Harangszó, 1938
1938-11-27 / 48. szám
380, HARANGSZÓ 1938. november 27. beszéd közben reámutat. Vagy mindkét kezével erősen magához szorítja a bibliát. A Szentlélek galambja, feje körül a dicsfény, szabadító Herkules-ként, a nagy sárkány legyezője gyanánt stb. való ábrázolása harcias oldalát, Istentől megvilágosított jellemének az erejét mutatja. A napi küzdelmek ezen ábrázolási lehetőségei mellett képein mindig megmarad az erő nyugalma, még az 1520., 1521., 1525., 1528-ból való képein is, melyek mindig arról beszélnek, hogy Isten meggyőzte őt, — de soha emberi elragadott- ságról. 3. Követelmények Luther szobrára vonatkozólag. a) Luther szobránál, mint egyáltalán minden Luthert ábrázoló műalkotásnál, a művészt köti a történeti adottság, vagyis művészi szabadsága az arckép történeti hűségének és személyisége általános magatartásának bizonyos határait nem lépheti túl. Ézsaiás próféta alakjának a kialakításánál pl. teljes a szabadság, ellenben Luthernek már a külső alakja is a történelemnek és pedig a viszonylag közelmúltnak az éles megvilágításában áll. Képe szigorúan körülhatárolt formában él a széles néptömegek tudatában is. Ebből következik az a követelmény, hogy a szflkebbkörű pályázati kiírás kívánja meg a művészektől az emlékmű egészének a tervén kívül a Luther-fő külön tervének körülbelül életnagyságban való benyújtását. b) Semmi hamis lendület! A wittenbergi Luther-ház Katalin-kapuján látható legrégebbi kőbevésett képén Luther jelszava az ézsaiási ige: „In silentio et spe érit fortitudo vestra — A reménységben és csöndességben leszték erősek." Luther egyetlen fegyvere az ige volt. A reformáció kora Luther képein és fametszetein tulajdonképen csak egyetlen egy mozdulatot tűrt meg, amit lelkiségével a reformátor is összhangban levőnek talált: Nyugodtan kinyújtott, Krisztusra mutató jobbját, Keresztelő Jánosnak reá irányuló ujját és az ennek megfelelő másik mozdulatot, mely a felnyitott biblia igéjére mutat. A kettőt gyakran egybe is kapcsolják, mint a wittenbergi Cranach oltáron. Luther hite nyugodt, szilárdan álló magatartásában s keményen néző, gyakran egyenesen a szemlélőre irányuló tekintetében mutatkozik, melyben holmi titokzatos izgalomnak nyoma sincs úgy, ahogyan azt a barokk művészet később felfelé néző szemmel sokszor kifejezésre juttatta. Luthert nem szabad úgy ábrázolni, mintha vallásossága során önmagát élvezné, hanem csak mint Isten eszközét, mely bennünket a Krisztusban Istenhez vezérel. c) Ebből következik a reformátor küldetése tartalmának a kérdése. Ez a küldetés Istennek a Krisztusban, a legbeszédesebben a keresztrefeszített Krisztusban e megnyilatkozó üdvtörvényére vonatkozik. Kiegészítésül indítványozni lehetne még az oltári szentségnek Luther és Me- lanchton által végzett kiosztását. Mindkét esetben a gyülekezetét magyar viseletben lehetne ábrázolni. Ezeken a bibliai-reformátori témákon kívül folytatólagosan nagyon kívánatosak lennének a magyar reformáció történetének mozzanatai, ahogyan már a pályázati kiírás javasolta s amiképen több terv mutatja. Luther alakja is művésziesebben, uralkodóbban koronázná meg az emlékművet. Indítványozom •— de itt én természetesen nem vagyok illetékes: Erdősít bibliafordítás közben,. Sztá- rayt éneklő gyülekezet körében, Biblianyomtatást, wittenbergi magyar diákok hazatérését, Mária .királynét, amint Luther vigasztaló levelét olvassa, a tordai országgyűlést, a gályarabokat. Már most is van néhány sikerült terv idevonatkozólag. Ha történeti jelenetek is szóba jönnének Luther reformációjával kapcsolatban, mint legismeretesebbek a tételek kiszögezése s a wormsi birodalmi gyűlés ajánlhatók. 