö maga talán nem is tudja, de emiatt nem tud sehol megnyugodni. Ebből a rettenetes önátokból fogamzott ki a zsidóság minden bűne, anyagiassága, erkölcstelensége stb. Ez az átok egy nagy éles hasadás a zsidóság történetében. Ez a Krisztust meggyilkoló zsidó többé nem Ábrahám-magva, hanem ördög-atyától való. János 8, 44. E nép azóta nem Isten gyülekezete, hanem az, aminek a Jelenések könyve 2, 9-ben olvassuk. Ezóta az önátok óta a lelki Izrael nem a zsidóság, amely Isten utolsó, egyetlen váltsá- gát elvetette, hanem a Krisztus megváltott népe az egyház folytatja az Izraelt. Mindez nem politizálás és gyűlölet-szítás, hanem a bibliai igazság megállapítása. Hogy zsidókérdés van, azt az ország felelős miniszterelnöke is kijelentette. A kérdés megoldása azonban rendkívül nehéz. Gazdaságilag is csak a legszélesebbkörű összefogással lehetne megoldani. Ezzel szemben azonban a helyzet az, hogy a zsidók bebocsátása elől minden állam elzárkózik. Még Orosz-, Francia- és Csehország is, ahol pedig elég nagy még a zsidók befolyása. Még saját országuk, Palesztina is csak vékony erecskék- ben engedi be évenként a zsidókar. Ez évben például csupán 12.000 zsidó vándorolhat be Palesztinába. Azon felül Mexikó hajlandó bizonyos mennyiséget beengedni. De ha földrajzilag és gazdaságilag meg lehetne is oldani a zsidókérdést, még mindig hátra volna a kérdés lel ki megoldása. Pedig ez a lényeg. Ha minden zsidót sikerülne is Palesztinába telepíteni, a zsidóság akkor is átokvert nép maradna. Az marad mindaddig, amíg le nem borul Krisztus elé, kit egyszer elvetett s megölt. Ha majd a Krisztus vére átok helyett áldássá lehet a zsidóság életén, ha majd Izrael megtér ahhoz, aki elsősorban őhozzá küldetett, akkor megoldódik a zsidókérdés. Ezért állítjuk s valljuk újra, meg újra: zsidókérdés van, de megoldása nem az erőszak, hanem a szeretet, nem a fejbeverés, hanem a misszió. De olyan misszió, amely nem búvóhely a megszorult zsidónak, hanem megtérési alkalom és amely nem fajiságából akarja ki- vetkőztetni a zsidót, hanem, amely a zsidót, mint zsidót vezeti oda Krisztus keresztjéhez. Kezdődik a kenyércsoda! Tavasz van. Újra meleg fényerőben fürdik a magyar mező. Vetéstáblák fűszálainak milliói mozdulnak meg, hogy elinduljanak a nagy útra, amelyen a zöld fűből áldott kenyér lesz. És még azt meri mondani a hitetlen, hogy manapság nincsenek csodák! Hat az nem csoda, ami tavasztól őszig a mezőn történik? Bizony csoda az! A kenyércsoda évenkénti megismétlődése, melyben a mindenség ura a kicsi készletet megszaporftja. Egy buzaszemből tizet, haszat, hatvanat hoz elő. Legyen áldott érte az ő kegyelmes hatalma. Isten a földmívelő Magyarországnak testi ajándékai legtöbbjét a magyar földön keresztül adja. Tavaszjöttén azért minden magyar így imádkozik: Urunk, Atyánk, áldd meg a magyar mezőt! Sszobrot CuíJ&ernak! BÖJTI ÉNEK. Dallama: Jehova, csak neked éneklek. Én Istenem, életem Atyja, Szivemet im előtted kitárom, Mert a sok bűn, tépi szaggatja, Gyenge sóhajjá lesz imádságom. Bűneimért ne büntess engemet, A Krisztusért töröld el vétkemet. Alázattal hajtom meg