Harangszó, 1938

Kis harangszó

42. oldal. KIS HARANGSZÓ 1938. május 29. Milyen áldott pz Istennek Szent Lelke, hogy az Ő munkáját ma is elvégzi közöttünk. De nemcsak kö­zöttünk, hanem szerte e világon. Ezért épülnek megtért emberi szi­vek Isten iránti hálájából az anya- szentegyháznak új és új jelei: a templomok. Nézzétek meg ezt a két templomot. Az egyik a maga cső­Vapaavuori Tuure finn misszionárius afrikai temploma az ambó négerek földjén. dálatos oszlopaival mutat az Úr felé, a másik a maga tisztaságával dicséri az Istent Mindenütt így van, ahol hivő lel­kek, pünkösd és egyház van. Má­sutt lerombolják a templomokat 1938. pünkösdjén szeressük még jobban a templomunkat és dicsér­jük Istenünket! <Templomos.) Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útjátl A madarat sohse bántom! Árnyas erdő a világom. Madárdal a boldogságom. Ott a lelkem újul, éled... Istenem, de szép az élet! Rigó fütyül, harkály dobol, Búg a gerle, cinke táncol; Istenhez száll sóhajtásom: „A madarat sohse bántom!" Eöry Eines tanító bácsi. A jó Isten madarai. (Irta Bertalan Sándor bácsi.) Nehogy valamelyik gyermek sokáig törje a fejét, hát megmondom előre, hogy fecskékről lesz szó ebben a kis történetben. Fecskékről bizony! Villás- farkú, csicsergő fecskékről. Úgy történt az eset, hogy a mesz- sziről érkezett kis fecskék pihenni a templom tornya alá szálltak. A hely na­gyon megtetszett nekik és el kezdték kicsi csőrükben hordani a puha sarat. János bácsi — az öreg harangozó — örvendezve figyelte a szorgalmas mun­kásokat. Csakhamar elkészült a fészek s bizony takaros lett, hogy sok ember megirigyelhetné tőlük. (Persze csak, ha bele is férne.) Semmi baj nem volt a fecskepárral. Korán reggel csicseregtek a párkányon, így adtak hálát Istennek a békés pihe­nésért. Egyszer azután szokatlanul ör­vendezett a kis család valami okból. Já­nos bácsi megállapította, hogy kikeltek a kis fecskék. Lám-lám a szülői örö n még e kis madarakat is megváltoztatta. Szorgalmasan fogdosták fiókáiknak a legyeket és az apró röpdöső rovarokat. A baj éppen ebből származott. Vasár­nap volt. A templom zsúfolásig megtelt hívőkkel s az ajtókat kitárták, hogy a hőség elviselhető legyen. Mit gondoltok mi történt ekkor? Az egyik fecske be­röpült a templomba és röpködve ke­reste a legyeket. Mikor elfáradt, az or­gona peremére ült és el kezdte fújni ima-dalát. Ám, nagyon megrettent, ami­kor az orgona felbúgott s az istentisz­telet megkezdődött. Újra röpködni kezdett s olyan ala­csonyan, hogy szinte súrolta szárnyaival az emberek fejét. A gyermekek persze

Next

/
Thumbnails
Contents