Harangszó, 1938
1938-02-13 / 7. szám
1038. február 13. HARANGSZÓ 53. amely megörökíti az összes adakozók nevét. A püpökök rendeljék el kerületükben a szobor-hónap megtartását. Március minden vasárnapján legyen ofíertórium a Luther-szobqrra. Legyen e célra házankénti gyűjtés is és pedig azt a nőegylet és presbitérium tagjai végezzék. Történjék gyűjtés az iskolákban is. El kell követni mindent, hogy az evangélikus százezrek adományaképpen a legrövidebb időn belül álljon a Luther- szobor! Pciyr Sándor, Isten veled! "Pihen a nagy halott, tolla nem szánt papirt, Amely pedig, míg élt, oly sok szépet megírt, Istennél a lelke, már onnan tekint le Rég elmúlt időkre, régi emberekre. Sivár jelenünkben múlt fényével biztat: Átkelsz még az éjen, én egyházam, hidd azt! Nem tart már sokáig szenvedések árja, "Diadalmaskodik Isten erős vára i Oly egyház és nemzet, mely annyi hőst termel, Romokból is mindig újra életre kel fel. Ihlettea hirdeti mindenegy Írása: Seregek Istene tekint e világra, Tekint e világra, tekint a magyarra, Elárvulni végkép azt sohasem hagyja, Nem hagyja, mig ő is nem hagyja Istenét, Vezeti kezével mindenegy lépését. Emléked, jó ember, Krisztus hű zászlósa, Letör ülhetetlen a szívünkbe oltva, Előre indulunk példás szép utadon, Drága Sándor bátyánk, a jó Isten áldjon! Imreh Sámuel. OLVASSUK A BIBLIÁT A keresztyén ember reménysége. 1. A reménység nem szégyenit meg. Február 13. Reménység nélkül. I. Kor. 15, 19. Földi viszonylatban sincs előha- ladása az olyan embernek, akinek nincsenek tervei, elhatározásai a jövőre nézve. Mennyivel inkább így van ez lelki életünkben. Isten Igéje a reménység nélküli embert nyomorultnak nevezi. Sőt tovább megy: még az Úr Jézusban sem elég csak erre a földi életre nézve reménykednünk. A hívő ember reménysége a földi életen túl, az örökkévalóságba ível át, mint egy csodálatos, szin- pompás szivárvány. Egész szívemet betölti a boldog bizonyosság: nincs vége életemnek e földön, hanem együtt leszek az én Urammal az Atyánál a világ végezetéig. Február 14. Krisztus az én reménységem. Ef. 2, 12. Míg Krisztus el nem jött erre a világra, a világ nem ismerte az igazi reménységet. De ma sem ismeri az a lélek, aki nem fogadja be az ÚJr Jézust a szívébe. Mert Krisztus nélkül semmi biztosítékom sincs arra nézve, hogy Isten nekem is megkegyelmezett. Isten kegyelmi ígéretei Benne válnak valóra, „Igenné és Ámenné“ a mi számunkra. Krisztusnak szívembe való befogadása nélkül nem is kegyelmezhet meg nekem Isten, hiszen én nem fogadom el a Krisztus érettem való váltság- halálát. Hogyan reményekedhetnék tehát az eljövendő életben? Február 15. Élő reménység. 1. Pét. 1, 3—5. A keresztyén ember reménysége élő reménység, mert Isten maga teszi élővé, valósággá. Amint a Krisztust feltámasztotta a halálból és az ő jobbjára ültette, hogy örökké éljen és uralkodjék, úgy azokat is, akik a Krisztusban vannak megeleveníti és nekik örök életet ad. Amint a hitet, úgy a reménységet is ö adja és tartja fenn mibennünk az ö Szent Fia és a Szent Lelke által, így teljes bizonyosággal reménykedhe- tem, mert nem fogok reményemben csalódni soha sem. Isten drága, atyai szava a biztosíték számomra. Február 16. Isten szerelme szívünkben. Róm. 5, 3—5. A reménység tesz képessé arra, hogy minden háborúságot és szenvedést Isten kezéből vegyek, mert tudom, hogy ez is Isten irántam való nagy szeretetének a jele: próbatétel, amely békességes tűrésre képesít. Mindez pedig teljességgel megerősít a reménységben, hogy az Ür javamat akarja, meg akar tartani és meg akarja mutatni nekem, hogy az ö ígéretének valóságában nem kételkedhetem egy pillanatra sem. Emberekben vetett reményeink legtöbbször meghiúsulnak, magunkban reménykedve mindig felsülünk. Csak az Urban való reménységünk nem szégyenül meg soha. Február 17. Tisztítsd meg magadat. 