Harangszó, 1938

Kis harangszó

?. évfolyam.

1938. október 30.

17. »iám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS

Győr, Petőfi-tér 2. rvPDMPiri ad

Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. UYiiKMcKLAP

Megjelenik a tanév alatt kéthetenként.

Előfizetési ára egész évre 80 fillér.

Mózes, az Isten embere.

4. A. pásztor.

II. Mózes 2:21—3:1.

Már múltkor olvastuk a Szentírásban, hogy menedékhelyre került Mózes. Sőt az is bizonyos, hogy nagyon jó sora volt Jetrónál.

Még családjába is befogadta őt a midián főpap.

Jövevény volt idegen földön, és mégis otthon érezhette magát.

Talán így is lett volna jó neki magának egész életében. Ámde Istennek egészen más tervei vannak, mint az embernek.

Mózes pásztor volt. Sokat megtanult azalatt az idő alatt, míg a nyáját terelgette sokszor úttalan utakon. Bizonyosan még vadállatokkal is kellett küzdenie, hogy megvédje és kiszabadítsa

báránykáit. Ez volt ám az igazi iskola, ahol az élet küzdelmeit tanulta meg. De azért jól ment sora.

Mi történhetett ezalatt az ő népével. Vájjon erre nem gondolt Mózes? Isten, lám, sokat gondolt az Ő népée.r Ezért hagyta Mózest a pusztai pásztorkodásban, liogy ott a nemzete pásztorolására készüljön fel. Isten valóra akarta váltani ígéretét, melyet szövetségben pecsételt meg, hogy az 0 népében fog megáldatni egykor a világ minden nemzetsége, amikor majd eljön az igazi pásztor: a pásztorok pásztora, az Ür Jézus Krisztus. Ezért kellett Mózesnek is pásztornak lennie.

Mózes, a pásztor.