Harangszó, 1938
1938-02-20 / 8. szám
29. évfolyam. 1938 február 20. 8. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-8zö»etség. Megjelenik minőén vasárnap. Ingytn mallóklat tané» alatt Kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. 1935-ben beolvadt lap Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS! NÉPLAP.vár a ml Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a ml oltalmunkI Nines érdem! A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II.,SPetöE-tér 2. Előfizetési ára: negyedévié 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %• os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Eképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók, mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. Máté 20, 16. Mivel ez az ige azokra céloz, akik Isten előtt elsőknek áltatják magukat, — nagyon magasra ér s a legderekabbakat találja. Sőt éppen a legszentebbeket döbbentheti meg leginkább. Éppen ezért tárja Krisztus is a tanítványok elé. Megeshetik, hogy valaki jóllehet a világ előtt szegény, gyenge, megvetett, szenved is valamelyest Istenért s egyáltalán nem kérkedik s mégis a szíve tele van titkos öntetszéssel, mintha Isten előtt első volna s éppen ezzel lesz utolsó. Viszont meglehet, hogy valaki csüggedt alázattal utolsónak érzi magát Isten előtt, vagy talán pénze, tisztessége és vagyona is van e világban és mégis éppen ezért lesz első. E tekintetben a legnagyobb szentek is sokat aggódtak és sokan igen magas lelki állapotból alá is zuhantak. Lám, hogy’ elesett Pál is! Hogy’ elbukott benne Dávid is, Péter is és Pálnak nem egy tanítványa is! Ennek az evangéliomnak lényege ez: Senki sincs oly nagy és juthat oly magasra, hogy attól ne kellene félnie: ő lesz a legkisebb. Viszont senki se fet- renghet és bukhat oly mélyre, hogy ne remélhetné: ő lesz a legnagyobb. Mert itt megszűnik minden érdem s egyedül Isten kegyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó s az utolsóból első legyen. Mikor azt mondja: az első utolsó lesz, ezzel lehűti az önteltséget s nem engedi, hogy akárcsak az utolsó paráznának is fölébe emeld magad, — még ha Ábrahám, Dávid, Péter vagy Pál volnál is. Mikor pedig azt mondja: az utolsó első lesz, akkor megtiltja a kétségbeesést s nem engedi, hogy alábbvalónak tartsd magadat a szenteknél, még ha Pilátus, Heródes, Sodorna és Go- mora volnál is. Dr. Luther Márton. A hegy, melynek magasságát A szem el nem érheti, A tenger, amelynek árját Senki meg nem mérheti, Nincs oly nagy mint szerelme, Mint Istennek kegyelme. Akik hisznek szent Fiában, Részük lesz nagy irgalmában. A falu életén mostanában meglátszik, hogy egy mázsa búza megint húsz pengő és egy pár ökör ezer pengő. Nem minthogyha fájlalnánk, hogy a falu sorsa jobbra fordult. Hosszú esztendők keserves küzdelme után éppen ideje volt már, hogy a gazdatársadalom tisztességesebb megélhetési viszonyok közé jusson. Csak örülhetünk gazdáink emberségesebb helyzetének és megérdemelt előmenetelének. Csak az a baj, hogy a falu népének jobb helyzete káros jelenségekben mutatkozik meg. Megmutatkozik mindenekelőtt a gőgben. Aki figyeli a falusi gazdatársadalom életét, az feltétlenül észreveszi, hogy rendkívül megszaporodtak ott a feiszegett-nyakú, gőgös emberek. Arcukon az Isten iránti hála megelégedettsége helyett pöffeszkedő kevélység terpeszkedik. Ez a kevélység felfelé úr-gyülöletben, lefelé megvetésben nyilatkozik meg. Igaz, falusi népünk a múltban sokszor csalódott. De azért nem kellene azt hinnie, hogy minden pantallós' ember ellensége. Meg kellene látnia, hogy ma is vannak, akik vele teljes sorsközösséget vállalva, javát akarják. — És nem kellene megvetnie a nálánál kisebbeket. A gazda a zsellért, a gazda-leány a szegény leányt úgy lenézi, mintha nem is egy nemzet véréből származnának. A falu jobbléte fényűzésben is megnyilatkozik. A falu lassanként kivetkőzik az ősök szép népies viseletéből és idegen áramlatokat majmolva költséges és rá nem illő öltözetben jár. Pedig nincs szánalmasabb látvány, mint egy ízléstelenül városiasán kimaskaráit falusi leány. — Érdekes megfigyelni azt is, hogy falusi gazdáink között egyre több a vadász. Pedig a vadászat vagy azoknak való, akik teljes szakszerűséggel üzleti alapon foglalkoznak vele, vagy azoknak, akik, mivel foglalkozásuk zárt helyiségben való sok ülésre kárhoztatja őket egészségükért foglalkoznak vele! Sajnos falusi népünk helyzetének jobbrafordulása egyházához való viszonyán nem igen és nem mindenütt látszik meg. Sokszor látunk jómódú falvak kackiásan kicsinosított házai között kopott templomot. Panaszokat hallunk, hogy sokszor a legjobb gazdák végrehajtásra várják egyházi adójukat. Falusi népünket Isten emelte ki a gazdasági nyomorúság mélységéből. Hálátlanság erről elfelejtkezni. Pénzét a sírba senki sem viheti magával. Ellenben a javairól való beszámolás kötelességét mindenki magával viszi az Isten ítélőszéke elé! Sok a pénz!?
