Harangszó, 1938
Kis harangszó
54. oldal. KIS HARANGSZÓ 1938. szeptember 18. egy kis zsidó gyermeket. Mert az Úr hatalma olyan nagy, hogy még az ellenségünket is szolgálatba tudja állítani. PÁRBESZÉD. I. Kis pajtásom, mondd csak nekem, Mindent tud, iát a jó Isten? II. Hogyne tudna, hisz ő Lélek.. Őt nem látom, mig itt élek, De majd egyszer elé állunk S minden bűnről számot adunk. /. Hogy merik hát káromolni, Olyan sokszor megtagadni? II. Titok Isten gondolata, Mégis szent az akarata, Megtérésünkre soká vár. Igazsága mégis megáll. Itt az élet baj, küzdelem, Nála készen a győzelem. Azért benne nem kétkedek, Szent parancsának engedek: Megbocsátok és szeretek. Kovács Ilona néni. A harcszerűn. (Nyári cserkészemlék) — Azért én is megtanulom ám a „harcszerűt“-t, én is tudok majd veletek játszani. — Jól van Baridikám, majd ha megpihenünk beszélgetünk minden féléről, hanem most sietnünk kell, hogy minél előbb elérjük az őrvonalat. A kis cserkész erre elhallgat, nem mer szólni többet... így beszélgetett a kis farkaskölyök és a tiszt... Ott vagyunk megint a kis tűznél, az egyik fiú ép most oltja ki. A kis társaság összeszede- lőzködik és elindul az erdő mélyébe, dél felé... Két fiú hátramarad Bandikával utóvédnek. Átnézik a tűz környékét. Bandika megtalálja Miklós zsinórját. Megmutatja a két fiúnak, azok legyintenek kezükkel. — Tedd zsebre. — Ök is elsietnek. Alig távoztak el, mikor tompa léotek hallatszanak. Három fiú lép a kis tisztásra. Béla oda lép a ledöntött fatörzshöz és kihúzza alóla a levelet. Kinyitja és gyorsan átfutja. — „Légy résen! Ha megérkeztek siessetek utánunk. Most értesültünk arról, hogy a „.fecskék“ eltávoztak, két őrre hagyták holmijukat. Az egyik őrnél van a támadási tervezet. Mi ide megyünk; a 267-es őrtől megtudod merre vagyunk. Jó munkát! (Aláírás.)“ Tehát a „fecskék“ veszélyben forognak. A három fiú erre szó nélkül elsiet. A sárgák jó negyed óra alatt elérik az őrvonalat. A 267-es őrhöz mennek. Gyorsan lerakodnak és leülnek az őr sátra elé. Mind együtt voltak a Kígyó és Barta kivételével. — No Bandikám most már mesélhetsz. — Nem láttatok valami gyanúsat a tűzünk körül? Én ezt a zsinórt találtam ott az egyik bokron; nekem gyanús volt és elhoztam; nem a tiétek? Tolna Péter, a tiszt és néhány fiú izgatottan kapnak a zsinór után. Péter arca egyszerre elkomorodik. — Hogyan volt a bokorra téve? — A bog lefelé lógott. Szóltam a Kis Bartának és Gyurkának, semmibe sem vették. — A kis csöppség meglátva az ijedt arcokat elkezdett pityeregni... Kis csend ... Mindenki gondolkozik ... — Ah! A Békeszerző kihallgatott bennünket. — Ki az? — kérdezték többen. — Hát nem ismeritek Tömössy Miklóst? — Ő az? A „vadgalambok“ őrsvezetője? — Ez a zsinór az ő jele. Ha jól gya- n;tom, akkor a Kígyót elfogta, — szól izgatottan Péter. — Föl fiúk! El a „fecskékéhez, gyorsan! Kis Barta és Gyurka az utasítást vegyétek ki a fatönk alól és írjatok helyette egy másikat, hogy a Kígyó tudokozódjék a 267-es őrtől. Mehettek. Találkozó a táborban. — A két fiú eltávozik. A tiszt most az őrhöz fordul: — Te pedig a Kígyót, ha esetleg idejönne. küld a telefonvezetékünkhöz, hívja föl 5 órakor a 4-est, ott leszek én, akkor majd beszélek vele. ötig maradjon itt veled, pihenje ki magát. Ha nem jönne, telefonálj te. A fiúk eltávoztak, irány a „fecskék“ pihenője. * Két sátor van felütve, kis tűz ég előttük, a két őr pedig figyelmesen vizsgálja a környéket. Az idő lassan telik. Egy óra lehet, mikor az egyik őr harsányan kiált: — Állj! Ki vagy!? — Jóbarátók. „Vadgalambok.“
