Harangszó, 1938

1938-02-20 / 8. szám

60. HARANGSZÓ 1938. február 20. * nálatában maradt. Vietórisz László utód­ja Topscher Zoltán lett. Pár évig végez­hette csak nagy lelkesedéssel megkez­dett munkáját, mert fiatalon, hirtelen el­hunyt. örökségeképen azonban itt ma­radt a megkezdett új templom. Az új templom építésénél az volt a gyülekezet célja, hogy az már külső­leg is kifejezésre juttassa, hogy evan­gélikus templom s összhangzatosan il­leszkedjék bele a gyári környezetbe és ne legyen megszokott. Sándy Gyula mű- egyet. tanár rendkívül ügyesen oldotta meg tervező feladatát. A templomnak várszerű kiképzést adott, hogy így ne csak feliratával, hanem már külsejével is hirdesse: „Erős vár a mi Istenünk!“ Vörös téglafalával s leegyszerűsített vo­nalaival stílusosan illeszkedik be a gyár­telep többi házai közé. Méltó helyre is került. Lehet mondani, hogy a gyárte­lep központjában van. Rendkívül cél­szerű is az építkezés. A templom alatt van elhelyezve a gyülekezeti terem, mely a gyülekezet egyháztársadalmi éltének fog méltó keretet biztosítani. A már majdnem egészen elkészült templom teljes befejezése az új lelkész­nek, Dr. Vető Lajosnak lesz a feladata. A diósgyőrvasgyári gyülekezet már eddig is bebizonyította létjogosultságát. Hisszük, hogy az újonnan alalkult gyü­lekezetek között ezután is jelentőségé­hez méltó helyet fog elfoglalni. Harang Szó-Naptári még ma is sokan rendelnek tőlünk. Sajnálattal közöljük újból, hogy Naptárunk két kiadásának 14.000 példánya régen elfogyott. A követ­kező évben majd ki-ki jobban sies­sen a Naptár megszerzésével!! TerfesxtőinK írják! Mindenütt sok szeretettel fogadnak. Farmoson pédául minden család ünnep­lőben fogadott. A gyülekezet felügyelője báró Kaas Andor személyesen járt ve­lünk négy evangélikus és pedig a leg­szegényebb és leggazdagabb; a legidő­sebb és a legfiatalabb presbiternél, ille­tőleg családnál. A lelkes gondnok veze­tésével még a már szombatosok laká­sára is elmentem és kettővel még a la­pot is megrendeltettük. Két megszívlelésre méltó esetet írunk még meg. Az egyik egy özvegy asszony házában történt. Hét gyermek fogadja a vendégeket, az édesanya a szomszéd­ban zsúrol. A tanitó úr leteszi az asztalra a Harangszót. Eközben a legidősebb gyermek átszaladt az édesanyjáért. Bol­dogan köszöntötte az érkezőket és el­beszélte nehéz életét a hét kicsi gyer­mek táplálásának nehéz gondját. Ami­kor távozni akartunk, szomorúan nézeti ránk, csillogott a könny a szemében, hogy tőle meg sem kérdezzük: megren­deli-e, vagy nem. Azért elénk áll mie­lőtt távozhattunk volna a szegényes, de mégis tiszta hajlékból és így rendeli meg a lapot: „Megrendelem a lapot, ha szegény vagyok is. Hadd legyen egy ne­velő a házamban, aki gyermekeimet inti és szép életre már most megtanítja. Én mindig dolgozok és keresem a kenyeret, de majd a Harangszó elvégzi az édes­apa munkáját, aki már nem él és az édesanyáét, aki nem ér rá övéinek a lelkét gondozni.“ A szemünk könnyes lett és a szívünk a beszélgetés utáni csendben mintha hangosan összedobbant volna. A másik a villamoson volt. Kérdez­tük egy embertől, hogyan jutunk el Kő- bány-felsőre. Útbaigazított úgy, hogy elkísért oda pedig egészen más felé vitt az ő munka helye. Miután megismerked­tünk az ő helyzetével és életkörülmé­nyeivel, megkérdezte tőlünk mivel fog­lalkozunk. Azt feleltük missziósok va­gyunk, már két hónapja úton vagyunk és betűn keresztül igyekszünk az embe­reket Istenhez közelebb vezetni, hogy általuk mi is közelebb kerüljünk. Mikor ezt hallotta felderült az arca: „Én is evangélikus vagyok és én is missziós vagyok.