Harangszó, 1938
1938-12-11 / 50. szám
1938. december 11. HARANGSZÓ 395. Levél. Szeretett, kedves Szerkesztő Úr! Ne tessék haragudni, hogy ezen levelemmel zavarom, de a szív és a lélek közösen diktálták kezembe a tollat, hogy megírjam e levelemet. Nagyon érzem a hiányát annak a kedves egyesületnek, amelyben sokszor épültem úgy testben, mint lélekben. Itt különösen érzi az ember egy ilyen testvéri közösségnek a hiányát, olyan helyen, ahol nem törődik senkisem az evangélikus katonával. Egyedül vagyok, nincs itt olyan meghitt barátom, mint amilyenek voltak odahaza az egyesületben. Amikor előveszem a Gyógyíts meg imakönyvet, amelyet a bevonuláskor kaptunk emlékbe, eszembe jut az a sok boldog óra, amelyet ott töltöttem el az if júsági egyesületben. Hiányzanak a bibliaórák is nagyon. Majdnem összehasonlíthatom az én helyzetemet azokkal, akik húsz évig a Felvidéken éltek idegen uralom alatt. Őnekik is nehéz volt megtartani a magyarságukat, de megtartották. Nagy hiányát érzem a Harangszónak. (Most már kapja. Szerkesztő.) Annak az újságnak, amelyet — pénteken, ha haza mentem — rögtön szinte követeltem. Addig nem is tudtam ebédelni, amíg el nem olvastam. Mióta katona vagyok, elmaradt a Harangszó. De ma elhatároztam, hogy régi barátomat, mostmár szerény katonazsoldomból megrendelem. Idáig a szüleim járatták a családét, most én a saját részemre előfizetek. Szerkesztő úr biztos gondolja, hogy a katona két pengője, amit tíz napra kapunk, sok mindenre kell, hogy elég legyen. Én ebből a szerény „fizetésemből“ megrendelem a Harangszót, amely nagyon sokszor velem lesz, amikor egyedül Finnországi élményeim. Irta: Vizely Lujza. A múlt év nyarán az volt a tervem, hogy Itália szépségeit nézem meg. Isten azonban másként határozott! — Nem láttam meg álmaim netovábbját, az örök várost, Rómát és a szépséges Nápolyi ... De láttam ennél többet, amit soha el nem felejtek, ami nem mosódik el soha emlékezetemből... Megpróbálom elmondani, amint azt szerény tehetségem megengedi, a finn nép lelkivilágát s azokat a csodálatos tapasztalatokat, amikben ott részem volt, s amik reám igazán nagy és mély benyomásokat tettek. Nem természeti szépségeiről, a csodás, varázslatos Északról akarok most szólni, hanem a béke, a csend hazájáról s annak lakóiról, életéről szeretnék egy kis képet adni. Suomi, ahogyan a finnek hazájukat nevezik, nem bővelkedik olyan gazdag műkincsekben, mint a nyugati államok közül sok, de Suominak olyan kincse van, amit a tolvajok ki nem ásnak és el nem lopnak, igazi krisztusi hite van. Ez az, ami fönntartotta olyan hosszú ideig az elnyomatás alatt, ez védi meg a közeli vörös pokoltól. Ez védi határait a vörös lavinától, ezért áll tisztán, boldogan ez a nép, mert igaz az, aki Krisztusra épít, biztos alapra épít. Legelőször a finn nőt, leányt és asz- szonyt szeretném leánytestvéreimnek érzem magamat. Kis elemista voltam még, amikor először olvastam a Harangszót és azóta mindig olvastam, kivéve ezt az egy évet. Szeretettel, Pápa, Horváth György tizedes. «►«<>»-« •«»♦«< IMA. Nem csügg a lelkem múló kincseken: Áldó kezeddel a mindennapit Óh, add meg nékem, én jó Istenem! Ha végig küzdőm a napot, híven Lerójja testem megszokott robotját S magányos fészkem csöndes enyhiben A harc után egy percnyi nyugalom vár, Óh, add Uram, hogy szűkös asztalomnál Vigasztalóm az élő hit legyen! Óh, áldd meg imádságomat Áldó kezeddel, én jó Istenem! S ha éltem napja nyugovóra száll, S szemem hunyó lángját betakarja Kemény kezével a hideg halál; Ha lelkem gyarló földi por gyanánt áll Isteni széked fényes zsámolyánál, Óh, hogy ne legyen majd mit rejtenem A számadáskor, add kegyelmedet Áldó kezeddel, én jó Istenem! Hajas Gyula. