Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. május 15. KIS HARANG9ZÖ 39. oldal. — Isten éltessen Annus sokáig! (Utána felharsan a nevetés, ropog a taps.) A kis Annus zavarba jön, rám néz. és értelmes kis szeme azt csicsergi fe lém, hogy Ő most mit mondjon a Bélának? Biztatóan intek: súgom feléje, hogy köszönje meg! — Köszönöm Béla. Bélának is intek, hogy vége a szereplésének, s már indul is a helyére. — Beszéljük meg ezt a kis ünnepet — mondom mindjárt utána! — Ki mit szól hozzá? — Helyes volt, hogy a Béla oly bátran odaállt. — Az is helyes volt, amit mondott —• folytatja egy másik. — Hát az, hogy a Béla mindjárt kezet nyújtott? — kérdem most magam. A fiúnak mindig meg kell várni, míg a leány nyújtja a kezét. A nagyoknak sem szabad előre kezet nyújtani! Ez a helyes. Ezt már kisgyermeknek is tudni kell. Hát a köszöntő jó volt-e? Nem kellett volna még valamit hozzá mondani? Az általános zümmögésből érzem a megállapításaikat. Kissé többet vártak, s formásabbat is. Folytatom tehát a javításokat: — Aki versikével köszönt, mennyi mindenféle van abban! Hát ilyenformát kellett volna a Bélának is mondani: „Kedves Annus! Nevednapján köszönteni jöttem hozzád. Isten áldjon meg minden jóval: jó egészséggel, hosszúélettel. Légy kedves szülőidnek mindig jó kislánya; szeresd őket, szerezz nekik jó magavi- seleteddel sok, örömöt! Ne feledj el minket se, maradjunk mindig jó pajtások és még sok névnapodon megköszönthes- siink. Szeretetünk jele ez a pár szál virág.“ — Ugy-e, hogy így még helyesebb lenne? A gyermekek rendesen mivel szoktak köszönteni? — Verssel. — Hát miért nem verset mondtam én is?... mert ez nem vers volt ugy-e? — Ilyen hamar nem lehet verset találni — mondja az egyik kis bölcs. — Hát mi volt az, amit mondtam? — Néhány mondás — ismeri fel valaki. — De minden mondásban mi van? — Jó kívánság. — Tehát a köszöntők miből állnak? — Jó kívánságokból. — Kívánj valamit a pajtásodnak! Szüleidnek is! — A szüléinknek először köszönetét mondunk, s azután jönnek a jó kívánságok. — Mond el, mit kell megköszönni szüleidnek? (Felsorolják.) — Egészen helyesen mondtátok. Lássátok nehéz ám mindig megfelelő verset találni, ellenben azt mindenki tudja, hogy szülei, testvérei, pajtásai mit sze- retnénék legjobban, mit óhajtanának? Ezeket kissé összeszedjük — vagy szóval, vagy írásban — párszor el is próbáljuk már előre, azután csak elmondjuk a születés, vagy névnapon. — Ki találja el, mit kellene most megpróbálnunk? — Köszöntőt írni, csinálni. — Megpróbáljuk, de előre ideírom a nagytáblára, hogy mire kell írás közben gondolni: Megszólítás. (Mi ez? Amikor azt mondjuk, hogy Kedves Apám, Barátom, Annus stb.) Köszönet valamiért. (Elmondjuk, kinek mit kell megköszönni.) Jókívánságaink. (Ezeket is elmondja kiki a maga ízlése szerint.) Csokor, virág átadása, (l.egkedvesebb a mezőn, kertben szedett virág, nem amit úgy veszünk.) — Na most írjunk ilyen kis köszöntőt! Mindenki annak, akinek akar. A legjobbat elküldjük a Kis Harangszónak. Rajta! — Ezután mi csak ilyenekkel köszöntünk. Aki nem tud ilyent írni, kigondolni, az ne köszöntsön! — Aki elkészült, nézze jól át és felolvashatja! Orbán Károly bácsi. KICSINYEK BIBLIÁJA Keresztyén tanítás. II. A Hiszekegy Május 15. — I. Korinthus 8:6a; I. Ti- mótheus 2:5a; 100. zsoltár 3. Aki azt mondja, hogy nincs Isten, vagy más Istenről beszél, hazudik. Te higyj az igaz Istenben Május 16. — Efezus 4:6; II. Thessa- lonika 2:16. Nekünk szerető Atyánk van a Krisztus által, akinek minden lehet-