4. Az emlékmű elhelyezése a templom előtti téren. Döntő itt az a kérdés, terveznek-e és hol templomtornyot. Campanile az emlékműnek nagyon ártana s az emlékművel és a templommal kapcsolatos művészi összekötő építményeket tenne szükségessé. Ellenben az a terv, amelyet Sándy Gyula nyújtott be, nagyon kívánatos megoldással szolgál — anélkül, hogy a toronytervet minden részletében végérvényesnek kellene tekintenünk: A templom mellett a házakat a földszinten lévő csúnya reklámhelyek torzítják, legelőször minden körülmények között meg kell szabadítani őket ezektől az üvegsíkoktól. A templom melletti torony, az egybeépített paróchiával, adja meg az egyik oldalon a tér lezáró frontját. A másik oldalt a kevésbbé szép üzletházzal alig lehet a tér és az emlékmű tervébe beilleszteni, tehát lehetőleg magas, zöld háttérrel (bokrok, fák) kellene elszigetelni és eltakarni. Maga a tér nem olyan nagy, hogy a középen szabadon álló emlékmű a legjobb megoldás lenne. Inkább az emlékmű adja majd meg neki a tér mivoltát, úgyhogy ajánlatos az emlékművet inkább a tér szélén az összefutó szögbe állítani, úgy, hogy részben a templom felé, részben a földalattin túl lévő nagy térre nézzen. így a templom homlokzata s az emlékmű szinte két lelki kar gyanánt zárja le a teret s rajta a gyülekezet még istentisztelet után is tartózkodhatik. Az emlékmű össz-kialakítása tekintetében ügyelni kellene arra, hogy Luther erőteljes, minden rajongástól távolálló egyénisége nemcsak függőleges irányban érvényesülhet,’ ellenben a nyugodt, vízszintes vonalak és síkok a szilárdság és az erő benyomását jobban közvetítik. A tér kialakításánál az ilyen egyenes síkokat ajánlanánk mindenekelőtt, eltekintve a reliefkialakítás lehetőségétől. A síkok és az oszlopok nem lehetnek eléggé nyugodtak, csak a feltétlenül szükséges lépcsőknek és kiugrásoknak szabad előfordulni. így az emlékmű a szemlélőt érdektelen, az emlékművet megkerülni akaró, semleges nézőből lelkileg megszólítottá változtatná, üzenete személyesen érintené és megszólítaná, úgyhogy szinte kénytelen lenne felelni, állástfoglalni, szemlélődő semlegességéből kilépni. És így az emlékmű nemcsak hálát róna le Luther Márton iránt, hanem a mindenkori jelen élő lutheri prédikációjává lenne. Lie. Thulin Oszkár a wittenbergi LutherMúzeum Igazgatója, a halle-wittenbergi Luther Márton-Egyetem magántanára. Köszöntő szó a fölszabadító magyar honvédekhez. (November 9.-én, a magyar csapatok bevonulása napján Szalay Karolina Alsószeli község evangélikus Ifjúsága nevében az alábbi verset szavalta a fogadási ünnepélyen.) Szép magyar vitézek, aranyos leventék! Dicső érkezésiek ajkaink hogy’ zengjék?... Szeretnénk szólani angyalok hangjával, Templomok zendülő érces harangjával; Szeretnénk tinéktek oly sokat mondani, Lelkűnkből a panaszt mind-mind kiontani, S megtölteni újra a jókedv dalával: Beszélni veletek az öröm szavával! És most, hogy itt vagytok, Vtgre megjöttetek, Keresem a módját, hogyan höszöntselek... Áhítattal néz e délceg katonákra Aisószeli község magyar ifjúsága. Az ujjongó érzés bensőnket hevíti, Büszkeség, boldogság keblünket feszíti, De szent érzésünknek oly gyenge a hangja, Szegény ma itt a szó, nincs zúgó harangja... Csak szivünkben dobban a harsogó öröm És csendestn beszél a hulló könny-őzön... Hisz mi fiatalok, lányok és legények Oly szomorúk voltunk, oly búsak, szegények- Szép Magyarországról csak mesét hallottunk, Pestről, Balatonról legföljebb álmodtunk..! S mennyi szép vidéket, mennyi drága kincset Zártak el elölünk a határ-bilincsek! Nőttünk mint vadvirág árván, gyökértelen, Éltünk földje sivár, az arcunk vértelen... S akiket hős lelkűk érettünk halni készt: Még nem is láthattunk élő magyar vitézt! Ti vagytok hát azok, akikről álmodánk, Kikről hős regéket mondott édesanyánk I Jerlek, megölelünk a lelkünk karjával, Magyar szivünk édes örömmámorával! Jó magyar vitézek, aranyos leventék, Veletek jött hozzánk egy rég vágyott vendég: A magyar szabadság áldott napsugara, Novemberi őszben az életünk nyara! ifjúi szivünket előtte kitárjuk És veletek együtt immár odazárjuk. Áldjon meg titeket magyarok istene! Legyen mindnyájunkon Ö vigyázó szeme, Föltámadt napunknak védje ragyogását, Hogy tündöklő fényét nemzedékek lássák! Jólét és boldogság keljen a nyomában E megnagyobbodott édes jó Hazában! Köszönjük, vitézek, hogy e mai napot Boldoggá tettétek, örömöt hoztatok. Ez lesz életünknek a legszebb emléke, S tőlünk hü szivünket vegyétek cserébe!