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját! bemutatni. Ha a finn nőt, az európai u. n. művelt nyugat népével összehasonlítod, nagyon sok és előnyös tulajdonságot találsz meg az előbbiben, amit itt hasztalan keresel. Azt a nyugalmat, békét, ami ennek az arcán tükröződik, hasztalan keresed a nyugat élni és élvezni vágyó nőinek arcában. Nem olyanok ők mint mi, — bevallom, hogy irigység nélkül még ma sem tudok reájuk gondolni. Milyen nyugodt, boldog emberek ők s mi adja ezt? Az, hogy olyan mélyen, igazán vallásosak s ez a vallásosság látszik arcukon, tettükön, szóval egész lényükön. Nem láttam mogorva, ideges, fáradt arcot, egy hangos nevetést. A bibliai Mária, és Márta egyesített kiadásai, az imádkozva dolgozó finn nők. A finn falvak és tanyák — Isten háta mögötti falvak és tanyák — ahogyan nálunk az ifjúság nevezi a tanyát és falut, — lelke a nő. Ez a nő nem érzi magát távol a világtól, ezek a nők boldog, meleg otthont teremtenek férjeiknek és gyermekeiknek. Nem unatkozik, nem hiányzik semmije, mert minden családban ott van a biblia, és a szép könyvtár. S ha szüksége van a városra a modern autóbuszok pár perc leforgása alatt eljuttatják a kívánt helyre. A finn nő egészséges, nyugodt mozgású, alacsony-sarkú cipőt visel, nem nyomorítja lábát magassarkú, kis cipőbe. Megbecsüli egészségét, amit Istentől kapott. Elcsodálkoznak leánytestvéreim, Tartós ajándékot! Mit vegyek karácsonyra kedveseimnek? Sok fejtörést okoz ez a kérdés karácsony küszöbén. A pénzének senki se legyen ellensége. Ne vegyünk csillogó, de hitvány csecsebecséket, egy-két napig tartó játékszert. Vegyünk könyvet! Olvasóinknak akarunk segítségére lenni, amikor néhány valóban jó és karácsonyi ajándéknak alkalmas könyvet ajánlunk: Kiss Samu: Evangéliumi posztilla. Ára 6.—, kötve 7.50 P. Túróczy: .......és hívják nevét: csodál atosnak ...“ Prédikáció-gyűjtemény. Ára 4 pengő. Luther: „Jer, örvendjünk keresztyének!“ Áhitat-gyüjtemény minden napra. Díszkötésben. Ára 5 pengő. A többször ismertetett Harangszó- könyvtárban mindenki talál olcsóbb füzeteket is. Könyvet ajándékozzunk, mert a könyv megmarad! Apró történetek. Mii adsz ís/ennek ? Egy földmives egy zsák búzával a hátán a jó Istennel találkozott. Az Isten igy szólt hozzá: „Add nekem a búzádat.“ A földmíves kikereste a legkisebb szemet és azt odaadta a jó Istennek. De az Isten a búza szemet arannyá változtatta és visszaadta neki. Erre a földmíves megbánta, hogy nem a legnagyobbat vagy akár az egész zsák búzát adta az Istennek. ha azt mondom, hogy a finn nő ajka rúzstalan, körmei nem festettek. Tud- iák azt, hogy arcuk úgy szép, amint azt Isten megteremtette. Hajuk színe majdnem mindegyiknek szőke, szemökben, szemök csillogásában van valami, amit :tthon hiába keresünk egymás szemében, 'em találjuk meg. Olyan nyugodt, tisz- 1. átlátszó, mint egy havasi, hegyi pa- ■■ak vize. Az Isten által belénk lehelt ’élek sugárzik ezekből felénk. Mitől van ■“z? Sokat és sokszor gondolkoztam már azóta is ezen. S rájöttem, hogy 'emmi mástól nem lehet, mint attól az 'gaz, mély vallásosságtól, amelytől át van hatva ott öreg és ifjú egyaránt. A finn nőnek nincsenek „cselédkérdései.“ mert a cseléd, nem megy cselédszámba Finnországban. Az eléd siető szobaleány bókkal köszönt és bemutatkozik s először szokatlanul érzed, de igaz valóság, hogy a vacsoránál ott űl veled az asztalnál a szobalány. A mi leányaink és asszonyaink ezt nem tud- iák ott megszokni. Az innen oda férj - hez-ment asszonyok háza csendjét felveri hamar a lótás-futás, oarancsolga- tás s férjének lassan nem lesz barátja, megszakad körülötte a csend, ami a finnek igazi éltető eleme. Mert a nyugati nő megköveteli, hogy nemcsak a cseléd, hanem a férje s minden férfi azonnal inasként ugorjék, ha valamire szüksége van. Vége hossza nincs a sok parancsolásuknak és siránkozásuknak. — Nézz bele saját lelkedbe leány test-
