Harangszó, 1938

1938-11-13 / 46. szám

366. HARANGSZÓ 1938. november 13. életére törnek, Potifár felesége a lelke tisztaságát követeli tőle. Mennyi hason­ló veszedelemben forgó lélek él a mi világunkban is! Mindnyájunknak éber­ségre van szükségünk! Utcán, társaság­ban, könyvekben utonállók lesnek ránk, hogy elrabolják lelkünk tisztaságát. November 16. Léha cimborák. Lu­kács 15, 11—13. A „messze vidék“ az álmokvárosa Htte el a tékozló fiút az atyai házból. Lehet, hogy az álmok, ame­lyek olyán erővel hívogatták az idegen városba, nem is voltak esztelenek és lehetetlenek! Mind megvalósult ígéretté lettek volna, ha léha cimborái tönkre nem teszik szépen felépített éleftervét! Szeretetet, hű baráti szívet vár tőlük s azok ehelyett fosztogató kezüket nyúj­tották ki feléje. Veszedelmes minden ba­rátság, amelyet nem Isten előtt kötöt­tünk meg. November 17. Álszenteskedők. Lu­kács 19, 6—7. Sokan megakadályoznák ma is, hogy az Ige eljusson a bűnösök­höz is, akik a szemükben már menthe­tetlenek, örökre elbukottak. Elűznék őket az Ür asztalától. Elvakult, elbiza­kodott emberek, akik soha sem tekin­tenek a tulajdon szívökbe, így nem tud­ják, hogy többhöz nincs joguk, csak e vallomáshoz: a bűnösök között első va­gyok én! A bűnöst, szeretettel segítsük és ne akadályozzuk a megtérésben, az újéletre jutásban, mert a bűnös is vá­gyik az Isten után és az Isten is ke­resi a bűnöst. November 18. Áltudósok. János 9 23—25. Boldogsággal, hálás bizalommal volt tele a szíve Jézus iránt a meggyó­gyult vaknak. Ezt az örömöt és hitet akarják megölni a farizeusok. Bűnös szándékuknak tetszetős külsőt adnak: „Mi tudjuk!“ Szemük által minden tit­kot, számukra nincs ismeretlen meg­foghatatlan dolog, ők mindent tudnak! Tudják, hogy kicsoda Jézus, mekkora az Ő hatalma! Az egész gyógyítása, csak kitalált történet, rászedés akar lenni. Jaj, de nagy felelősséget hordoznak azok, akik olyan sokat tudnak ma is! Tudásuk fegyverével hitet oltanak ki, boldog bizonyosságot semmisítenek meg. Kár nekik olyan nagyon pöffeszked- ni, mert Jézus isteni hatalmát, végtelen szeretetét emberi elme felfogni, megma­gyarázni képtelen, azt csak boldogan megtapasztalni lehet. November 19. Üdvösségrablók. Lu­kács 18, 31—43. Bartimeus Jézushoz vá­gyakozott, Őt kívánta, fennhangon hív­ta. Könyörtelenül az útjába állanak. Nem eresztik Hozzá! Ha szándékuk si­kerül felruházhatták volna ragyogó köntössel, aranyakat dobhattak volna koldus tarisznyájába, mégis mindent el­raboltak tőle. Magát a Krisztust. Szá­nalmas élete nyomorúsága egyetlen megoldását! Ott állnak ezek ma is éhes, szomjas lelkek és a Krisztus között. Is­tentiszteletről, vasárnapi iskolától gyer­mekeiket visszatartó édesapák, testvé­rek, barátok képében. Bartimeus hité­vel kiáltsuk túl szavukat, törjük át el­lenállásukat. Hulvey István. Pápa. Az ifjúsági egyesület egy régi teremből otthont alakít magának. Ter­vét a nőegylet 250 pengős adományából és 250 pengős kölcsönéből valósítja meg. — Az egyházközség új orgona beszerzé­sét vette tervbe. KARCOLATOK első élcverés. Ezekben a történelmi napokban kétszeresen is vigyázva kerültünk minden felekezeti bírálatot. Nem szóltunk arról a különös tényről, hogy nemzetünk igazságá­nak nagy harcában két katolikus pap volt a legkonokabb ellenfe­lünk: Tiso József római katolikus esperes és Volosin Ágoston görög katolikus esperes. Mind a kettő ma­gyar pénzen tanult ki, de a háláról mind a kettő rútul megfeledkezett Nem írtunk arról, hogy a pápa, akit úton-útfélen Magyarország ba­rátjaként ünnepelnek, miért éppen ezekben a napokban részesíti Tisot különleges keggyel pápai áldásban. Nem