Harangszó, 1938

Kis harangszó

1938. március 6. KIS HARANGSZÓ 19. oldal. egyedül lenni a tanár úrral, a pajtásai előtt nem akart ilyesmiről beszélni. No, majd máskor. De alkalom ismét nem kínálkozott és pár nap múlva már ki is ment Laci fejéből az egész „angyal­kérdés.“ Anyja sem hozta elő többet a dolgot. * Hetek teltek el. Február utolsó nap­jaiban teljesen elolvadt a hó, langyos tavaszi szél fújt és a téltől fáradt em­bereket meleg, ragyogó napfény csalo­gatta ki a szabadba. Laci sem bírta ki sokáig a városban. A legelső szabad nap­ján fölkerekedett Pista barátjával, kó­szálni egyet az ébredő tavaszban. Ta­lán már barkát is találnak a patak part­ján. Édesanyja bizonyára örülni fog a tavasz első hírnökeinek. Micsoda mulatság is volt! Barangolni a zsendűlő erdőben, szedni a barkát, él­vezni a kacagó napfényt, hemperegni kitörő kedvvel a tavalyi avarban. La­cinak még külön szerencséje is akadt Mikor a sziklás hegyoldalon lefelé má­szott, lába alól legördült egy kő és a kő helyén, a mélyedésben egy valósá­gos kígyót talált. Az állat még téli álmát aludta, mozdulatlanul, összeteke redve pihent vackában. A fiúk diadalor­dításban törtek ki. — Kígyó! Siklókígyó! De gyönyörű példány! — Hazaviszem, — határozta el Laci. — No hiszen, lesz akkor sikoltozás, ha ilyen csinos kis háziállatkával térsz haza — nevetett Pista. Nők mindig fél­nek az efféléktől — tette hozzá kicsiny- löleg. A feketén csillogó, majdnem egy méter hosszú állatot vigyázva becsavar­ták Laci zsebkendőjébe. Futottak ha­záig. Pista elkísérte barátját, látni akar­ta az ijedt arcokat, amikor Laci kipa­kolja a meglepetést. De a meglepetés csak félig sikerült. Az anya nem volt otthon. A kis Idus ijedezett ugyan egy darabig, mikor a kígyót feléje nyújtották, de lassanként megnyugodott, mikor látta, hogy báty­ja és a barátja félelem nélkül játsszanak a még mindig téli álmát alvó, mozdu- lalan állattal. Karjukra, nyakuk kört csavarták, végül még azt is megtették, hogy a hideg hüllőt beledugták a nya­kukba és" nagy nevetés között rázták ki hol a kabátjuk ujjából, hol a nad rágjuk szárából. Hanem a kígyó végül is megunta a dolgot. Merevsége egyre csökkent és mikor Laci megint a ka­bátja ujjából rázta ki, álmából végleg fölébredve, sziszegve iramodott a fiú után. Laci visszarettent tőle és Pista minden csúfolódása ellenére sem mert többé kézzel hozzányúlni, hanem egy hosszú vonalzóval piszkálta, ingerelte az egyre dühösebben sziszegő, ide-oda cikkázó állatot. — Vigyük el Kövessy tanár úrnak — mondta végül Laci. Ravaszsággal, ügyességgel egy üres befőttes üvegbe terelték a kígyót, lekötözték és egy kendőbe csavarva elindultak a zsák­mánnyal a természetrajz tanárához. Kövessy tanár úr szívesen fogadta .tanítványait. Megértőén mosolygott, mikor a fiúk vidáman, lármásan, egy­más szavába vágva előadták a szörnyű fontos eseményt: a kígyó megtalálásá­nak történetét. (Folytatjuk.) »•«»»< KICSINYEK BIBLIÁJA Nehémiás könyve. Március 6. — 11:1—19. Az Isten háza köré gyülekező népet összegyűjti cs megáldja az Ür. így leszel majd te is önként szolgája nemzetednek. Március 7. — II :20—36. Rend csuk ott lesz és igazi szolgálat, ahol az Úr­nak szolgál az egész nép. Március 8. — 12:1-—26. Mennyi pap és lévita! Mind családfő és mind fele­lősek az Ür szolgálatáért. Vájjon le- hetsz-e egykor te is felelős szolgája az Úrnak, mint a családod papja? Mert mindenki pap a maga családjában! Március 9. — 12:27—29. A megújho- dott Jeruzsálembe megy mindenki ün­nepelni. Isten ilyen nagy örömöt sze­rez övéinek. Március 10. — 12:30—37. Az öröm legszebb kifejezése a hálaadás. Isten áldott meg minket. Adjunk hálát az Úrnak! Március 11. — 12:38—43. Észereve- szik-e mások is, hogy te az Úrban ör­vendezel, csak neki adsz hálát? Március 12. — 12:44—47. Adtál-e már hálát Istennek, hogy ö gondoskodik mindig az Ö országa és a lelkek szolgá­latáról? Neked is van lelkipásztorod!

Next

/
Thumbnails
Contents