Harangszó, 1938
1938-03-06 / 10. szám
76. HÁÜANGS2Ó 1988. március 6. Ehhez először is az kell, hogy a konfirmációi oktatásból senki ki ne maradjon. A szülőknek minden áldozatot meg kell hozniok azért, hogy gyermekük konfirmációi oktatást nyerjen. A legfontosabb pedig az, hogy amit a lelkész a konfirmandus lelkében imád- ságos munkájával felépít, azt a szülő otthon rossz életpéldával le ne rontsa. Imádkozzunk a konfirmációért és konfirmandusainkért! &obi?of Lmfheimah! A KERESZT.*) Négy ága közül Egy égre mutat: Lelked számára Jelöl új utat! Egy ága balra, — egy jobbra vezet, Ezen halt meg egykor: az örök Szeretet! Megtért lator: — tőle balfelől áll... Míg jobbfelől lásd: az örök halál! Indulj balfelé: és nyersz életet; Jobbfelé követ: gyászos végzeted! Negyedik ága Le, a földre néz. Ez élet után Te is odamész! — Ne félj a földtől, Csendes hű barát; A megholt testnek: Édes nyugtot ád!... Míg majd Krisztusnak Egykor visszaád. Ifj. Hajas Gyula lévita-tanító. *) Mutatvánv a szerzőnek legközelebb meg- jelenő verses kötetéből. Szobrot CuíJ&ernaK! OLVASSUK BIBLIÁT A keresztyén ember reménysége. 4. Isten atyai házában. Március 6. Jézus az út. Ján. 14, 1—6. Amikor Jézus e szavakat mondta, csak ígérte az övéinek, hogy helyet készít nekik, azóta tudjuk, hogy ígéretét be is teljesítette: ott van az Atyánál és vár reánk, hogy elfogadjuk drága áron szerzett helyünket a szentek seregeiben. Csak az útat ne tévesszük el, amely odáig vezet! Pedig ez történik meg a leggyakrabban. Elfelejtjük — pedig megmondotta azt is nekünk — hogy ő az út, és a magunk erejéből, a magunk választotta úton akarunk eljutni ö hozzá. Azonban Nélküle nem tudunk eljutni soha Isten atyai házába. Minden más út csak kárhozatra visz. Március 7. Isten trónja előtt. Jel. 7, 9—14. Jézus nem csak vezeti az övéit az Atyához, hanem gondoskodott örök időkre arról is, hogy azok megfelelő módon jelenhessenek meg Isten trónja előtt. A vérét ontotta, hogy abban megmoshassák lelkűket s hófehér lélekruhá- ban, tisztán állhassanak meg, győzve a bűn felett, kezükben pálmaágakkal. Vágysz-e igazán a Krisztus vérének bűnt tisztító erejére, vele és általa akarsz-e győzedelmeskedni bűneid fölött? Ne felejtsd, hogy csak azok állhatnak meg Isten színe előtt, akik a Bárány vérében mosták meg ruháikat. Március 8. Isten örök szolgálatában. Jel. 7, 15. Az ember e földön hatalmasságok alá van vetve s Isten is megkívánja, hogy ezeknek engedelmeskedjen, mert „nincsen hatalmasság, hanem ha Istentől.“ Mikor a hívő ember e földön szolgál, tulajdonképpen mindig Istennek engedelmeskedik. De mindig vágyik arra, hogy egyszer véglegesen Isten szolgálatába állhasson. Ennek a>z ősi vágynak a beteljesüléséről beszél nekünk ez az Ige. Az üdvözültek serege éjjel és nappal szolgál Isten templomában. Nem embereknek többé, hanem egyedül az élő Istennek. E földön való hűséges szolgálataidat ott fönn Isten azzal jutalmazza, hogy ott örökre neki szolgálhatsz. őt dicsérheted s végre valóságban megtapasztalhatod az ő befedező és oltalmazó kegyelmét. Március 9. Teljes védelemben. Jel. 7, 16—17. Az Űr Jézus minden földi nyomorúságtól is megszabadítja az övéit. Míg az ember a földön éhségnek, szomjúságnak, hidegnek, melegnek egyaránt ki van téve s Isten ügyéért is szenvednie kell, ott a Bárány teljesen védelmébe veszi őket és minden szükségükről ő maga gondoskodik, legelteti őket, eléjük tárja az atvai ház minden kincsét s