Harangszó, 1938
1938-11-06 / 45. szám
1938. november 6. HARANGSZÓ 355. Takarékosság1. Ha áldásos intézményeink: templomaink, harangjaink, szeretetházaink iskoláink alapítóira gondolunk, akaratlanul is ez jut eszünkbe: hogyan tudtak a jólelkü, áldottemlékü elődök annyit szerezni, gyűjteni, hogy a saját szükségletükön kívül még adakozásra is ennyi jutott? — Hja kérem! — hangzik azonnal a felelet — nagyon egyszerű, dolgos és takarékos emberek voltak. Ha földhözragadt szegényre, vagy nagy nyomorúságban levő valakire, vagy valamire akadunk az élet országútién, akkor is megmozdul emberi kíváncsiságunk: — Hogyan juthatott ennyire ez a szerencsétlen? Szinte hívatlanul is jön a felelet: — Hát kérem a pompa, a semmittevés, meg a pazarlás... Az előbbiek neve elmúlásuk után is él, az utóbbiaké még életükben a szánalomé, sőt az elmúlásé, a feledésé lesz. Azonban van egy csodaszer, ami sok bajtól, nyomortól megment, sőt a jövendő soha meg nem sárguló lapjaira írja fel a nevedet: a takarékosság. A társadalom vezetői felismerték nagy fontosságát s megjelöltek egy napot, melyen mindenkinek erre kellene gondolni, melyen mindenkinek foglalkozni kellene vele, még ha eddig messze volt is tőle ez a gondolat. Mi is mindenkihez közelebb kívánjuk vinni e ■szép elgondolást s azt óhajtjuk, hogy barátkozzék meg vele! Október 31. A reformáció népének ugyan mindenné! előbbrevaló ünnepelni valója van e napon, de rendkívüli horderejében, értékében nem kételkedünk, hiszen épülő templomaink, iskoláink, erősödő intézményeink homlokán feliratlanul is ott van valami ebben a láthatatlan emlékeztetőben: Emelte: a hithűség, a munka, a takarékosság. Egyházunkban a megújhodás óta elsőrendű szerep jutott a takarékosságnak. Csak ezzel tudták előteremteni őseink a szabad vallásgyakorlat külső kereteit, kellékeit. Okos ember nem lehet el- pazarlója annak, amit meggyőződéses munkája árán megszerzett, legyen az lelkiérték, pénz vagy bármi más. De nem lehet a pénznek bálványozója sem, nem lehet fösvénnyé, szűkmarkúvá sem. Szükség esetén, alkalmas időben örömmel hozza meg a maga áldozatát s teszi le takarékossága gyümölcsét a haza, egyháza, társadalma oltárára. Hiszi, hogy Istennek célja van a hívők kezében ösz- szegyüjtött vagyonnal. A XX. század első felében annyi templom, iskola épült, mint máskor századok alatt. A reformáció hívei megértik ma is, hogy az Isten áldásaként ösz- szegyűlt vagyon a saját céljaikon kívül más egyébre is rendelve van. Legtöbbször megvolt az egészséges és szerencsés érzékük ahhoz is, hogy megtalálták hozzá a hűséges sáfárokat is, hogy ezen adakozások igazán a rendeltetésük szerint legyenek felhasználva. Egyházunk csekély vagyona ilyen módon s ilyen emberek kezében- gyűlt össze s lett az evangélium szolgálatába állítva, emelte és emeli ma is az iskolákat, templomokat, ad hajlékot a nyomorultaknak. Fontos is, hogy az áldozatok meghozói a sáfárok céltudatos és hűséges munkájáról, becsületességéről a szívük mélyéig meg legyenek győződve. Néha hiába akarnak gyűjteni, nem ad senki, nincs lelkesedés még a buzdító példa sem mozdítja adakozásra a tömeg kezét. Miért? Talán a gyűjtés szükségében kételkednek?? Nem, de a sáfárok kezében. S ha valahol a bizalmatlanság felüti a fejét, ott hiába minden erőlködés. Hála Isten, vannak biztató jelenségek is. Lám gyűlt a Luther szoborra bőségesen. Nem marad üresen a „Harangszó“ persely sem, pedig nem olvastam még benne, hogy adakozásra szólította volna fel előfizetőit, csak beszámolt arról, hogy hová fordítja a takarékosságból gyűlt filléreket. A szemünk láttára növeli szépen fejlődő fává a bibliai mustármagot ez igénytelen kis újság s vetette meg alapját a megálmodott evangélikus sajtónak; lesz kiadójává versenyképes vállalkozásával maholnap minden evangélikus sajtóterméknek. Ugyancsak a széniünk láttára tesz csudát a takalrékosság, hű sáfárkodás által a legegyszerűbb emberek, legegyszerűbb olvasnivalójával, egy kalendáriummal, mely a folyó évben az első kiadás 15 ezer példánya után talán még második kiadásban is meg fog jelenni. így segítik a takarékosság porszemei az evangélium világosságát elvinni olyan