“ Közben előhúzott egy szépen becsomagolt Bibliát — én ezzel misszio- nálom magamat munkámban és csalá­domban. — Tóth Sándor és Molnár Lajos terjesztők. * Terjesztőink: legutóbb 164 új előfizetőt gyűjtöttek. írsán 20-at, Ceg­léden 19-et, Abonyban 7-et, Cegléden (utólag) 1-et, Maglódon 39-et, Gyömrőn 15-öt, Menden 21-et, Farmoson 36-ot, Tápiószelén 6-ot. Offertorium volt írsán 7, Cegléden 5.52, Abonyban 2.60, Magló­don 3.01, Gyömrőn 3.48, Mendén 2.16, Farmoson 4.76, Tápiószelén 6.85 pengő. Terjesztőink legközelebb átlép­nek a pesti alsó egyházmegyébe s ott a következő gyülekezeteket látogatják meg: február 20.-án vallásos est másnap harmadnap és negyednap terjesztés Gyónón. 23.-án vallásos est, másnap, harmadnap és negyednap terjesztés Kecskeméten. 26.-án vallásos est és más­nap terjesztés Nagykőrösön. Február 13.-án Hetvened vasárnapjával beléptünk a böjt előcsarnokába. A régi egyház ezt az időszakot „bőjtelö“-nek nevezte. Hal­kul a farsangi lárma. Fáradnak a táncos lábak. Jön lassan a böjt szent időszaka. Várjuk! Segítsük a külföldön élő magyar testvéreinket! Hány ezer magyar testvérünk él kül­földön, akik egyszersmindenkorra elsza­kadtak magyar hazánktól és semmi sem fűzi őket már hozzánk! Az alábbiakban vagyok bátor egy tervet felvetni arra vonatkozólag, hogy hogyap tarthatnánk fenn az összekötte­tést és állandó kapcsolatot. Sokan vannak hittestvéreink között, akik nem tudják mit tegyenek az elol­vasott evangélikus újságokkal, hetila­pokkal, könyvekkel és leszakított kalen­tdáriumi lapokkal, amelyeket sokszor, nem szívesen dobnak el, viszont más cé­lokra sem akarnak felhasználni. Gyűjtsük össze ezeket az elolvasott lappéldányokat, könyveket, esetleg hasz­nált bibliákat és küldjük el őket a kül­földön élő (Amerikában, Kanadában, Németországban) hittestvéreinkhez. Ezért tisztelettel felkérem mindazo­kat, akik erre a missziói segédszolgá­latra hajlandók lennének, közöljék ve­lem címüket és azt, hogy hajlandók len­nének-e kiolvasott lappéldányaikat pld. havonként összegyűjteni és a posta által megengedett súlyhatárig és az általa előírt szállítási, ill. csomagolási módon, címzéssel ellátva, nyomtatványként, az általam megadott címre elküldeni? Azt is kérem velem közölni, hogy milyen című lapokat, könyveket, v. ol­vasmányokat bocsájtanának rendelkezé­semre elküldés céljából? Ezzel a missziói segédszolgálattal a külföldre szakadt szegénysorsban élő hittestvéreinket szeretném első sorban segíteni abban, hogy anyanyelvükön ér­tesüljenek egyházunk eseményeiről és az itt történtekről; másrészt meg úgy vélem, hogy egyházi és hazafias szolgá­latot is teljesítek vele, amennyiben az egyházzal és a szülőfölddel való szóra*, kapcsolatot szorgalmazom. Egyházaskozár.( Baranya megye.) Fuchs János evangélikus lelkész. Egy iemplomlcerülö azzal di­csekedett, hogy fölösleges a templom- bajárás, mert a művelt ember úgyis előre tudja a lelkész mondanivalóját. Egy hűséges templomlátogató azonban megfelelt neki: „Én is nagyon jól tudom, milyen az íze a levesnek, vagy a húsnak, de azért bizony szívesen eszem nap-nap után." A REPÜLŐGÉP. Ember! A föld már nem hazád, Amely neked élelmet ád? Azt kívánod hogy még az ég is birtokod legyen És géped oda felvigyen? S onnét láthatatlanéi öldöklő golyód majd lehull, Hogy pusztítsa testvéridet Okozza saját vesztedet?! Báró Prónay Dezső. OLVASSUK A BZBLíAT A keresztyén ember reménysége. 2. Isten országa. Február 20. Jöjjön el! Mt. 6, 10. Isten örökkévaló szerétéből az ő országa a mi országunk is. De hogy ez az ország iít a földön is megvalósuljon, azért ne­kem is imádkoznom kell. Naponként kell kérnem az Urat, hogy én bennem lakozzék és énbennem uralkodjék, hogy lelkem, én magam egészen az ö orszá­gának részévé váljak. Ezt pedig abban a reménységben kérem, hogy ha Isten

Next

/
Thumbnails
Contents