élő vízzel üdíti fel őket. Földi életünknek milyen nagy részét foglalják le a test táplálásának gondjai s mennyi mindenféle földi dolog miatt hullatunk néha keserves könnyeket. Minden megszűnik, amikor valósággal „az ő legelőjének juhai“ leszünk. Március 10. A Bárány mennyegző- jén. Jel. 19, 6—9. Azoknak, akik az Istent szeretik, csodálatos, boldog, örömünnepben lesz részük. Szerves részt vesznek a Báránynak: az Ür Jézusnak és az Ő menyasszonyának: a Krisztus gyülekezetének a mennyegzőjén. Azért vesznek szerves részt, mert ők alkotják a menyasszony ruháját. Az a tiszta és ragyogó fehér gyolcs, amelybe a menyasszony öltözik: „a szenteknek igazságos cselekedetei.“ Ez a tény óriási felelősséget ró mireánk, akik Krisztus gyülekezetének, az Anyaszentegyháznak a tagjai vagyunk. Ügy élj, úgy cselekedj, hogy azokból a cselekedetekből hófehér, ragyogó menyasszonyi ruha szövődjön egyházad számára. Örömmel veszel-e részt benne, vagy ki akarsz maradni belőle? Vigyázz, mert akkor a mennyeg- zői vacsorára se lehetsz hivatalos odafent a mennyben. Március 11. Örökre Istennél. Jel. 22, 3—5. Mózes, amikor Isten közvetlenül szól hozzá eltakarja arcát, máskor Isten maga takarja be kezével, Illés palástjával fedi be orcáját „mert nem láthat engem ember élvén“ mondja az Űr. Az Űr az ő orcáját csak azoknak mutatja meg, akiket a Bárány vezet hozzá, akiknek homlokán Isten neve ragyog. Istennek orcája dicsősége világít reájuk állandóan s Istennel együtt uralkodnak örökkön örökké. Milyen sok kiváncsi ember van a világon és milyen sok mindenre kiváncsiak az emberek! De a leg- kevésbbé gyötri őket a vágy Isten orcájának meglátására. Mert ha ez a szent kíváncsiság venne erőt a lelkeken, sokkal nagyobb lenne azoknak a száma, akik a keskeny úton igyekeznek Isten látására. Március 12. Jövel! Jel. 22, 17. Amint az Ür Jézus elkezdte a földön munkáját, azonnal hívogatni kezdte az embert: „Térjetek meg,“ „Jöjjetek én hozzám mindnyájan.“ S azóta sem szűnik meg hívni, vonzani, ígérni. A biblia utolsó könyvének utolsó fejezetében is szól az ö Szentlelke és az ő menyasszonya a megdicsőült és felmagasztalt Anyaszent- egyháZ: „Jövel!“ az élet vizét kaphatod ingyen, kegyelemből. Ma is szól hozzád az Anyaszentegyházon keresztül: „Jövel!“ Ne várj csodajeleket, kényszerítő körülményeket, önként, saját akaratodból tedd meg Feléje az első lépést s örömmel nyújtja feléd segítő kezét; csak kérd te is: „bizony jövel Uram Jézus!“ Molnár Sándor. Szobrot Luthernak! KARCOLATOK Városi közkórházban betegeket látogat az evangélikus lelkész. Megy kórteremről kórteremre s mindegyikben elmond ja kérdését: Evangélikus vallású van-e a betegek között? ... S az egyik kórteremben az egyik betegágyról ilyen feleletet kap: „Hála Isten itt nincs!" „Hála Isten, hogy azoknak egészségét megőrizte Isten kegyelme! Ő könyörüljön magukon is minél előbb. Szívből kívánom!" — És csendesen behúzza maga után a kórterem ajtaját. Istenem, hát idáig jutottunk' Még a nyomorúság, a szorongás, még a kórházi betegágy sem tudja megszelídíteni a mi gyűlölködésünket. Mikor az őserdő meggyullad s az égő erdőből riadtan menekül minden élő — a folyópartján békésen megfér egymás mellett a vérengző vadállat és a szelíd szemű gazella. Megférnek, mert egy rettenetes közös veszedelem véti reájuk borzalmas világosságát! Mi, még a halál árnyékának völgyében sem tudunk gyűlölet nélkül gondolni egymásra! N. M. SZOBROT LUTHERNAK!