helyekre is, ahol ezek nélkül bizony csak kis olajmécses, kormos petróleum lámpás pislogna. Harangszó Olvasói! Legyünk hívei ezután is a takarékosságnak, mely sok bajtól megment, sokszor örömöt is szerez és az életünk kiegyensúlyozásánál is van némi szerepe. Orbán Károly. Apró iöriéneteR. A közösség ßidnya. Egy házaspár felásta kis kertiét és bevetette. Egy darabka föld üresen maradt. Ide a férj az asszony tudta nélkül salátát vetett. Másnap az asszony is az üresen maradt földre gondolt és a férje tudta nélkül babot vetett bele. Néhány nap múlva mindketten kimentek gyomlálni, de egymás tudta nélkül. ..Ejnye — mondta a férj — én ide salátát vetettem s lám valami dudva nőtt." És kigyomlálta a babot." „Ejnye — mondta a feleség — én ide babot vetettem s valami m#s kelt." S kigyomlálta a salátát. így a föld üresen maradt. Szülők! Ne felemás módon neveljétek gyermekeiteket! A legfontosabb egyesUJet. Egy nőt felszólítottak, hogy lépjen be valamilyen egyesületbe. Az így válaszolt: „Ó én már tagja vagyok egy egyesületnek és az minden erőmet, időmet lefoglalja." ..Vájjon mivel foglalkozik az az egyesület?" — kérdezték tőle. „Igen nagy munkaköre van annak — felelt, — táplálkozási, ruházási, nevelési, egészségápolási kérdések mellett vallásos célok foglalkoztatnak bennünket." „Én még sohasem hallottam erről az egyesületről" — mondotta néki az illető. „Az meglehet — felelt az asszony, — mert ez az egyesület az én családom." OLVASSUK A BSBLIÁT Harcunk. November 6. Az ellenfelek. Efezus 6, 12. Nincsen harc ellenfelek nélkül. A mi harcunkban is ott áll egymással szemben a két ellenséges tábor. Vessünk egy pillantást mindkettőre. Egyik részen ott harcol a keresztyén egyház, Krisztus egyháza, a másik részen lankadatlan erővel veti harcba csapatait áz ős ellenség, ama régi kígyó: a sátán. Egyik oldalon a dicső király: maga a Krisztus a fővezér, a másik oldalon a gonoszság lelke, az élet sötétségének fejedelme áll az élen. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hol a mi helvünk! November 7. A sátán módszere. Efezus 6, 11; I. Mózes 3, 1—6. A sátán módszere a ravaszság. Kifogyhatatlan leleményességgel. minden rendelkezésére álló eszközt felhasználva végzi áldatlan munkáját. Célja elérésében nem válogatós. Ha kell úgy lopódzik hozzánk, mint ióbarát. hogv aztán romlásba taszítson bennünket. De ha szükség mutatkozik egész félelmetes hadát felvonultatja, csakhogy gonosz célját elérje. Legfőbb gondja az, hogy az emberben megingassa az Istenbe vetett hitét, mert akkor már könnyű a dolga. Milyen köny- nyen elbánt az első emberpárral is, mikor sikerült szívükben elhintenie a kételkedés, bizalmatlanság konkolyát. Vigyázzunk!, álljunk mindig harcralké- szen! November 8. A harc állandó. Máté 10, 34; I. Péter 5, 8—9. Jézus sohasem mondotta övéinek, hogv békességben, nyugalomban élhetnek. Sőt inkább előre elkészítette őket mindazokra, amik reájuk várnak. Jézus jövetele nem békességet hozott a földre, hanem háborút. Ez a háború állandó. Nincs fegyver- szünet a két fél között, mert olyan nagyok az ellentétek, hogy azokat áthidalni nem lehet. A sátán újra meg újra támad, nem nyugszik, nem csüggeszti el az esetleges kudarc. Fáradhatatlanul jár szerte, hogy a gyengén felfegyverzet- teket elnyelje. A sátán nem ismer fáradságot, mi sem állhatunk félre! November 9. A harc életre-halálra megv. Máté 10, 28; Jelenések 3, 15—16. Minél nagyobb Krisztus gyülekezetének ellenállása, annál hevesebb erővel lábad ellene a sátán serege. Mindenféle szenvedést, számtalan sebet zúdít reá, sőt talán halálba is taszítja. Mégsem kell félnie Krisztus gyülekezetének, nem kel! "■váván megalkuvást keresnie, mert bíria vezére ígéretét: „ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik.“ Annak van oka a félelemre, aki se hideg, se meleg. Aki szeretne megszabadulni megalkuvással á sátán támadásától, de azért Krisztussal sem akar szakítani. Ilyen kettősség lehetetlen! Nincs megalkuvás! November 10. A harc az én harcom. János 15, 18—19; 16, 33. Nem kívülálló vagyok, nem biztos távolból szemlélem ezt a harcot. Ha Krisztus gyülekezetéhez tartozom, harcolnom kell. Ha