1. Ján. 3, 2—3. A mi reménységünk tartalma az, hogy hasonlókká leszünk az Ür Jézushoz és hogy megfogjuk öt látni valósággal olyannak, amilyen. De erre a boldog találkozásra minekünk is készülnünk kell. Emberileg mindent meg kell tennünk, hogy valamennyire is elfogadható legyen a mi lelkünk ruhája. „Akiben megvan ez a reménység ö iránta, az mind megtisztítja magát“ mondja a szent Igénk. Az Ür veszi el bűneinket, de nekünk kell először meggyűlölnünk őket és kérnünk, hogy szabadítson meg azoktól. Tehát a reménység naponként ösztönöz az ó ember le- vetkőzésére. Február 18. Ragadjuk meg a reménységet. Zsid. 6, 17-—20. A mi reménységünk Isten esküjén alapszik. Isten az ő változhatatlan akaratit az ő gyermekeire, az ígéret örököseire nézve esküvel pecsételte meg. Mikor Isten ilyen kézzelfoghatóan biztosít atyai szerete- téről, tehetsz-e mást testvérem, mint hogy megragadod egész lelkeddel az Általa nyújtott reménységet, amely nem más, mint annak a bizonyossága, hogy Isten nem hazudik, hanem meg is adja, amit ígért. Egy másik bizonyítékunk is van: előre ment „útnyitóu!“ az Ür Jézus, aki már elnyerte dicsőségét és vár mireánk, hogy azt velünk is 'megossza. Február 19. Örvendező reménység. Róm. 15, 13 Ebben az Igében Pál apostol a legjobbakat kívánja a rómabeliek- nek, amit csak ember kívánhat: a reménységben való bővölködést. Ha láttál már reménykedő embert, akkor tudod, hogy mit jelent ez. Nekünk az a legnagyobb bajunk, hogy a mi szívünkben a reménység ritka vendég, sokkal gyakoribb a csüggedés és kételkedés. Nincsen ez így jól, az bizonyos. Isten minket mindig reménykedő, boldog, örvendező gyermekeknek akar látni, akiken meglátszik a boldog bizonyosság: „a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Ür Jézus Krisztust is várjuk.“ Molnár Sándor. KARCOLATOK Levél. Nagytiszteltü Szerkesztő Ür! Megdöbbenéssel olvastunk arról az apáca-iskolában történt esetről, amelynél a Luther-rózsákat evangélikus gyermekeink ruhájáról leparancsolták és gyönyörű jelvényünk viselését megtiltották arra való hivatkozással, hogy Magyarországon a Luther-rózsa viselésére nincs miniszteri engedély. Igaz. hogy miniszteri engedélyünk nincs. De csak azért nincs, mert nem is kell. Utána néztünk annak, hogy milyen törvény szabályozza hazánkban a jelvény viselést. Az 1879; XL. te. 36. §-a a következőket mondja: „Aki olyan zászlót, címert, vagy jelvényt tűz ki, vagy nyilvánosan használ árul, vagy másként terjeszt, amelynek kitűzése, vagy használata azon okból, mert azok az állam és törvényes intézményei iránt ellenséges irányzatok jelzéséül szolgálnak, miniszteri rendelet által tiltva van: tizenöt napig terjedő elzárással és kétszáz forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő." Ebből következik, hogy szabad minden olyan jelvényt viselni, amely miniszteri rendelet által nincs megtiltva. Ez a nagy általánosságé. Hová is jutnánk, ha minden törvényben biztosított jog mellé még külön-kü- lön minden egyes esetre vonatkozólag miniszteri engedélyeket kellene kérni? Pl. jogom van lakást bérelni; kinek jutna eszébe ehhez külön miniszteri engedélyt kérni? Jogom van pl. ahhoz, hogy kalapot vásároljak és azt viseljem. Kicsoda kér ehhez miniszteri enegdélyt? Jogom van pl. még ahhoz is, hogy evangélikus legyek. Még akkor is. ha ez egyeseknek nem tetszik. Ezért .csak nem szabad egyetlen magyarországi iskolába se hátrányos helyzetbe szorítani a tanulókat, ha őket abba a bizonyos felekezeti iskolába felvették. Ha már kényszerülünk arra, hogy más intézetekbe adjuk gyermekeinket s ha szabad az evangélikusoknak tandíjat fizetni más felekezetű intézeteknél, miért nem szabad a Luther-rózsát viselni? Pontos tudomásom van arról, hogy a ml budapesti evangélikus gimnáziumainkban senkinek még eszébe se jutott, hogy az odaiáró másvallású tanulókat felekezeti jelvényeik viselésében meggátolják. Mi kisebbségi helyzetünkben sem félünk, mert tudjuk, hogy az evangélium Istennek hatalma, minden hívő üvösségére. A Luther-rózsát pedig hiába parancsolják le annak a ruhájáról, akinek az a szívében van* Budapest. V. J. * Egyébként a miniszteri engedély megszerzése folyamatban van 1
