Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. április 3. KIS HARANGSZÓ 27. oldal. Ebben az órában ismerte meg Laci igazán Istent, az ö igéjét s igéjének erejét. Isten maga beszélt ebben az órában. F.kkor gyűlt ki benne az a világosság, mely átjárta ereit, szívét, egész életét, szent követelménnyé lett benne s Istenhez kapcsolta örökre és egészen. Isten maga beszélt hozzá. Nem a félelem rettentő viharában. Nem a borzadály re- megtető perceiben. Igéjének csöndes, szelíd szavaiban beszélt hozzá s ekkor értette meg, mit jelent, mikor így imádkozunk: mi Atyánk... * Hallgatva ment a két fiú hazafelé. Hallgatva váltak el egymástól, csak néma, hosszú, szinte ünnepélyes kézszorításuk mondta el, mi van mindkettőjük szivében. De ez világosabben beszélt mindennél. Érezték, hogy barátságuk most lett igazán barátság, megszentelte, méllyé, bensőségessé tette ennek az órának megrendítő élménye. És Laci ott állt az ajtajuk előtt. Hallotta belülről édesanyja hangját s reá kis húga válaszát. Kis húga, akit könnyelműségük a legborzasztóbb életveszélynek tett ki.. Édesanyjuk, aki mindkét gyermekét veszíthette volna el egyetlen órában jaj, nem, nem gondolni erre, mert eszét veszti bele az ember ... Édesanyja ... Hogy mondjon el neki mindent? ... — Itt vagy, Laci — fogadta édesanyja. Hallgasd csak, Iduska valami zavaros történetet mesél valami kígyóról, mi volt az? Laci vonakodva lépett a lámpa fénykörébe. A szerető anyai szem észrevett valamit: — Fiam? — Anyám! És már ott térdelt előtte, ölébe rejtve zokogó arcát, mint régen-régen, amikor még kicsi volt... — Fiam, édes kis fiam ... Reszkető kézzel simogatja a fiú barna haját. Még mielőtt halkan, töredezve elmondhatta volna, az édesanyai szív megsejtett mindent. És anya és fia egymásra talált újra a forró imádságban, forró hálaadásban. Azután kitárták karjukat és a bámuló Iduskát is beleölelték ebbe a boldog közösségbe. És úgy érezték, mintha újjászülettek volna mindhárman, mintha most lettek volna igazán egymásé, egymásé és Istené. KICSINYEK BIBLIÁJA A „Hegyi beszéd.“ Április 3. — Máté 5:25—26. Haragos pajtásod bosszúját jóságoddal csendesítsd le! Április 4. — Máté 5:27—32. Jézus az övéi elé szigorúbb törvényeket szab. mint Mózes az izrael fiai elé. De erőt is ad azok betöltésére. Április 5. — Máté 5:33—37. Ha csak igazat mondasz, sohasem kell igazságodat esküdözéssel bizonyítani. Hányszor vétesz Jézus parancsa ellent csak egyetlen nap is! Április 6. — Máté 5:38—42. Vájjon mélyítek tudja jó szívvel odaadni tízóraidnak megmaradt felét annak, aki előbb haszontalanságból már elvette annak egy részét?! Április 7. — Máté 5:43—44. Nem elég, hogy ne lökd el, azt aki téged eltaszított, hanem segítened kell sebe bekötésében, ha megütötte magát! Április 8. — Máté 5:43—48. Hányszor mondod: segíts, akkor én is segítek; adsz? akkor én is adok! A mennyei Atya azonban esőt és napsugarat ad a káromkodó s gonosz ember kertjére is! Április 9. — Máté 6:1-—4. Elég, ha Isten látja, hogy harisnyátlan társad kabátjába te tettél ajándékul egy pár jó meleg harisnyát. Április 10. — Máté 6:5—6. Nem az a fontos, hogy a melletted ülők mind meghallják, hogy te imádkozol; fontos, hogy Isten lássa, hogy nem a szád, hanem a szíved könyörög hozzá. Április 11. — Máté 6:7—15. Nem Istennek van szüksége a te imádságodra, hanem neked; neked kell megtanulnod szívből megbocsátani, hogy kérhesd Isten bocsánatát. Április 12. — Máté 6:16—18. Nem arcodnak, hanem szívednek kell bűneid miatt szomorkodnia. Április 13. — Máté 6:19—21. Hiába van értékes rovar-, vagy bélyeggyűjte- ményed, ha már hétfőn fogalmad sincs a vasárnapi igehirdetésről. Április 14. — Máté 6:22—23. Édesanyádnak a tekinteted elárulja, igazat mondasz-e. Április 15. — Máté 6:24. Ne gondold, hogy hétközben lustálkodsz, engedetlen-
