Harangszó, 1938
Kis harangszó
34. oldal. KIS HARANGSZÓ 1938. május 1. bűnös és mégis annyira szeretett nyájáért és feltámadott érettünk, hogy mi az ő igazi juhai legyünk. A jó pásztorra jellemző, hogy ismeri a juhokat. Ismeri név szerint, tudja, hogy melyik beteg és erőtlen, tudja, hogy melyik szorul legjobban támogatásra. A gyengéket, kicsinyeket karjára veszi és úgy viszi ki a legelőre Szelíd kezével megsimogatja őket és ha megsebzik lábukat, bekötözgeti sebeiket. Ilyen jó pásztor az Úr Jézus. Ennyi sok jósággal szemben mi a juhok kötelessége, mi neked a kötelességed? Az, hogy kövesd a jó pásztort, az Úr Jézust. Ne mondj nemet neki, mikor hallod az ő hivoga'ó hangját. Ő egész biztosan kies, dúsfűvű legelőre vezet tégedet és tiszta, csendes vizekhez terelget. Akarsz-e Jézus nyájához tartozni? Akarod-e, hogy védve légy minden ellenséggel szemben, melyek majd reád törnek az életben? Ha igen, akkor már most, gyermeklelked minden vágyódásával kövesd a mi jó pásztorunkat, az Úr Jézust! Magyaróssy Gyula bácsi. Isten áldott napja Elindult az égen, Mindent újraéleszt A mezőn, a réten. A tavasz és a tél Nem soká birkóznak, Már zöldül a vetés, Virágok bimbóznak. TAVASZ. Pacsirta éneke Felzendül a légben, Az Istent dicséri Ki fönn van az égben. Ibolya kandikál Száraz avar körül, Harmat csillog kelyhén, A tavasznak örül. Te is lelkünk napja Jézus, légy világunk, A fagy megolvadjon, Legyen tavasz nálunk! Te búzaszem vagy, ki Meghaltál miértünk, Ámde feltámadtál!! Meghajtjuk hát térdünk. Harmati Béla bácsi. „Ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket.“ (Mese Máté evangélioma 10:33-hoz.) Aztán elmúlt éjfél, Péterke kezdett nyugodtabb lenni, a láza alább szállt, mély álomba merült. Sorsa eldőlt: jobban lett! Reggel, még alig, hogy kivirradt, valaki halkan megkopogtatta az ablakot, Friei volt! Ö állt ott, s remegve kérdezte: hogy van Péter? — Jobban, felelte Péterke édesanyja. Frici még soha sem volt ilyen boldog, mint ezen a reggelen. Ezentúl is mindennap meglátogatta Péterkét, ki mikor jobban lett elbeszélte, hogy míg beteg volt, látott álmában valami nagyon keskeny litat. Ezen az úton jártam, mondta, Biblia volt a kezemben, egyszercsak elérkeztem olyan helyre, hol az út kétfelé ágazott, az egyik keskeny volt, a másik széles, s te Frici, ott álltái a széles úton és hívtál, hogy menjek veled, én elhajítottam a Bibliám, letértem a keskeny útról és elindultam veled a széles úton. Csakhamar valami folyóhoz értünk, átúsztunk rajta, de mire a túlsó- partra értem te már sehol nem voltál, egyedül maradtam. Sötét volt, félni kezdtem és nem találtam a hazavezető utat, idegen volt minden körülöttem. Valahol messze fényességet láttam, arra indultam fényesen kivilágított palotához érlCeztem, s az ablakon át megláttam, hogy benn a palotában Jézus áll hatalmas trón mellett. Egyszerre elmúlt minden félelmem, hisz tudtam Jézus ismer engem, Ő majd megmutatja a hazavezető útat, talán haza is kísér. Boldogan siettem feléje, de egyszercsak meg kellett állnom. A trónuson ülő király Jézus felé fordulva így szólt: Fiam, ismered ezt a gyermeket? Jézus