fejem, Az én Megváltóm keresztje előtt. Tudom nincs nekem máshol helyem, Üdvösségemet itt meg nem lelem; Tudom Atyám, hogy szent kezed vezet, A Krisztusért töröld el vétkemet. Mint tékozló fiú, úgy állok, Előtted én jó Atyám Istenem. Nyugalmat sehol nem találok Óh, csak Tenálad égi kegyelem, Aki megtartod bűnös éltemet, A Krisztusért töröld el vétkemet. Pusztay József. OLVASTOS A BIBLIÁT Kísértések hálójában. Március 27. Kísért a hitetlenségem. I. Mózes 3, 1. A kísértés támad mindenkit, mindenhol. A kísértés ezer-arcú. A Sátán alaptulajdonsága, ravaszsága, a hazugság s egyetlen célja: a hitrombolás. A kígyó hitetlenséget kelt, hogy ne Isten szavának, az Igének, hanem a Csábító szavának, az ígérgetésnek higyjünk. Testvérem! Akik a Harangszó bibliai-kalauzát olvassuk, egészen bizonyosan találkozunk ezzel a ravasz Sátán-arccal! Március 28. Kísért a nagyravágyá- som. I. Mózes 3, 5. A kételkedés mérge megfogamzik bennem a hiúságomon keresztül. A nagyravágyás-ördö- ge elszédít. Eszemmel akarom felmérni az Istent, bábeli gondolatok balgaságával hozzámérem magamat. „Felvilágosult“ és modern ember hencegő álarcával mutatom az emberi gőgöt; — Uram, taníts meg, hogy a Te Igéd tudománya tegye világossá az én szívemet! Március 29. Megmérgeznek kívánságaim. I. Mózes 3, 6. A kívánságok határozzák meg az ember értékét. Testi szemem előtt sok minden kívánatos, de nem minden hasznos. Átokhozó kívánságaink keserítik meg az életünket. Milliók vére ömlik rá telhetetlen kívánságok istentelen oltárára. Kívánságokat támasztunk, pedig kívánságokért kellene szolgálnunk. Öld meg az ilyen kívánságot ..., ez az Isten kívánsága! Március 30. A bűn-takarás kísértése. I. Mózes 3, 8. Ha a Sátán rabja vagyok, zsoldosává válók. A bűn tanácsa: hogy a bűn eltakarható. Hiteget, hogy elrejtőzhetek a bűneimmel az önmegcsalás bokrai közé. Szövetségesemnek érzem a Sátánt és ellenségemnek az Istent. — Szólíts elő Uram bűntakaró rejtek-életemből, hadd érez- zem szégyenemet! Március 31. Másra tolom a bűnömet. I. Mózes 3, 12—13. Amíg a Sátán bűnömből új bűnt csinálhat, addig cinkosom marad és arra biztat: Told másra a bűnödet! Kikerülhetetlen kísértés ez. Mennyi hazugság van sokszor bűnbánatunkban is. Ügy teszünk, mint a bizonyítékok súlya alatt összetört gyilkos, Jszáz meg száz enyhítő körülményhez kapkodunk. Uram én vagyok a bűnös akkor is, ha bűnközösség rabja lettem! Április 1. Átoknak tartom az áldást. I. Mózes 3. 19. A kísértő mindent átértékelve mutat. Átkot lát és lázadást szít az emberben, ha a megpróbáltatás, a betegség, a munka, a mindennapi kenyér gondja átkos teherként fenyeget bennünket. Pedig Isten mindegyikben örök áldásokat rejteget. — Elindulok ma is !s a munka, a kenyérgond, az életharc azé a Krisztusé, aki azt mondotta: ne aggodalmaskodjatok! Április 2. Menekülés a kísértés hálójából. Jakab 1, 12. A Sátán az áldást is átokká teszi, Isten kegyelme a kísértés átkát is áldássá és boldogsággá változtatja. A Krisztusban adta minékünk ezt az ígéretet, a keresztben vált ez az ígéret valósággá s ez a valóság hitben raA kenyércsoda. SMb™)sWS“llk!
