Harangszó, 1938
1938-12-04 / 49. szám
HARANGSZÓ 1938. december 4. Nagytiszteletü Lelkész Űr! Az első szó, az első mondat, mely elhagyja ajkam: „Isten is úgy akarta, hogy mi magyar evangélikusok ismét testvérként üdvözölhetjük egymást!“ — Adja a Mindenható, hogy mi magyar evangélikusok soha többé el ne szakadjunk egymástól! Szívvel-lélekkel magyarok voltunk és ezt a mívoltunkat a húsz évi cseh rab-iga alatt is megtartottuk. — Templomunkban magyarul szólt az ének. magyar volt az istentiszerdélyiek, bánátiak, bácskaiak, ők még szenvednek, de mint a felkelő nap a horizonton egyre jobban fényeskedik, úgy lesz a mi magyar igazságunkkal is. Egyre jobban terjed, egyre több pártfogóra talál...! Győzni is fog! November 2.-án, amikor Budapestről hallottuk a bécsi döntőbírósági határozatot este, illetve éjjel fél 1 órakor, harangzúgás közben templomba mentünk hálaadó istentiszteletre. November 2-től kezdve zászlóink mindig ki voltak téve, éjjelre, hogy meg ne gyaláz- zák, mindig bevettük! November 2 óta, szóval a hivatalos felszabadítás bekövetkezése előtt egy hété! — még a csehek ittléte alatt — történt mindez, hogy november 2.-től kezdve a szépséges magyar imánkat, a Himnuszt, — egész természetesen — énekeltük. Nagyszerű élmény volt ez! A felszabadítás, illetve honvéde- ink fogadásánál hivatalos papi öltözetben lelkesen beszéltem, beszélt még a helyi tanító: Zoller Sámuel s Pólyák Laios bíró is. Igen szép diadalkaput készítettünk, fogadtatás után úgy a tiszteket, mint a legénységet házainkban napokon keresztül magyaros vendégszeretettel fogadtuk s velők igen-igen kedves órákat töltöttünk. Emlékezetes lesz ez, amíg csak élünk, mindig, s. e napok történetét esténként a családi körben gyermekeinkkel is megértetjük.. hogy ők is halálig emlékezzenek 1938. november havára, amikor a jó Isten megmentett bennünket a gonosztól s visszaadott Édesanyánknak, a szépséges Magyarországnak! . Gömörpanyit, 1938. nov. hó. Szeretettel Wkula Zoltán evangélikus lelkész. Nagytiszteletű Szerkesztőség! Abból az alkalomból, amidőn a 20 évig ránk nehezedő nyomasztó cseh megszállás alól Isten csodával határos megsegítő kegyelme folytán felszabadultunk, a „Harangszó“ lap mélyen tisztelt Szerkesztőségének hálás köszönetét mondok azért, hogy a 20 éves magyar éjszakában nagybecsű lapját hósz- szú éveken át eljuttatta hozzánk a trianoni határokon túl megszállás alatt élő evangélikus magyarokhoz s az magyar egyházi levegőt hozott hozzánk s a mi sötét éjszakánkat biztató világossággal szórta be s a boldogabb jövőbe vetett reményeinket erősítette. Midőn ezért igaz köszönetét mondom Isten áldását kérem arra a szent küldetésre, amit a „Harangszó“ lap hivatva van betölteni. Mély tisztelettel Gömörhosszuszó, 1938. november 23. A foglyokról úgy emlékezzetek meg, mint fogolytársak. (A fogházmísszióról). Az apostol mit akar e szavaival mondani a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetében? Én magyarul így adnám vissza értelmét: Meg kell emlékeznem azokról a szerencsétlen embertársaimról, akik a fogházakba kerültek valami nyilvánvalóvá lett és bebizonyított bűntett miatt. De hogyan kell megemlékeznem e börtönök lakóiról? Többféleképen. Akár ismeretlenek, imádkozhatom értük. Imáimban könyöröghetek Istenemhez, hogy e megbélyegzett embertársaimban .a csendes zárkákban felébredjen a lelkiismeret. Megemlékezhetem róluk, hogy eljuttatom hozzájuk az Élet Kenyerét: az Evangéliumot, énekeskönyvet, ima- könvvet. kiskátét, Krisztushoz vezető könyveket. A foglyok kapkodják a nekik ajándékozott vallásos újságokat. Lelkűk keménysége megtörik a rabságban! Fogékonyak lesznek az Ige befogadására. Sok protestáns rab olvas hangosan naponkint a Bibliából cellatársainak, akik valláskülönbség nélkül hallgatják az Igét. Minden hat hétben van számukra úrvacsoraosztás. Isten ekkor szokta összetörni egészen azokat, akiknek a Jézus véréért megbocsát. Nyilvánosan és magánosán ekkor gyónják meg — sokszor könnyek közt — az előbb marcona betörők, sőt gyilkosok: Tisztelendő Ür! Én nagyon bűnös vagyok, vétkeztem minden parancsolat ellen, járulhatok-e én az Ür Királyi asztalához, megbocsát-e nekem a jó Isten? Isten szereti ezeket a megtérő bűnözött foglyokat. Az. Igén keresztül hívja az élő Jézus őket a megtérésre. — A próbatevés ostorozása sokaknak szolgál idvességére, mert az előbb káromkodó ajkak imára nyílnak. Amikor felajánlom neked olvasóm az alkalmat, hogy az Igének engedelmeskedjél, köszönettel nyugtázom a fogházmisszióra, a rabkönyvtár céljára befolyt adományokat: Dr. Kardos Gusz- távné 5 P. Iratokat küldtek: Ruttkay N., Király Gizella, Fuchs János, özv. Ritter Frigyesné, Móritz Károlyné, Boldsi Ilona, Kirnbauer Gyula, Ruzicska László, Drenyovszky János, György Hugó. Gaál József a Pestvidéki törvényszék fogházának lelkésze. (Cím: Budapest II. Gárdonyi Géza-út 62.) A pesti magyar egyház szeretetházának homlokzata. telet nyelve, magyar evangélikus a községünk, — egy pár kivételével, majdnem valamennyien. — Örömmel és szívünk teljes melegével köszöntöttük a mi felszabadító magyar hadseregünket, — magyar evangélikus szívvel, magyar lélekkel fogadtuk őket. — Kicsiny falu, mindössze 383 lélekkel, de ez a szám a hithfl magyar evangélikus lelkeket mutatja. Hittünk egy Istenben, — hittünk égy hazában, — hittünk egy isteni örök igazságban, — hittünk Magyarország feltámadásában. Perjése, 1938. november 21. Palásty Árpád evangélikus lelkész. * * * Hittestvéri üdvözlettel: Leporisz László evangélikus igazgató-tanító. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t!