színeztük ki különösképpen azt a bántó tényt, hogy az elnyomó vörös cseheket az a Verdier párisi érsek siratta el a legkeservesebben, akit Róma hazai egyháza olyan so­kat magasztal. De magyar szívünk teljes felhá­borodásával tesszük szóvá Serédi prímás egyik legújabb rendeletét, amellyel siet éket verni az anya­ország és a visszacsatolt felvidék- rész magyarsága közé. Ugyanazon a napon, amelyen megjelent Horthy kormányzó fel­séges hadparancsa, jelent meg Se­rédi rendelete, amelyben a vissza­térő rész papságának megtiltja, hogy „úgynevezett vegyes isten­tiszteleteket tartson, vagy ilyene­ken részt vegyen." Mikor húsz évi szétszakítottság után boldog testvéri ölelésben forr össze a magyarság,Serédi már oda­veri az első éket a felvidéki római katolikus és protestáns magyarság közé! ítélje meg ki-ki: vájjon keresz­tyén és magyar cselekedet-e ez? HETI KRÓNIKA Megtörtént a bécsi döntés. Amire pár héttel ezelőtt még csak titokban mertünk gondolni, valósággá lett: visz- szakaptuk a Felvidék magyarlakta terü­leteinek nagy részét. A bécsi döntés ér­telmében nov. 5—10-ig kell megszállni e területeket. A Pozsonyban tárgyaló ma- gyar-cseh katonai bizottság 5 zónái a osztotta a megszállandó területeket. No­vember 5.-én szombaton 10 órakor a magyar csapatok Medvénél és Dobor- gaznál átlépték a határt s ezzel meg­kezdődött a felszabaduló területek meg­szállása, A lakosság mindenütt páratlan lelkesedéssel és ünnepléssel fogadta be­vonuló katonáinkat. Vasárnap a legfon­tosabb esemény Komárom városának megszállása volt. A megszállás legki­emelkedőbb mozzanata Fíorthy Miklós kormányzó bevonulása volt. Fehér lo­von vonult be, mint busz évvel ezelőtt Budapestre, hogy most is, mint akkor, szabadulást hozzon népének. A kor­mányzó ünneplése nem ismert határt. Lova virág tengerben gázolt s a köny- nyezve ujjongó nép világraszóló ünnep­léssel fogadta. A kormányzót a minisz­terelnök, majd Komárom városbírája üdvözölte s a nagy katona, az első ma­gyar, a meghatottságtól könnyezve kö­szönte meg az üdvözléseket. — A terü­letek megszállása teljes rendben folyik. Csütörtökön történik meg a teljes bir­tokbavétel. Nagy napokat élünk, melyek arany­betűkkel lesznek bevésve a történelem lapjaira. Mindezért dicsőség Istennek! RZ EGYHÁZI ESZTENDŐ Szentháromság utáni 22. vasárnap. Máté 18. 23-35. Adjunk hálát: Hogy könyörülő Urunk van. Hogy ő megbocsát, ha mi is meg­bocsátunk másoknak. Hogy még megbocsáthatunk. Könyörögjünk: Hogy mindig nyugodtan állhassunk a Király elé számadásra. Hogy tudjunk mindig megbocsátani. Hogy Urunk, kegyelemből engedje el tízezer talentomnyi adósságunkat. HÍREK Rádiós Isteníts zielet. No­vember 13.-án, délelőtt 11.15 órakor evangélikus istentisztelet a Deák-téri templomban. Prédikál Magócs Károly püspöki másodlelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: 44, 463 és himnusz. Karének: Rajter Lajos: „Re- formációraÉnekli a Lutheránia Ve­gyeskar Kapi-Králik Jenő vezényletével. Orgonái Zalánfy Aladár. Nagykáta. Ez az alakuló missziói egy­házközség szeretetvendégséggel egybe­kötött reformációi emlékünnepet tartott. Az előadást Pál Béla tápiószentmártoni lelkész tartotta. Ünnepi énekszámmal közreműködött Pál Béláné. Az ünnepség után megalakult a nőegylet. Elnöke Ván­kos Jenőné, a polgári iskola igazgatójá­nak neje lett, aki csak két hónap óta van Nagykátán, de e rövid idő alatt is példaadó buzgósággal vett részt a bel- missziói munkában. Alelnökök lettek özv. Vidor Jenőné és dr. László Pálné. Jegy­ző Puskás Ottóné, a pénztáros pedig Pé­ter Miklósné. Isten áldása legyen mun- i kájukon!

Next

/
Thumbnails
Contents