Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. január 9. KIS HARANGSZÓ 3. oldal. te ócska kabátját, megcsókolta kis testvérét, rázárta az ajtót és sietett ameny- nyire csak tudott. Nemsokára ott állt a fényes bolt előtt, kis szíve hevesen dobogott, csak állt-állt nem mert bemenni. Már fázm kezdett s azt gondolta: nem, nem megyek be, hazamegyek! De akkor, mintha hallotta volna a Boriska hangját, amint kéri, hogy adják oda neki azt a szép babát. — Ekkor nem gondolkozott tovább, hanem benyitott a fényesen kivilágított boltba, mankója hangosan kopogott a padlón. A boltos bácsi feléje sietett, kiváncsi volt vájjon mit akar vásárolni ebben a fényes boltban ez a kopott kabátos didergő kislány. Marika nagyon halkan megszólalt: Boltos bácsi mi nagyon szegények vagyunk, édesanyám most is dolgozik valahol, kis testvérem betegen fekszik otthon, s ezt a szép babát kéri. ö ettől meggyógyulna Én tudom, hogy ez nagyon drága, pénzen megvenni sohasem tudnám, de itt van a két mankóm, odaadom érte. A boltos bácsi megsimogatta Marikát, de mert semmit nem szólt, Marika újra megszólalt: egyebem nincs, nekem ez a legdrágább e nélkül járni sem tudok, de szívesen itthagyom csak Boriska meggyógyuljon! — A boltos bácsi még mindig nem szólt egy szót sem, csak megindult a kirakat felé, kiemelte onnan a babát és Marikának adta: vidd kislányom, vidd beteg kis testvérkédnek, hadd gyógyuljon meg tőle, mankódat is tartsd meg és jószívedért áldjon meg az Isten! — Marika alig tudta örömében megköszönni, de a boltos bácsi nem i-' hagyta szóhoz jutni. Marika már újra kint volt az utcán, most még jobban sietett, már előre örült, hogy Boriska a baba láttára meg fog gyógyulni. Amint az egyik útkereszteződésnél át akart sietni, megcsúszott a mankója, kiesett a hóna alól, ő maga is leesett, egy arra futó autó elgázolta a tehetelen Marikát meg a szép babát is. Mikor Boriska felgyógyult, megkérdezte az édesanyját, hol van Marika? Édesanyja felmutatott az égre és igy szólt: a jó Istennél a mennyországban! Boriska ezentúl mindég a mennyország felől kérdezősködött, nagyon szerette volna tudni, hogy mit csinál ott Marika. Egyszer a Boriska őrző angyala magával vitte Boriskát fel-fel a csillagos ég felé. Majd az ég kettényilt és egy hatalmas ajtó elé értek, itt az angyal letette Boriskát és úgy vezette tovább. Oly sötét volt ott, s a sötétben oly sok ember állt csúnya piszkos ruhában. Nemsokára egy ajtó elé értek, mikor az ajtó kinyílt káprázatos fényű terembe jutottak. A terem közepén ült Jézus, sok gyermek állt körülötte szebbnél-szebb ruhában. Boriska halkan kérdezte az angyalt: Mondd angyalkám, hogy lehet az, hogy itt a mennyországban sincs mindenki egyforma ruhában ? Ott kívül olyan piszkos, foltos ruháju emberek álltak, itt ebben a teremben pedig olyan csillogó ruhájuk van az embereknek, de még itt is némelyik szebb, csillogóbb. —- Gyermekem! szólt az angyal, — 'tt mindenki olyan ruhában van, amilyet a földön készített magának! — Jaj! Akkor az én testvérem nagyon kopott ruhájú lehet, mert nekünk sohasem volt pénzünk szép ruhára. — Figyelj csak, szólt közbe az angyal, Jézus éppen most szólítja magához a te testvéredet. — Boriska csodálkozva látta, hogy egy, a legszebb ruhás angyal megy Jézus felé. — Ó, az nem az én testvérem, neki mankója van és ilyen szép ruhája sohasem volt. — Pedig ő az, nézd csak az arcát, most hajtja Jézus kebelére. — S Boriska ráismert! — Itt nincs betegség, mondotta az angyal, itt mindenki meggyógyul, Marikának is azért nincs mankója, mert az ő lába sem béna már, hanem egészséges. — De örülök, hogy az én jó testvérem nem béna már! Most még csak arra kérlek angyalka, mondd meg nekem, honnan vette az én testvérem ezt a gyönyörű ruhát? — Mondtam már, válaszoló az angyal, — ő maga készítette! Mikor egy gyermek születik a földön, akkor a jó Isten a gyermek lelkét hófehér ruhába öltözteti a keresztséggel, kegyelemből. A hívő gyermek tisztán megőrzi, a gonosz szívű és rossz gyermek minden rossz cselekedetével egy piszkos foltot ejt a lelke ruháján. Az ilyeneknek mondja az Isten: „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád?“ Az ilyen piszkos ruhájú emberekre mondja az ő szolgáinak: „Kötözzétek meg és vessétek a külső sötétségre.“ — Most már tudom jó angyal, hogy ott, ezen az ajtón kívül miért áll a sö-
